Miután hétfőn népe elkergette az alkotmányt módosító, suttyomban hatalomban maradni próbáló örmény elnök-miniszterelnököt, úgy tűnik, más, hasonló szituációban lévő vezetőknek is eszébe juthatott, hogy a példa ragadós lehet. A felbomló Szovjetunió helyén Oroszországon kívül létrejövő sok ország eleinte szép alkotmányokat írt, aztán helyenként jött egy-egy vezető, nem ritkán a korábbi kommunista pártfőtitkár, aki aztán módosította ezeket úgy, hogy a végtelenségig hatalmon maradhasson, ahogy a szovjet rendszerben lehetett volna.
Intő példa
Alexandr Lukasenko 1994-ben lett Belarusz, azaz Fehéroroszország elnöke, ő is elhárította az időbeli korlátokat, és azóta, vagyis 24 éve stabil kézzel kormányoz, lényegében ellenzék nélkül. Most az örmény események után egy nappal parlamenti beszédében megemlítette, hogy tervezi hatalmának csökkentését, decentralizálását. Azt ígérte, hogy az alkotmány is módosulhat, ő pedig könnyedén átadhatja hatásköreinek egy részét a kormányzat különböző ágainak.
Mindezt azzal indokolta, hogy változnak az idők, változnak az emberek, de ezek meglehetősen tágan értelmezhető kijelentések. Nyilvánvaló, hogy az örmény miniszterelnök példája késztette ígéretekre Lukasenkót, hisz végülis ő maga is hasonló módon maradt hatalmon időtlen idők óta, és az örmény események, az arab tavasz, sőt, hogy még korábbra menjünk: térségünk kommunista rendszerinek dominószerű összedőlése intő példa a hosszan regnáló vezetőknek.
A 89-es dominó
Kelet-Európában annak idején nálunk és Lengyelországban haladtak előre gyorsan a reformok, 1989-ben már szóba kerültek a szabad választások. Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Kelet-Németországban masszívan ragaszkodtak az idős, régóta regnáló kommunista pártfőtitkárok hatalmukhoz és elaggott rendszerükhöz, mígnem korábbi támaszuk, a Szovjetunió vezetője, Mihail Gorbacsov nem jelezte, hogy kiállt mögülük, döntsön a nép.
Az események napok alatt lezajlottak: jött a prágai bársonyos forradalom, a bulgáriai hasonló esemény és a berlini fal leomlása. Egyedül Romániában húzta még másfél hónapig a legkegyetlenebb diktátor, Ceausescu: őt fegyveres harcban kellett megdönteni, viszont egy lendülettel mindjárt ki is végezték.
Arab tavasz
Az arab tavasz 2011-ben Tunéziában kezdődött Ben Ali megdöntésével, de aztán gyorsan terjedt a vírus: Egyiptomban felkeltek az évtizedek óta regnáló Mubarak ellen, majd jött Líbiában a véreskezű, 42 éve uralkodó Kadhafi elleni lázadás, amibe a NATO is besegített. Végül Szíriára került a sor, ott hosszas polgárháború alakult ki, de végül bukásra állt az elűzni kívánt Aszad, amikor Oroszország és Irán a segítségére sietett.
Nem jár úgy?
Nos, a Szovjetunió utódállamaiban több helyen ül a trónuson igen régi vezető: Belaruszon kívül Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, Türkmenisztánban és Tádzsikisztánban, és ők most aggódhatnak. Lukasenko mindenesetre elmondta, hogy felkérte az alkotmányozó gyűlést, tegyenek javaslatokat az alkotmány módosítására, de csak hosszabb távon. Hozzátette azonban, hogy olyan változás nem lesz, ami lehetővé tenne egy ukrán típusú forradalmat, valamint hogy ő sosem fogja megszegni ígéreteit, így nem is jár úgy, mint az örmény kolléga.
Digitális cenzúra a válság közepén.
