|
| Az orosz forradalom első napja. Forrás: Wikimedia Commons |
Oroszország, amely évszázadok óta terjeszkedett, és katonai vereséget csak ritkán szenvedett el, magabiztosan kezdett bele a háborúba, Szerbia megvédésének okán. Az Osztrák-Magyar Monarchia seregét hamar fel is morzsolta, a németek azonban meglepően kemény ellenfélnek bizonyultak. Kiderült, hogy az elmaradottabb Oroszország nem veheti fel a versenyt az iparosodott Németországgal, hiába sokkal nagyobb a területe és a lakossága, ráadásul Németország két fronton is harcolt, sőt a Monarchiát is ki kellett segítenie. Az orosz katonák elavult felszereléssel szálltak szembe a kitűnően felszerelt német haderővel szemben.
A cári uralom vége
Két és fél év alatt az oroszok óriási emberveszteséget szenvedtek, a gazdaság összeomlott, éhínség kezdődött: a terményt nem tudták a városokba szállítani. A gyengekezű cár bizonytalankodott, sokszor a neje kormányzott, akit a hírhedt Raszputyin befolyásolt (míg el nem tették végül láb alól). A cár csak egy dologra volt képes: hogy a parlamentet, a dumát, amelyet az 1905-ös forradalom után nagy nehezen engedélyezett, állandóan feloszlassa. 1917 elejére betelt a pohár.
Március 8-án (az akkori orosz naptár szerint még februárban) tüntetések kezdődtek az akkori fővárosban, Petrográdban, a mai Szentpéterváron. Ezek másnap folytatódtak, egyre többen csatlakoztak, sőt a hatóságok is kezdtek átállni. Három napon belül maga a hadsereg is átállt, megdőlt a cári kormány, helyét ideiglenes kormány vette át. A cár újabb három nap múlva le is mondott, 370 év után megszűnt a cári uralom.
További háború, újabb forradalom
A helyzet azonban keveset javult, mivel az új kormány tovább erőltette a háborút, így a problémák is ugyanazok maradtak: katonai vereségek, gazdasági káosz, élelmiszerhiány. A nép újra lázongott, így a kommunistáknak (bolsevikoknak) nem volt nehéz megszervezniük ősszel az újabb forradalmat, pláne, hogy a németek hazajuttatták tehetséges vezetőjüket, Lenint. Így immár egy másik társadalmi rendszer jött létre, amely 74 évig fenn is maradt, és a következő világháború eseményei folytán ránk is kiterjedt 40 évre.
A következmények
Az orosz forradalom rövidtávon azonban az első világháború szempontjából volt igen lényeges. Ha kicsit is másként alakulnak az orosz események, nagyon más lehetett volna a háború kimenetele, de legalábbis az azt lezáró békeszerződéseké. Ha a cári kormány, érezve a kilátástalan helyzetet, még időben különbékét köt a németekkel, akkor azok a nyugati fronton, ha nem is teljes nyereséget, de sokkal jobb pozíciót érhettek volna el még az amerikaiak megérkezése előtt, ebben az esetben Németország, Ausztria és Magyarország egyaránt kedvezőbb békefeltételeket érhetett volna el.
Ugyanez a helyzet előállhatott volna, ha az új orosz ideiglenes kormány köt gyors békét. Ekkor még a németek valószínűleg nem követeltek volna sokat, mivel nagyon sürgős volt nekik, hogy felszabaduljanak keleti erőik. Mire a minden oldalról szorongatott bolsevik kormánnyal tárgyaltak az év végén, már sokkal magabiztosabbak lettek, és amikor nem kapták meg, amit kértek, gyorsan el is foglaltak egy jóval nagyobb területet, ezután következett a breszt-litovszki béke.
Talán még a kommunizmus is elmarad
Oroszország tehát az első forradalom idején még kisebb veszteséggel léphetett volna ki a háborúból, ráadásul akkor esetleg a második forradalom is elmarad, és létre sem jön a kommunista rendszer. Ha ez később sem következik be, akkor értelemszerűen a későbbi hidegháború, és Európa 40 éves kettéosztottsága is elmaradt volna, persze azt nem lehet felmérni, hogy ha a Szovjetunió helyett Oroszország marad, birodalmával vagy anélkül, hogyan alakul a második világháború.
Öt fronton is előrenyomultak. 
