A kínai meredek gazdasági növekedés lassan 40 éve zajlik, azóta az akkor meglehetősen szegény, Indiával egy szinten lévő ország az indiai gazdaság négyszeresére nőtt (lakosságszámuk most nagyjából azonos), és vásárlóerő-paritáson meghaladta az amerikait. A kétszámjegyű növekedés, úgy tűnik, véget ért, de ilyen viszonylag magas szinten ez érthető is, a fák nem nőnek az égig. Az ország célja egyelőre az érdemben 5 százalék fölötti növekedés, ameddig csak lehet.
Nem kell félni
Tavaly nagy volt az ijedelem, hogy a növekedési ütem csökkenése gyors lesz, és így az a húzóerő és felvevőpiac, amit a kínai növekedés évről évre adott a világnak, hirtelen kiesik. Nos, erről szó sincs: egyrészt egyelőre nem fenyeget a veszély, hogy a növekedés 6,5 százalék alá csökkenjen, másrészt a gazdaság szerkezetének átalakulása miatt a belső fogyasztás erősebben növekszik (most évi 10 százalék volt az első negyedévben), így a világgazdaságra jelentős húzóhatással bír.
A mostani adatban benne van a túlfűtötté váló ingatlanpiac árnövekedése is, ami előbb-utóbb el fog tűnni, sőt ha a piaci lufi ereszteni kezd, ez a GDP adatban is megjelenhet. Mindazonáltal arra lehet számítani, hogy a gazdasági növekedés csak lassan fog tovább csökkenni, ahogy az ország gazdasága egyre nagyobb lesz, az egy főre jutó érték egyre kevésbé marad majd el a fejlettebb országokétól. Ha például a magyart eléri, feltehetően már ugyanolyan nehéz lesz a további út, mint nekünk.
Még 60 százalék
Az igazán meghatározó pont az lesz a kínai gazdaság méretében, amikor nominálisan is megelőzi az első helyét immár nagyjából 130 éve őrző amerikait. Vásárlóerő-paritáson ez már meg is történt, ami azt jelenti, hogy az amerikainál négyszer nagyobb létszámú kínai lakosság az amerikai életszínvonal negyedén, vagy ennél már kicsit jobban él. Az amerikai éves GDP jelenleg kb. 18 ezermilliárd dollár, a kínai 11. Ahhoz, hogy utolérje tehát, bő 60 százalékot kell Kínának nőni az amerikai gazdaság időközbeni növekedésén túl.
Vagy így, vagy úgy
Ha feltételezzük, hogy a következő években Kína 5 százalékkal fog gyorsabban növekedni, mint Amerika, akkor ez 10 év alatt fog bekövetkezni. Ha az eltérés 4 százalékos, akkor 12-13 év, ha 3, akkor 16-17 év. Ha egész lecsökkenne a következő 10 évben a kínai gazdaság növekedési előnye, akkor sincs veszve minden: van egy tényező, ami miatt mindenképpen bekövetkezik az előzés. Ez nem más, mint a jüan hosszabb távon várható felértékelődése. Ha a kínai árszínvonal akkora lenne, mint az amerikai, akkor már most is 19 ezermilliárd dollár lenne a kínai GDP, ez a vásárlóerő-paritás.
Kínának jelentős kereskedelmi többlete van Amerikával és más országokkal szemben is, és idővel ezt a jüan felértékelődése fogja mérsékelni. Persze a jüan árfolyama nem mozog teljesen szabadon, az állam ellenőrzi, de hosszú távon neki sem fog érdekében állni a alulértékeltség. Ekkor pedig a tényleges gazdasági növekedésen felül is közelíteni fog egymáshoz a két GDP adat. Ezek alapján úgy véljük, hogy 10 éven belül mindenképpen Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága.
