Már megint fejjel megy a falnak egy jegybankelnök

Naira-para

A napokban írtunk az afrikai valutákról, különösen azokról, melyekre a nyersanyagok árának csökkenése miatt nyomás nehezedik. Kiemeltük a nigériai nairát, amely egy darabig esett az olajáreséssel párhuzamosan, de aztán tavaly márciusban megmakacsolta magát a jegybank, és dolláronkénti 197-199-es árfolyamon rögzítette.

Az olajár tovább esett, a valutának óhatatlanul lejjebb kellett volna értékelődnie (ahogy tette ezt a rubel), de ezt a jegybank meggátolta. Ezt csak úgy tudta megtenni, hogy importkorlátozásokat vezetett be, és beszüntették a valutaváltók ellátását, így a naira gyakorlatilag átválthatatlan lett. Jól ismerjük még a forint hasonló korszakából, hogy ilyenkor jön a valuta, majd az importáruk feketepiaca.

Makacskodik

Godwin Emefiele jegybankelnök pedig megmakacsolta magát, noha kedden egyre többen sürgették, hogy adja fel az árfolyamgátat, hisz a kívánt eredményt úgysem éri el, viszont a tőke közben menekül az országból, ami a gazdasági növekedés visszaeséséhez vezet. Utóbbi tavaly így is az elmúlt 16 év legalacsonyabb szintjére hanyatlott, igaz, még így is 3 százalékos volt.

Az idei évre az IMF 4,1 százalékos növekedéssel számolt, de ha a folyamatok így maradnak, ez sokkal alacsonyabb is lehet, sőt akár recesszióba is fordulhat. Egy, a Bloomberg által megkérdezett, afrikai értékpapírokkal foglalkozó alapkezelő szerint a jegybank csak akkor fog pánikba esni, ha a növekedés 1 százalék alá esik. Ebben az esetben kénytelenek feladni az erőltetett árfolyamot, és hagyni kialakulni a piacit, ami most egyébként a feketepiacon már 306 körül van.

Nem tanulnak

A jegybankelnököt támogatja az ország tavaly megválasztott új elnöke, Buhari is. Ha csak rövid ideig áll fenn egy kedvezőtlen jelenség, akkor ki lehet így küszöbölni az árfolyam-ingadozást, de tartós trendek ellen nem lehet hadakozni. Márpedig az olajáresés igen kiadós volt eddig, és az olajexportőröknek muszáj alkalmazkodni hozzá.

Érdekes, hogy a sok-sok ország keserű tapasztalata után újra és újra megpróbálkoznak egyes kormányok és jegybankok a lehetetlennel. Mindegyikük pontosan tudja, mi történ korábban Argentínában, Brazíliában, Mexikóban, Malajziában és még lehet sorolni azokat az eseteket, ahol a valuta dollárhoz kötésének erőltetése miatt végül sokkal nagyobb árat kellett fizetni, mint amit a fokozatos leértékelődés mellett kellett volna.