|
| Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke az Országgyűlésben, 2019 júniusában. Fotó: MTI/Kovács Tamás |
Az eddigi kritériumok egy részét érdemes finomhangolás mellett megtartani, azokat viszont újra kell gondolni, amelyek láthatóan nem adnak jó visszajelzést a csatlakozni kívánó országok számára az euróbevezetés időzítéséről és a felkészültség állapotáról - áll Nagy Márton írásában, amely a növekedés.hu oldalán jelent meg. Szerinte új reálkritériumokat is figyelembe kell venni, amelyek teljesítése mellett nem alakul ki divergencia a tagországok között a valutaövezeten belül.
Az alelnök szerint kulcsfontosságú a megfelelő reálgazdasági fejlettségi szint, hogy minél kisebb legyen a felzárkózásból eredő inflációs többlet és a közös monetáris politika hasonló monetáris irányultságot eredményezzen az övezeten belül. (Nagy Márton véleménye ezen a ponton egybecseng Matolcsy György korábbi kritikájával, aki az euró sikertelenségének egyik okát az eltérő gazdasági fejlettséggel magyarázta – szerk.)
Az eurózónába való belépéskor a gazdaság egésze mellett külön a kkv szektornak is megfelelő fejlettségi szakaszban kell lennie, ami magas versenyképesség és termelékenység mellett érhető el. A versenyképesség szempontjából fontos továbbá, hogy az adott ország exportja területi, illetve termékszerkezeti alapon kellően diverzifikált legyen és magas hozzáadott értékkel rendelkezzen. (Az alelnök ezen kritériuma alapján a magyar gazdaság nem feltétlen lenne "euróérett" – szerk.)
A pénzügyi rendszer megfelelő fejlettsége is kiemelt kérdéskör az eurócsatlakozás szempontjából, ahogy Nagy Márton szerint a szektor versenyképessége is kulcsfontosságú. Amennyiben a hazai és a külföldi pénzügyi intézményrendszer versenyképessége közeledik egymáshoz, az elősegítheti a stabilitás megőrzését.
Az alelnök által beemelt harmadik új szempont az eurózónán belüli megfelelő stabilizációs politikai eszköztár megléte. Szerinte ugyanis a valutaövezeten belül az önálló monetáris politika elvesztésével és érdemi közösségi költségvetési transzferek hiányában felértékelődik a fiskális politikai mozgástér jelentősége. Nagy Márton ezt olyan módon pontosítja, hogy a fiskális paraméterek elérését megfelelően kell időzíteni: akkor kell magas fiskális mozgástérrel, alacsony hiánnyal és adósságrátával csatlakozni az euroövezethez, amennyiben nincs ciklikus munkanélküliség.
Szerkesztői vélemény: Ugyan az utóbbi években lekerült a napirendről a magyar eurócsatlakozás, a most publikált szempontrendszer viszont ebből a szempontból érdekes iránymutatást ad. Míg az eredeti maastrichti kritériumrendszer Magyarország számára is teljesíthető közelségben van, a fentiek alapján kijelölt optimális csatlakozási időpont a potenciális néhány éves távlatnál sokkal komolyabb időhorizontot (legalább 5-10 éves távot) jelöl ki. Ennek ellenére akár pozitív jelzésként is felfogható, hogy az MNB vezetőit legalább elméleti szinten foglalkoztatja az eurócsatlakozás lehetősége. Korábban Matolcsy György jegybankelnök finoman fogalmazva távolságtartóan beszélt a belépésről, sőt, volt, hogy megkérdőjelezte a közös pénz hasznát. A jegybanki vezetők legutóbbi nyilatkozatai - köztük az elnök beszéde a hétfői konferencián - viszont már a konszenzuskeresés jegyében hangoztak el.
Az eddigi kritériumok egy részét érdemes finomhangolás mellett megtartani, azokat viszont újra kell gondolni, amelyek láthatóan nem adnak jó visszajelzést a csatlakozni kívánó országok számára az eurobevezetés időzítéséről és a felkészültség állapotáról, áll Nagy Márton írásában, amely a növekedés.hu oldalán jelent meg. Szerinte új reálkritériumokat is figyelembe kell venni, amelyek teljesítése mellett nem alakul ki divergencia a tagországok között a valutaövezeten belül.
Az alelnök szerint kulcsfontosságú a megfelelő reálgazdasági fejlettségi szint, hogy minél kisebb legyen a felzárkózásból eredő inflációs többlet és a közös monetáris politika hasonló monetáris irányultságot eredményezzen az övezeten belül. (Nagy Márton véleménye ezen a ponton egybecseng Matolcsy György korábbi kritikájával, aki az euró sikertelenségének egyik okát az eltérő gazdasági fejlettséggel magyarázta – szerk.)
Az eurozónába való belépéskor a gazdaság egésze mellett külön a kkv szektornak is megfelelő fejlettségi szakaszban kell lennie, ami magas versenyképesség és termelékenység mellett érhető el. A versenyképesség szempontjából fontos, hogy az adott ország exportja területi, illetve termékszerkezeti alapon kellően diverzifikált legyen és magas hozzáadott értékkel rendelkezzen. (Az elelnök ezen kritériuma alapján a magyar gazdaság nem feltétlen lenne „euróérett” – szerk.)
A pénzügyi rendszer megfelelő fejlettsége is kiemelt kérdéskör az eurocsatlakozás szempontjából, ahogy Nagy Márton szerint a szektor versenyképessége is kulcsfontosságú. Amennyiben a hazai és a külföldi pénzügyi intézményrendszer versenyképessége közeledik egymáshoz, az elősegítheti a stabilitás megőrzését.
Az alelnök által beemelt harmadik új szempont az eurozónán belüli megfelelő stabilizációs politikai eszköztár megléte. Szerinte ugyanis a valutaövezeten belül az önálló monetáris politika elvesztésével és érdemi közösségi költségvetési transzferek hiányában felértékelődik a fiskális politikai mozgástér jelentősége. Nagy Márton ezt olyan módon pontosítja, hogy a fiskális paraméterek elérését megfelelően kell időzíteni: akkor kell magas fiskális mozgástérrel, alacsony hiánnyal és adósságrátával csatlakozni az euroövezethez, amennyiben nincs ciklikus munkanélküliség.
Szerkesztői vélemény: Ugyan az utóbbi években lekerült a napirendről a magyar eurócsatlakozás, a most publikált szempontrendszer viszont ebből a szempontból érdekes iránymutatást ad. Míg az eredeti maastrichti kritériumrendszer Magyarország számára is teljesíthető közelségben van, a fentiek alapján kijelölt optimális csatlakozási időpont a potenciális néhány éves távlatnál sokkal komolyabb időhorizontot (legalább 5-10 éves távot) jelöl ki. Ennek ellenére akár pozitív jelzésként is felfogható, hogy az MNB vezetőit legalább elméleti szinten foglalkoztatja az eurócsatlakozás lehetősége.
Kína szankciókat vezet be amerikai kongresszusi képviselőkkel, kormánytisztviselőkkel és civil szervezetek vezetőivel szemben. 
