November 15-én rakéta csapódott be a lengyel-ukrán határtól nagyjából 6 kilométerre fekvő lengyelországi falu, Przewodów közelében. Az Ukrajna irányából érkezett rakéta egy gabonatároló létesítményt talált el, és két ott dolgozó embert megölt. Nagyjából ezek azok a tények, amelyeket teljesen biztosan tudunk. Hivatalosan még mindig nagyjából itt tartunk, ám azóta azért sok minden kiderült arról, hogy mi és miért történhetett.
Mielőtt azonban összegyűjtenénk ezeket az információdarabkákat, érdemes azért végiggondolni, hogy egyáltalán milyen forgatókönyvek lehetségesek, és a meglévő tényeket arra használni, hogy ezek valószínűségét meghatározzuk.
Az eredeti, kedd esti hír olvastán egyrészt feltehetően a legtöbbekben a harmadik világháború rémálmának képei kezdtek peregni – mégiscsak emberéletet is követelő támadás ért egy NATO-tagot, ha erre a szövetség válaszol, akkor ki tudja hol áll meg a beinduló eszkalációs spirál. Az is valószínű, hogy a legtöbben – a történtekről tudósító sajtóval egyetemben – ösztönösen feltételezték, hogy orosz rakéta csapódott be Lengyelországban. Végül is az oroszok csak a háború legújabb szakaszában is már százszámra lőttek ki különböző rakétákat ukrán célpontokra, köztük Ukrajna Lengyelországgal határos megyéire is.
Alapvető kérdések
Ez érthető reakció volt, de egészen másnap délelőttig bármilyen további információk nélkül maradva is pusztán egy kezdő detektív két alapvető kérdését – kinek volt lehetősége elkövetni a bűntényt és kinek állt ez érdekében – feltéve lehetett bizonyos következtetésekig eljutni. Ha feltesszük, hogy vagy az ukránok, vagy az oroszok lehettek erre képesek, akkor az a következő kérdés, hogy szándékosan tette volna valamelyik fél? Nehezen elképzelhető.
Ha az oroszok provokálni akartak volna, esetleg tesztelni a NATO reakcióját, akkor nem egy isten háta mögötti falu mellé céloznak, hanem vagy célba vesznek valami fontosat, mondjuk az ukránoknak fegyvert és utánpótlást szállító infrastruktúra egy darabját, vagy teljesen a senki földjére lőnek. Ugyanez igaz az ukránokra is: ha a NATO még egyértelműbb szerepvállalását akarták volna egy ilyen „hamis zászlós”, tehát orosznak álcázott támadással elérni, akkor vagy ennél veszélyesebb célpontot, mondjuk egy település központját, vagy egy mindentől távol eső helyet választanak. Az ukránok esetében meg már önmagában is elképesztően kockázatos húzás lett volna, hogy az eddig a nyugati vezetők és közvélemény körében megnyert rokonszenvet, a katonai-gazdasági támogatást kockára tegyék azért, hogy talán (!) kapjanak valami olyasmit, amit eddig nem, mondjuk nyugati harci gépeket vagy az ország egy részére kiterjesztett NATO légvédelmi ernyőt. (A NATO direkt beavatkozása, és ezzel a harmadik világháború kitörésének valós kockázata még a legkeményvonalasabb ukrán vezetőknek sem lehet érdekük.)
Ha kizárjuk az olyan, nagyjából a laposföld-elméletek szintjén mozgó feltételezéseket, hogy Lengyelország lőtt volna a saját területére vagy az Egyesült Államok küldött volna egy rakétát a saját szövetségese földjére, akkor marad a véletlen baleset lehetősége. De mi történhetett? A jobb megértéshez kezdjük onnan, hogy mi zajlott Ukrajna légterében november 15-én.
