Lord Jonathan Hill a pénzügyi szolgáltatások és piacok szabályozásáért és a tőkepiaci unió megteremtéséért felelt az Európai Bizottságban, de lemondott tisztségéről, miután a brit EU-tagságról június 23-án tartott népszavazáson a választók szűk, 51,9 százalékos többsége a kilépésre voksolt. A BBC rádió műsorában úgy fogalmazott, meglepően széleskörű az a vélekedés az EU-ban, hogy Nagy-Britannia a referendum eredménye ellenére mégis a bennmaradás mellett dönt.
Hill szerint részben ez lehet a magyarázata annak is, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a minap kijelentette: Nagy-Britannia előtt két lehetőség áll, a hard Brexit vagy a semmilyen Brexit. A hard Brexit a brit és az uniós politikai zsargonban meghonosodott kifejezés arra a forgatókönyv-változatra, amelynek alapján Nagy-Britannia nemcsak az EU-ból, hanem az unió egységes belső piacáról és a vámunióból is távozna.
Lord Hill Brüsszelben járva folyamatosan igyekszik eloszlatni volt uniós kollégái körében azt a nézetet, hogy Nagy-Britannia valahogy az EU-tagja maradhat, mert számára egyértelmű, hogy a brit EU-tagság meg fog szűnni. Hill szerint hamis beállítás az, hogy Nagy-Britannia csak a hard Brexit vagy a soft Brexit közül választhat, mivel az igazi választás "az ostoba módon, vagy az intelligensebben végrehajtott Brexit között lehetséges".
Téves a hard Brexit nagy-britanniai szorgalmazóinak az az elképzelése is, hogy az EU hajlandó lesz nagyvonalú kereskedelmi feltételeket felajánlani Nagy-Britanniának, csak azért, mert az uniós országoknak is érdeke, hogy "a britek továbbra is vegyenek német autót, vagy francia sajtot és bort".
Hill szerint az európai folyamat elsősorban, politikai, érzelmi jellegű, és meglehetős mértékben romantikus is, és az európai hozzáállás félreértése lenne abban bízni, hogy a kilépési tárgyalásokon a gazdasági racionalitás kerekedik majd felül.
Mi az a megatrend, és miért hagy ki egy jó lehetőséget az, aki nem tudja?
