|
| Lengyel katonák a 4,6 milliárdos F-35 beszerzési szerződés aláírására rendezett ceremónián Deblinben, 2020. január 31-én. Az első F-35-ösöket 2024-ben szállítja le a Lockheed Martin. Fotó: EPA / Wojtek Jargilo |
A lengyel védelmi miniszter, Mariusz Blaszczak január utolsó napján Deblinben aláírta az F-35A típusú repülőgépek megvásárlásáról szóló 4,6 milliárd dolláros szerződést. A ceremónia a lengyel légierő 41. számú kiképző bázisán történt.
F-35A Lighning II
Az ötödik generációs vadászgép a világ legdrágább és eddig leghosszabb fegyverfejlesztési programjának ellentmondásos eredménye. A fejlesztés még a Clinton-kormány alatt kezdődött, amikor 1993-ban takarékossági okokból, megszüntették a USAF és az USN párhuzamosan futó, sok tekintetben azonos repülőgép-fejlesztési programjait. A fejlesztés közös vonásainak egyeztetése után 1994 januárjában felállították a JAST irodát, ami a fejlesztés koordinációját végezte.
Ennek a munkának az eredménye a JSF (Joint Strike Fighter) program, amelyet a Lockheed Martin által vezetett konzorcium nyert meg végül 1996-ban. Az F-35 géptípussal a Légierő az F-16-osokat majd később az az A-10 Thunderbolt II-t, a tengerészet az F/A 12 Super Hornetet és az A-6 Intrudereket, a Tengerészgyalogság pedig a F/A-18 Hornetet, AV-8B Harrier II-t és az EA-6B-Prowlert kívánta lecserélni. Az F-35A a légierőé, a B a tengerészgyalogság, míg a C a haditengerészet változata. A fejlesztés jelenleg is tart, az előirányzott darabszámokat folyamatosan csökkentik, és a tervezett export sem valósult meg eddig. Ilyen előzmények közepette döntött Lengyelország a típus rendszeresítéséről.
Félhet az orosz medve?
A lengyel beszerzés világosan mutatja, mennyire kötelezte el magát a jelenlegi vezetés az Egyesült Államok irányába. Lengyelország az egyetlen olyan NATO-tag, amely jónak látta, hogy külön is katonai és védelmi szerződést kössön az Egyesült Államokkal. A „Fort Trump” terv egyelőre jégen van, de az amerikai szárazföldi csapatok lengyelországi állomásoztatása nem csak Varsó kívánságán múlik. Az F-35A rendszeresítése azonban előmozdíthatja ezt a folyamatot is.
A lengyel légierő kétségtelenül fejlesztésre és modernizálásra szorul, csakúgy, mint a volt szocialista blokk minden légiereje, ráadásul Lengyelország meglehetősen fejlett repülőgépgyártó iparral is rendelkezik. A jelenleg szolgálatban lévő F-16, Szu-22 és MiG-29 gépek üzemeltetéséhez, karbantartásához és felújításához rengeteg berendezést és részegységet képesek előállítani. Az F-35 épp az utóbbi két típus leváltására érkezik. Jelenleg 48 db F-16 C/D Block 52, 28db MiG-29 A/UB és 32db SU-22 áll rendszerben. Az F-35A-ból 32 db-t rendeltek.
A légerő részleges átfegyverzése azonban nem jár számottevő harcérték-növekedéssel, sokkal inkább csak szinten tartásra elégséges, ha figyelembe vesszük az F-35A harcászati képességeit és Lengyelország katona-földrajzi helyzetét.
|
| Bemutatórepülést tart az USAF F-35 Lightning II ötödik generációs, egy hajtóműves vadászbombázó repülőgép a szingapúri nemzetközi repüléstechnikai légibemutatón 2020. február 12-én. MTI/EPA/Wallace Woon |
Kell-e tudjon lopakodni?
Első számú kérdés, hogy szükséges-e egy könnyű vadászgépnek a lopakodó képesség? Ez természetesen feladattól függ. Az F-35 gépeket azért látták el ilyen képességgel, mert elsődlegesen az F-22 Raptor nehéz vadászbombázókkal együtt tervezték alkalmazni őket a légifölény kivívása és az ellenséges légvédelmi erő elnyomása céljából. Az F-35 lopakodó képessége a kis és közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerek ellen lett optimalizálva. A nagyobb kapacitású, összetett rendszerek épp úgy képesek felderíteni, mint az F-117 Nighthawkot. Mivel a gépek komplex alkalmazás érdekében készültek, ezért a fedélzeti felderítő és kommunikációs eszközei ezt a célt szolgálják. Beépített radarja 160 km hatótávú, szenzorai és fegyvervezérlő eszközei alapvetően a hagyományos rendszerek finomított változatai, hiszen a már eddig rendszeresített fegyvereket kell kiszolgálniuk.
Repülési tulajdonságai sem utalnak arra a „szuperképességre”, amelynek elérését a fejlesztés célul tűzte ki. Amerikai tesztek alapján az F-35 aerodinamikai mutatói és manőverező képessége alig múlja felül a leváltandó F-16 hasonló adatait. Az eltérés jórészt a repülésvezérlő szoftver, a kormányszervek pozícióinak változtatása és a tolósugár vektoráló hajtóműnek köszönhető.