Káosz Ukrajna felett
A tudósításokban azt olvashattuk, hogy a kedden végrehajtott támadás volt „a legsúlyosabb” orosz rakétatámadás a háború kezdete óta, és hogy a rakéták Ukrajna-szerte találatokat értek el, kiütve az ukrán energia-infrastruktúra jelentős darabjait, nagyjából hétmillió embert hagyva hosszabb-rövidebb időre áramszolgáltatás nélkül. Ez mind igaz. Csak a megerősítettnek számítható jelentések szerint az oroszok 75 Kh-101-es, Kh-555-ös és 3M54 Kalibr cirkálórakétát, 2 Kh-59 bunkerromboló rakétát, 10 Sahed 131-es és 136-os iráni drónt, 6 S-300-as rakétát, illetve egy-egy Orion és Orlan drónt vetettek be. Nagyon valószínű, hogy az iráni és saját drónok száma ennél magasabb lehetett, és valószínű, hogy a jelentésekben nem szereplő Kh-22-es vagy Kh-32-es, eredetileg hajók ellen kifejlesztett szuperszonikus cirkálórakéták is szerepet kaptak a támadásban.
Ez elég félelmetesen hangzik, és a támadás valóban el is ért eredményeket, ám közel sem annyit, amennyit elérhetett volna. Az ukrán jelentések szerint az ukrán légvédelem a beérkező fegyverek közül 73 rakétát és 10 drónt megsemmisített még becsapódás előtt. Ez nagyon szép teljesítmény, de ehhez az ukránok két oldalról is segítséget kaptak. Az egyik oldalról a NATO a Fekete-tenger és az Ukrajnával nyugatról határos országok légterében őrjáratozó gépein található légtérmegfigyelő radarrendszerei folyamatosan figyelik az orosz légierő és haditengerészet hatósugarukban található egységeinek tevékenységét. Kedden számos Tu-95-ös és Tu-160-as, és feltehetően Tu-22-es orosz bombázó szállt fel a bázisairól, hogy szokás szerint a Kaszpi-tenger felett repülve lőjék ki rakétáikat Ukrajna felé. Ezeket azért is figyeli minden lehetséges eszközzel a NATO, mert nukleáris fegyverek szállítására és célbajuttatására is képesek, tömeges felszállásuk tehát még békeidőben is minden bizonnyal azonnali reakciót váltott volna ki a NATO-n belül. Ez a megkülönböztetett figyelem most arra volt jó, hogy az ukrán légvédelem már bőven az első rakéták megérkezése előtt készültségbe volt helyezve, és a légvédelmi szirénák megszólalása után az embereknek is volt idejük biztonságos helyre húzódni.
Spectacular footage: Two Russian Kalibr cruise missiles shot down within seconds over Kyiv Oblast on Nov. 15. First is audible explosion and glow on horizon, second a clear view of interception by German Iris-T air defense system. pic.twitter.com/bDp1twuzJB
— Euan MacDonald (@Euan_MacDonald) November 17, 2022
A másik segítséget az oroszoktól kapták az ukránok. Bár elméletileg Csillagkép nevű automatikus taktikai koordinálórendszerét használva képesnek kéne lennie arra az orosz haderőnek, hogy egy földről, levegőből és tengerről indított, több fegyvernemet és sok fegyverrendszert felhasználó támadást pontosan koordináljon, a rakéták nem egyszerre, hanem egy nagyjából két órás periódusban léptek be az ukrán légtérbe, ez pedig nagyon megkönnyítette az ukrán légvédelem dolgát, még a saját rakétakilövőiket is lehetett idejük újratölteni, hogy újabb célpontokat is támadhassanak.
Ettől függetlenül a támadás léptéke meglepte az ukránokat, és a káoszhoz az is hozzájárult, hogy az ukrán légierő gépei is felszálltak, hogy segítsenek elfogni a bejövő rakétákat és drónokat, az oroszok pedig Belaruszból is felszálló, légvédelmi radarok ellen kifejlesztett, valamint légiharcra alkalmas rakétákkal felszerelt Szu-35-ös és Míg-31-es vadászgépeket is bevetettek.
