Amikor a Castro fivérek vezetésével egy maroknyi csoport gerillaharcot kezdett Kuba hegyeiben, majd onnan kitörve és a nép jó részét maga mellé állítva megdöntötte az addigi diktátor, Batista uralmát, kevesen gondolhatták, hogy az új rendszer lényegében változatlan formában a Castro fivérek haláláig tart, ráadásul az ő vezetésükkel. Márpedig így lett: 59 éves a rendszer, az idősebb Castro, Fidel már meghalt 90 évesen, öccse, Raul pedig most adja át a hatalom egy részét.
Új elnök, régi rendszer
Azért csak egy részét, mert az elnök ugyan már nem ő, de még 3 évig megőrzi a pártfőtitkári posztot, ami a kommunista rendszerekben általában a legfontosabb rang. Ugyanakkor nyilván úgy gondolták, hogy a hatalomátadásnak fokozatosnak kell lennie, nem úgy, mint egykor a Szovjetunióban, ahol a pártfőtitkár halálakor indult a hatalmi harc a posztért. Kuba esetében már csak azért sem lenne ez szerencsés, mert a Castro fivérek voltak az alapító atyák, így utánuk olyan hatalmi űr alakulna ki, ami nagy bizonytalanságot okozna.
Ennek persze sokan örülnének a világban, különösen Amerikában, ugyanakkor távolról sem biztos, hogy a kommunizmus bukása automatikusan fejlődést hozna magával egy idő után, ahogy ez régiónkban történt. A többi nagyobb Karib-szigeti állam ugyanis, noha rendszerük másmilyen, lényegében nincs előrébb, mint Kuba, kivéve a Dominikai Köztársaságot, amely az utóbbi évtizedben viharos gazdasági fejlődésnek indult.
Kettős valutarendszer
Ami Kubát illeti, a lakosságot leginkább a kettős valutarendszer zavarja, de egy kommunista országban, ahol bizonyos javakat az állam ingyen vagy olcsón próbál a lakosságnak biztosítani, másként megoldhatatlan a dolog. Ahogy eltér ugyanis valami a piaci viszonyoktól, felborul a kereslet és a kínálat, a kommunista rendszerekben ilyenkor mesterségesen alacsony árak mellett hiány alakul ki.
A kettős valutarendszer intézményesített formáját (helyi peso és konvertibilis peso) azért hozták létre, hogy a kubaiak bizonyos javakhoz hozzájussanak, minden máshoz csak akkor, ha képesek a keményvalutából szerezni. Ezen túlmenően volt még egy igen fontos szempont: fel akarták lendíteni az országban a turizmust, és ezt csak úgy lehetett kivitelezni, ha a külföldi turisták normális valutával bármilyen árut vagy szolgáltatást megvásárolhatnak, ahogy ezt kapitalista országokban tehetik.
Nincs alternatíva
A stratégia be is vált, a turizmus dinamikusan növekszik, immár évi 5 millió főnél tart, azonban a helyi lakosságot, pontosabban nagyobbik részét, aki munkabérét helyi pesoban kapja, nagyon zavarja. Ők csak nézik, hogy fogyasztanak a turisták és az ügyesebb helyiek, akik képesek valamilyen, a turistáknak nyújtott közvetlen szolgáltatással keményvalutát keresni. Nem véletlen, hogy már az Airbnb elterjedése előtt nagy arányban kínáltak kiadó magánlakásokat és szobákat, a szállodai áraknál olcsóbban.
A nép azt várná az új elnöktől, hogy ezen valamit változtasson, de lehetőségei korlátozottak. A gazdaságot gyökeresen átalakítani nehéz, különösen, amíg életben vannak az amerikai szankciók, márpedig Obama elnök nyitási politikája után Trump maximálisan bekeményített. A kettős valutarendszernek jelenleg nincs alternatívája, mert az erős valuta megszüntetése esetén a turizmus omlana össze, a gyenge valuta megszüntetése esetén pedig a lakosság nézne szembe mérhetetlen, hisz a fizetésként kapott néhány dollárból alig tudna venni valamit, míg most a legalapvetőbb javakat biztosítják neki.
Reméli nem kell majd bevetnie a hadihajókat. 
