|
| Emmanuel Macron szerint új jelöltek kellenek. EPA/LEWIS JOLY |
A pápaválasztás gyorsabban megy mint az uniós vezetők megválasztása – viccelődött Leo Varadkar ír kormányfő múlt héten Brüsszelben, az Európai Tanács ülése után.
Zárt ajtók mögött
Az uniós állam- és kormányfőket tömörítő testület azért ült össze csütörtök este, hogy megegyezzen arról, kit jelöl majd Jean-Claude Juncker utódjául az Európai Bizottság élére. A vacsora a szokásoknak megfelelően zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával zajlott, a mobiltelefonok nem működtek, az eseményen még a legközelebbi tanácsadók sem vehettek részt.
Megegyezés azonban nem született, elsősorban azért nem, mert mintegy tucatnyi állam- és kormányfő – köztük Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor miniszterelnök – keresztbe feküdt az európai parlamenti (EP) választást megnyerő Néppárt csúcsjelöltje, Manfred Weber előtt.
Ejtenék a csúcsjelölteket
Macron az ülés után már arról beszélt, hogy a csúcsjelölti modell lekerült az asztalról – azaz egyetlen más csúcsjelöltet sem támogat –, és elkezdődött egy új választási folyamat. Hasonló véleményt fogalmazott meg Pedro Sanchez spanyol szocialista kormányfő is. (Orbán Viktor pedig már korábban világossá tette, hogy senkit sem támogat a csúcsjelöltek közül.)
Az uniós szerződés egy nap talán lehetőséget fog biztosítani arra, hogy az uniós polgárok közvetlenül válasszák meg a vezetőket, jelenleg azonban nem ez a helyzet, fejtegette a francia elnök.
Német sajtóhírek szerint a csúcson Angela Merkel német kancellár is azt mondta, hogy amennyiben a Tanács elutasítja Webert – márpedig elutasította –, akkor a többi csúcsjelölttől is el kell búcsúzni.
Demokratikus vívmány
A csúcsjelölti rendszer kiiktatásának a terve ugyanakkor feldühítette az EP-t. Azt ugyanis éppen azért hozták létre 2014-ben, hogy az EP-választásokon keresztül az uniós polgárok is részt vehessenek az EU talán legbefolyásosabb emberének megválasztási folyamatában. Jean-Claude Juncker például már ebben a rendszerben lett az Európai Bizottság elnöke.
A csúcsjelöltek az egyes pártcsaládok EP-kampányát vezetik, azaz a választók nem csak egy adott pártra, hanem közvetve az Európai Bizottság egyik elnökaspiránsára is szavaznak. Az uniós szerződésbe pedig 2009-ben belekerült egy olyan passzus, miszerint az Európai Tanácsnak a jelöléskor figyelembe kell vennie az EP-választások végeredményét.
Bojkottal fenyegetnek
Az EP szociáldemokrata és néppárti frakciója kitart amellett, hogy csak csúcsjelölt lehessen az Európai Bizottság elnöke.
Ha az állam- és kormányfők mást javasolnak, akkor annak a személynek meg kell buknia. Felvállalom a konfliktust
- mondta a Spiegelnek Jens Geier, a német szociáldemokraták frakcióvezetője. Szerinte vészhelyzetben az egész EP-nek így kell tennie. Annegret Kramp-Karrenbauer, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke egyelőre szintén kiáll a csúcsjelölti rendszer (és egyben Manfred Weber) mellett:
A csúcsjelölti rendszer elve egy lépés a demokratikusabb Európa felé.
Emellett Markus Söder, a német Keresztényszociális Unió elnöke is ellenállásra szólította fel az EP-t.
Ha a Parlament valóban megmakacsolja magát, akkor totális patthelyzet alakul ki – az Európai Tanács jelöltjéből ugyanis csak akkor lehet az Európai Bizottság elnöke, ha a jelöltet az EP is megszavazza.
Az EP is megosztott
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az EP-frakciók között is komoly ellentét feszül. Múlt héten mind a szociáldemokrata, mind a liberális képviselőcsoport kosarat adott Webernek. A CDU elnöke viszont most azt szeretné, hogy a fejlemények tükrében gondolják át a döntésüket. Ugyanakkor információk reppentek fel arról is, hogy a CDU elnöksége mégis hajlandó lenne új jelöltben gondolkodni Weber helyett, hogy legalább a szocialisták csúcsjelöltjének, Frans Timmermansnak az elnökké választását megakadályozza.
A patthelyzet feloldása érdekében Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a héten párhuzamosan tárgyal az állam- és kormányfőkkel, valamint az EP-frakciók vezetőivel. A Tanács vasárnap újabb, rendkívüli csúcsot tart.
Rossz üzenet
A kiegyensúlyozott erőviszonyok és az érdekek bonyolult hálózata miatt az megjósolhatatlan, hogy kik és miért cserébe fognak engedni, és kik kerülnek ki győztesen a hatalmi játszmából.
Az viszont biztos, hogy a perpatvar elhúzódása rossz üzenet lenne az uniós polgárok számára, akik májusban megelőlegezték a bizalmat a politikusoknak, és rekordszámban járultak az urnákhoz. Felerősítené ugyanis azt a vélekedést, miszerint az EU hataloméhes, a választói akaratot háttérbe szorító politikusok játszóterévé vált.
Ez pedig a vezető uniós pozíciókból jelenleg még kiszoruló, de egyre népszerűbb eurószkeptikus erők malmára hajtaná a vizet.
Az EU-csúcs utáni videokommentárunkat a témában itt nézhetik meg:
Közel két hónapos csúszással. 