The first recorded video of the downing of the Russian Kh-101 cruise missile with the help of the Norwegian Nasams complex in the Kyiv area#NASAMS #Ukraine #Kyiv #UkraineRussianWar #Norway #Kherson pic.twitter.com/8MhyA2TpRz
— Ukraine-Russia war (@UkraineRussia2) November 17, 2022
Tovább fokozhatta a zűrzavart, hogy ukrán oldalon a jól megszokott S-300-as és Buk szovjet-orosz légvédelmi rakétarendszereik mellett a frissen kapott norvég-amerikai NASAMS, illetve a német Iris-T rakétarendszereiket is bevetették. (Előbbiek egyébként amerikai források szerint száz százalékban meg tudták semmisíteni a kijelölt célpontjaikat, ez mindenesetre jó hír lehet az ukrán légvédelem és az amerikai stratégák számára is.)
Ebben a káoszban könnyedén előfordulhatott, hogy egy-egy légvédelmi vagy cirkálórakéta meghibásodott, rossz célpontra lett kilőve vagy éppen megsérült, és ezért nem azt találta el, amit kellett volna. Az orosz célpontok között feltehetően ott volt a lengyel-ukrán határ közvetlen közelében található dobrotvirszkai hőerőmű is, amely ráadásul a két országot összekötő nagyfeszültségű áramvezetékre is rá van kötve.
Russian missiles hit Polish Przewodow directly at the electricity power line which connects the EU with Ukraine, close to Dobrotvirska power plant in Ukraine, an important energy hub. Map: courtesy of ENTSO-E, the EU organization of electricity network operators. pic.twitter.com/VHNuuyph3A
— Sergej Sumlenny (@sumlenny) November 15, 2022
Elszabadult erők
Miután közben a Lengyelországban becsapódott rakéta roncsairól készült képek alapján szakértők szinte biztosra mondják, hogy egy S-300-as légvédelmi rendszerben használatos 5V55 típusú rakétához tartoznak, igazából össze is állt a kép. Mivel e rakéták Ukrajnában használatos verzióinak maximális hatótávolsága 70-90 kilométer, ezért fizikailag lehetetlen, hogy orosz ellenőrzés alatt álló területről lőtték volna ki. (Létezik az S-300-as rendszerhez ennél nagyobb hatótávolságú rakéta, de az ukránoknak ilyen nincs, az oroszok pedig eddig egyszer sem vetettek be ilyeneket Ukrajnában.) Szóba jöhetne még Belarusz, ahonnan akár kilőhettek volna ilyen rakétát az oroszok, de Belarusznak sincsen egyetlen pontja sem 110 kilométernél közelebb Przewodówhoz.
Minden bizonnyal az történt tehát, hogy egy Lviv közelében elhelyezett ukrán s-300-as üteg egy beérkező orosz cirkálórakétára vagy drónra kilőtt rakétája „tévedt el” valamilyen okból, és csapódott be lengyel területen. Tulajdonképpen ezt jelentette be szerdán a lengyel elnök, Andrzej Duda is, aki azt mondta, hogy „nincs bizonyíték arra, hogy az orosz oldal lőtte volna ki a rakétát”, hozzátéve, „nagyon valószínű, hogy az ukrán légvédelem lőtte ki”. Hasonló értelemben nyilatkozott Joe Biden amerikai elnök is, aki ugyan arra figyelmeztetett, hogy meg kell várni az alapos vizsgálat eredményét, de közölte, „a rakéta pályája kétségessé teszi, hogy Oroszországból lőtték volna ki”. Tegyük azért hozzá, hogy nagyon meglepő lenne, ha a NATO felderítőgépei és radarjai ne figyelték volna nagyon alaposan az Ukrajnában az orosz rakétaeső perceiben történő eseményeket. (Arra a kérdésre, hogy miért nem lőtte le a NATO légvédelme ezt a beérkező rakétát, az lehet a válasz, hogy valószínűleg csak az utolsó másodpercekben látszott, hogy tényleg átmegy a határon, az ukrán légtérbe pedig, ahol esetleg ukrán és orosz pilóta által irányított gépek is tartózkodhatnak, nagyon kockázatos lenne belőnie a NATO-nak egy elfogó rakétát.)