Titán kontra Inconel
A repülő sárkányszerkezetének kialakítása - ami a visszavert radarjel csökkentésének alapja - miatt sokkal bonyolultabb digitális vezérlő rendszert kellett fejleszteni, hogy a gép repülőképes legyen. Pont ez a bonyolult számítógéprendszer és a hozzá tervezett szoftverek jelentik a gép Achilles-sarkát. A vezérlő rendszer több mint 5,6 millió kódsoros és C++ nyelven íródott. Összehasonlításul, az F-22 szoftvere „mindössze” 2,5 millió kódsorból áll. A jelentős eltérést a légiharc és a közeli csapásméréshez elengedhetetlen manőverek és repülési módozatok követelményei okozzák. A fejlesztők a mai napig is sok javítással és hibával küzdenek.
A Pentagon független fegyverzetminősítői szerint a szoftverek átdolgozása nem a megfelelő ütemben halad, és ez a gép alkalmazhatóságát veszélyezteti. A gyártás során is akadnak olyan problémák, melyek a már legyártott eszközöket érintik. A Pentagon beszerzési és karbantartási főnöke, Ellen Lord január végén megjelent nyilatkozata szerint a Lockheed Martinnál az F-35-ösök gyártása során összekeverték a titán és Inconel kötőelemeket. A nyilatkozat szerint sem a gyártó sem a gyártást felügyelő Joint Program Office nem tudja, hogy mikor kezdődött a probléma és hány gépet érint. A fő gond, hogy a titán kötőelemek nyírószilárdsága kisebb, mint az Inconel ötvözetből készülteké, így a felcserélésük komoly szerkezeti károsodáshoz vezethet.
Mire való a gépágyú?
A gép harcászati jellemzői is furcsán alakulnak. Ha lopakodó üzemmódban alkalmazzák, akkor mindössze 2600 kg fegyverzet hordozására képes. Ez vagy 4 darab AIM 120 levegő-levegő rakéta, vagy ha vegyes feladatra indul, akkor 2 darab AIM-120 és 2 darab GB U-31 JDAM lézervezérlésű légibomba a földi célok ellen. Mindez a belső fegyverterekben elhelyezve. Ezen felül az F-35A a típuscsaládból egyedül rendelkezik beépített gépágyúval. Ez az eszköz is a földi célok támadását szolgálja, mert a gép elvileg, a lopakodó képessége miatt, nem kerülhet olyan légi közelharcba, ahol a gépágyút kéne használnia. A GAU-22A 25mm gépágyú „elfogadhatatlan pontosságú” és több repedést találtak az ágyúházban a Bloomberg cikke szerint.
Ha a gép a külön felszerelhető külső fegyverzethordozó pilonokon is hordoz fegyverzetet, akkor mintegy 10 tonna pusztító eszközt vihet magával. Ebben az esetben viszont teljes mértékben elveszik a lopakodó képességből származó előny, csökken a manőverező képesség, a repülési magasság és a sebesség is.
Az orosz medve nyugodtan aludhat
Mindezek ismeretében a lengyel beszerzés nem biztos, hogy a legjobb akvizíció. Hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi üzlet az eredetileg tervezett 6,5 milliárd dolláros tervhez képest jelentősen kevesebb, mert sok olyan elemet nem tartalmaz, amit az eredeti terv még magába foglalt. A lengyelek sok jövőbeni gondot vettek a nyakukba a korlátozottan használható gépek beszerzésével. A technikai gondokon kívül, melyek a 2024-es szállításig valószínűleg rendeződnek, megmaradnak a rendkívül magas üzemeltetési költségek, és a fegyverzet tekintetében megoldást kell találniuk a tengeri területeik védelmezésére, mert az F-35A nem alkalmas ilyen eszközök bevetésére. Az orosz medvét tehát nem fenyegeti továbbra sem a lengyel vadász, mert nem nőttek meg a képességeik.
Ahhoz, hogy a gépek képesek legyenek minden előnyös tulajdonságukat kamatoztatni, szükség lenne az F-22 Raptorokra is. Az USA azonban ezek exportját nem is tervezi. A saját célra készülő gépek számát is az eredeti 720 darabról 183 ra csökkentették. A támogatás nélküli gépek hátrányainak kiküszöbölése érdekében Izrael saját elektronikát és szoftvereket épített be az F-35-öseibe. Ezek a gépek többféle fegyverzet alkalmazására képesek mint az amerikai változatok, ezért saját, F-35I megjelölést kaptak. A lengyel hadiipar azért nem annyira fejlett, hogy a típus ilyen volumenű módosításra képes lenne, ezért nem valószínű, hogy megjelenjen egy „F-35P” változat.
A drónok kora jön?
Azokat a feladatokat, melyeket most az V. generációs, pilóta vezette repülőgépekre szabtak, a jövőben a mesterséges intelligenciával támogatott autonóm üzemre és kooperációra is képes drónok és robotrepülő eszközök fogják végrehajtani. Fejlesztésük alapjai már megvannak, gyártásuk, üzemeltetésük egyszerűbb, és kevesebb személyzetet igényelnek.
