|
| Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke az Országgyűlésben, 2019 júniusában. Fotó: MTI/Kovács Tamás |
Az eddigi kritériumok egy részét érdemes finomhangolás mellett megtartani, azokat viszont újra kell gondolni, amelyek láthatóan nem adnak jó visszajelzést a csatlakozni kívánó országok számára az euróbevezetés időzítéséről és a felkészültség állapotáról - áll Nagy Márton írásában, amely a növekedés.hu oldalán jelent meg. Szerinte új reálkritériumokat is figyelembe kell venni, amelyek teljesítése mellett nem alakul ki divergencia a tagországok között a valutaövezeten belül.
Az alelnök szerint kulcsfontosságú a megfelelő reálgazdasági fejlettségi szint, hogy minél kisebb legyen a felzárkózásból eredő inflációs többlet és a közös monetáris politika hasonló monetáris irányultságot eredményezzen az övezeten belül. (Nagy Márton véleménye ezen a ponton egybecseng Matolcsy György korábbi kritikájával, aki az euró sikertelenségének egyik okát az eltérő gazdasági fejlettséggel magyarázta – szerk.)
Az eurózónába való belépéskor a gazdaság egésze mellett külön a kkv szektornak is megfelelő fejlettségi szakaszban kell lennie, ami magas versenyképesség és termelékenység mellett érhető el. A versenyképesség szempontjából fontos továbbá, hogy az adott ország exportja területi, illetve termékszerkezeti alapon kellően diverzifikált legyen és magas hozzáadott értékkel rendelkezzen. (Az alelnök ezen kritériuma alapján a magyar gazdaság nem feltétlen lenne "euróérett" – szerk.)
A pénzügyi rendszer megfelelő fejlettsége is kiemelt kérdéskör az eurócsatlakozás szempontjából, ahogy Nagy Márton szerint a szektor versenyképessége is kulcsfontosságú. Amennyiben a hazai és a külföldi pénzügyi intézményrendszer versenyképessége közeledik egymáshoz, az elősegítheti a stabilitás megőrzését.
Az alelnök által beemelt harmadik új szempont az eurózónán belüli megfelelő stabilizációs politikai eszköztár megléte. Szerinte ugyanis a valutaövezeten belül az önálló monetáris politika elvesztésével és érdemi közösségi költségvetési transzferek hiányában felértékelődik a fiskális politikai mozgástér jelentősége. Nagy Márton ezt olyan módon pontosítja, hogy a fiskális paraméterek elérését megfelelően kell időzíteni: akkor kell magas fiskális mozgástérrel, alacsony hiánnyal és adósságrátával csatlakozni az euroövezethez, amennyiben nincs ciklikus munkanélküliség.
Szerkesztői vélemény: Ugyan az utóbbi években lekerült a napirendről a magyar eurócsatlakozás, a most publikált szempontrendszer viszont ebből a szempontból érdekes iránymutatást ad. Míg az eredeti maastrichti kritériumrendszer Magyarország számára is teljesíthető közelségben van, a fentiek alapján kijelölt optimális csatlakozási időpont a potenciális néhány éves távlatnál sokkal komolyabb időhorizontot (legalább 5-10 éves távot) jelöl ki. Ennek ellenére akár pozitív jelzésként is felfogható, hogy az MNB vezetőit legalább elméleti szinten foglalkoztatja az eurócsatlakozás lehetősége. Korábban Matolcsy György jegybankelnök finoman fogalmazva távolságtartóan beszélt a belépésről, sőt, volt, hogy megkérdőjelezte a közös pénz hasznát. A jegybanki vezetők legutóbbi nyilatkozatai - köztük az elnök beszéde a hétfői konferencián - viszont már a konszenzuskeresés jegyében hangoztak el.
Az eddigi kritériumok egy részét érdemes finomhangolás mellett megtartani, azokat viszont újra kell gondolni, amelyek láthatóan nem adnak jó visszajelzést a csatlakozni kívánó országok számára az eurobevezetés időzítéséről és a felkészültség állapotáról, áll Nagy Márton írásában, amely a növekedés.hu oldalán jelent meg. Szerinte új reálkritériumokat is figyelembe kell venni, amelyek teljesítése mellett nem alakul ki divergencia a tagországok között a valutaövezeten belül.
Az alelnök szerint kulcsfontosságú a megfelelő reálgazdasági fejlettségi szint, hogy minél kisebb legyen a felzárkózásból eredő inflációs többlet és a közös monetáris politika hasonló monetáris irányultságot eredményezzen az övezeten belül. (Nagy Márton véleménye ezen a ponton egybecseng Matolcsy György korábbi kritikájával, aki az euró sikertelenségének egyik okát az eltérő gazdasági fejlettséggel magyarázta – szerk.)
Az eurozónába való belépéskor a gazdaság egésze mellett külön a kkv szektornak is megfelelő fejlettségi szakaszban kell lennie, ami magas versenyképesség és termelékenység mellett érhető el. A versenyképesség szempontjából fontos, hogy az adott ország exportja területi, illetve termékszerkezeti alapon kellően diverzifikált legyen és magas hozzáadott értékkel rendelkezzen. (Az elelnök ezen kritériuma alapján a magyar gazdaság nem feltétlen lenne „euróérett” – szerk.)
A pénzügyi rendszer megfelelő fejlettsége is kiemelt kérdéskör az eurocsatlakozás szempontjából, ahogy Nagy Márton szerint a szektor versenyképessége is kulcsfontosságú. Amennyiben a hazai és a külföldi pénzügyi intézményrendszer versenyképessége közeledik egymáshoz, az elősegítheti a stabilitás megőrzését.
Az alelnök által beemelt harmadik új szempont az eurozónán belüli megfelelő stabilizációs politikai eszköztár megléte. Szerinte ugyanis a valutaövezeten belül az önálló monetáris politika elvesztésével és érdemi közösségi költségvetési transzferek hiányában felértékelődik a fiskális politikai mozgástér jelentősége. Nagy Márton ezt olyan módon pontosítja, hogy a fiskális paraméterek elérését megfelelően kell időzíteni: akkor kell magas fiskális mozgástérrel, alacsony hiánnyal és adósságrátával csatlakozni az euroövezethez, amennyiben nincs ciklikus munkanélküliség.
Szerkesztői vélemény: Ugyan az utóbbi években lekerült a napirendről a magyar eurócsatlakozás, a most publikált szempontrendszer viszont ebből a szempontból érdekes iránymutatást ad. Míg az eredeti maastrichti kritériumrendszer Magyarország számára is teljesíthető közelségben van, a fentiek alapján kijelölt optimális csatlakozási időpont a potenciális néhány éves távlatnál sokkal komolyabb időhorizontot (legalább 5-10 éves távot) jelöl ki. Ennek ellenére akár pozitív jelzésként is felfogható, hogy az MNB vezetőit legalább elméleti szinten foglalkoztatja az eurócsatlakozás lehetősége.
Kereshetjük a slusszkulcsot. 