Przewodów, Hrubieszow
— Piotr Panasiuk (@PanasukPetr) November 15, 2022
These are 100% Ukrainian casings of the S300 missiles, with which the Ukrainians tried to knock down the Kalibr missiles
The S300 has a range of up to 200 km
Russia is 1,000 km away and could not use these missiles. pic.twitter.com/YOrei3k9Ib
A kérdés igazából az, hogy a máskor általában nagyon profin kommunikáló ukrán vezetés, illetve személyesen Zelenszkij elnök miért állt bele ennyire keményen abba, hogy nem ukrán rakéta volt a „tettes”, kijelentve hogy „kétség sem férhet hozzá, hogy nem a mi rakétánk volt”. Nyilván nagyjából ugyanazokat a tényeket ismerhette, mint Duda vagy az amerikaiak, márpedig, mint láttuk, ezek 99 százalékban az eltévedt ukrán légvédelmi rakéta verzióját támasztják alá.
Arról sincs szó, hogy a lengyel vezetés vagy Ukrajna nyugati támogatói az ukránok felelősségét firtatták volna az eset kapcsán. Ahogy Antony Blinken amerikai külügyminiszter csütörtökön fogalmazott:
„Oroszország a felelős azért, ami történt. Minden nap láthatjuk, hogy Oroszország rakétákat záporoztat Ukrajnára, annak kritikus infrastruktúrájának elpusztását célozva.”
A helyzet nagyjából azzal egyenértékű, mint ha valaki jogosan tartott önvédelmi fegyverével tüzet nyitna egy rátámadó bérgyilkosra, és az egyik eltévedt golyója megölne egy ártatlan járókelőt. Nem valószínű, hogy bármilyen bíróságon elítélnék ezért. Nem valószínű, hogy a nyugati közvélemény eddig ukránbarát része Ukrajna ellen fordulna, ha bebizonyosodna, egy eltévedt ukrán légvédelmi rakéta ölt meg két lengyel állampolgárt Lengyelországban. Az viszont kelthet ellenérzéseket Zelenszkijék felé, és muníciót adhat az oroszbarát propaganda kezébe, ha az ukránok minden, egy irányba mutató tény ellenére is továbbra is makacsul tagadják, hogy tőlük érkezett a rakéta.
Pénteki hírek szerint Lengyelország megengedte, hogy ukrán szakértők is megvizsgálják a robbanás helyszínét. Zelenszkij pedig csütörtökön már egy lépést hajlandó volt hátralépni a rakéta eredetéről beszélve:
„Nem tudom 100 százalékosan – és szerintem a világ sem tudja száz százalékos biztonsággal, hogy mi történt.”
Ebben igaza van, 100 százalékos bizonyosság jelenleg nincs, és talán nem is lesz ebben az ügyben sem. De elég közel vagyunk a száz százalékhoz ahhoz, hogy Ukrajnának érdemesebb legyen ezt az ügyet egy alapos bocsánatkéréssel lezárni, és azon dolgozni együtt a nyugati szövetségeseivel, hogy miként lehetne az ilyen eseteket elkerülni a jövőben, illetve hogy még a legkeményebb tél beállta előtt biztosítani tudja kritikus infrastruktúrájának védelmét és működőképességét. Jelen állás szerint ugyanis sokkal többen halhatnak meg fűtés és áram nélkül maradva, mint eltévedt légvédelmi rakéták miatt, ha az oroszok tovább tudják folytatni szisztematikus rombolásukat.
