|
| Harry S. Truman egykori amerikai elnök aláírja a NATO-szerződés életbe lépéséről szóló proklamációt a Fehér Házban 1949. augusztus 24-én. EPA/ Harry S. Truman Library & Museum. |
Holnap lesz 70 éve, hogy 12 nyugati állam vezetője aláírta az Észak-Atlanti Szerződést Washingtonban. Az aláírók egy évtizedes horizontban gondolkodtak és Harry Truman elnöknek esze ágában sem volt az, hogy a NATO majd évtizedeken keresztül garantálja Nyugat-Európa biztonságát – sokkal inkább az, hogy az európai szövetségesek pár év alatt a saját védelmükről fognak gondoskodni. De a berlini válság és az 1950-es koreai háború hosszabb távra kovácsolta össze a szövetségeseket.
Belső viharok
Mindenesetre a szövetség életét végigkísérték a belső viharok, John F. Kennedy elnök már 1963-ban arról panaszkodott, hogy az európaiak túl keveset fizetnek saját biztonságukért. Három évvel később pedig Charles de Gaulle elnök visszavonta Párizst a NATO egyesített haderejéből, tiltakozva amiatt, hogy London és Washington befolyása túl nagy a szervezetben. Válaszul a szövetség főhadiszállását Párizsból Brüsszelbe helyezték át.
Az 1995-ös srebrenicai mészárlás és a 2014-es krími annexió aztán új életet lehelt a szervezetbe. A 2014-es Walesi Csúcsértekezleten ezért az orosz fenyegetés elrettentésére egy új koncepciót fogadtak el - a Készenléti Akciótervet -, amely a NATO keleti, valamint a déli határának védelmét, a szövetség kollektív védelmét és válságkezelõ képességének fejlesztését szolgálja.
Ez számos, a kollektív védelem garanciáit megerősítő intézkedést (harci-technikai eszközök és készletek előretelepítése, határ menti bázisok létrehozása, a katonai infrastruktúra fejlesztése) tartalmazott az Oroszországgal határos országokban. Fontosabbak lettek a közös hadgyakorlatok, a fenyegetettségre vonatkozó elemzések, a NATO keleti határán fekvő országok védelmének veszélyhelyzeti tervezése, a korai előrejelzési rendszerekből és más hírszerzési forrásokból származó információk megosztásának javítása.
Haldokló szövetség?
|
| Káncz Csaba |
Trump elnök 2016-os megválasztásával aztán egy máig tartó bizalmi válság korszaka kezdődött. A Fehér Ház ura számára a kínai rivalizálás lett az igazi biztonságpolitikai prioritás. A NATO-t nem tartja sokra, ezért a kongresszus kétségbeesésében egyenesen egy olyan törvényt fogadott el, amely megakadályozza az USA kilépését a szövetségből a kongresszus jóváhagyása nélkül.
Az európai szövetségeseket legalább olyan aggodalommal töltheti el, hogy az amerikai biztonságpolitikai körökben a közelmúltban folyamatosak a szkeptikus hangok a NATO jelenével és jövőjével kapcsolatban. Egy hete éppen a Bard College professzora értekezett a szövetség haldoklásáról. Walter Mead szerint a németek nem hajlandók az elkövetkező öt évben többet költeni a védelmükre, mint a GDP-jük 1.25 százalékát, miközben a baltiak feje fölött paktálnak le Moszkvával az Északi Áramlat II gázvezeték ügyében. A törökök eközben S-400-as orosz rakétarendszert vesznek, az olaszok pedig a kínai Selyemút projekthez csatlakoznak.
Átlátnak a magyar szitán
S noha az amerikai közvélemény többsége támogatja az USA tagságát a NATO-ban, csupán alig több, mint a megkérdezettek fele támogatna egy katonai akciót egy esetleges orosz invázió esetén a Baltikum védelmében. És hogy mit gondolnak az éppen két évtizede NATO-tag Budapestről az amerikai biztonságpolitikai körökben? Nos, a napokban a globális nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó amerikai folyóirat, a Global Security Review foglalkozott hazánkkal.
A lap szerint Magyarország az oroszok trójai falova lett, miközben Orbánnak az EU-ellenes retorikájával sikerült előidéznie az Unió megosztottságát is. A Budapestre költöztetendő orosz befektetési bank pedig alátámasztja, hogy miért is jelent Európára nézve kockázatot Magyarország.
