Megrendült európai biztonság – merre tovább?

Csütörtökön és pénteken 44 európai ország kormány- és államfői találkoztak Prágában az Európai Politikai Közösség (EPC) alakuló csúcstalálkozóján. Emmanuel Macron francia elnök májusi javaslatára az EPC az EU országait, Nagy-Britanniát és még 16 országot fog össze Oroszország nyugati határa mentén.

A csúcstalálkozó Ukrajna további felfegyverzésére szólított fel – még azután is, hogy Joe Biden amerikai elnök kijelentése szerint a háború nukleáris Armageddonnal fenyeget és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megelőző csapások indítását követelte Oroszország ellen. A  csúcstalálkozón Zelenszkij harcias videóbeszédét tartott.

A csúcs után Macron közös sajtótájékoztatót tartott Petr Fiala cseh miniszterelnökkel és Maia Sandu moldovai elnökkel. A három vezető hangsúlyozta, hogy elkötelezettek az Oroszország elleni katonai eszkaláció mellett, még akkor is, ha az Európa energiaellátásának megszakításával fenyeget. 

Macron üdvözölte Zelenszkij virtuális jelenlétét, és kitartott amellett, hogy a csúcs eloszlatott minden kétséget azzal kapcsolatban, hogy az EU hatalmai támogatják-e az Oroszországgal szembeni katonai álláspontot. A francia elnök leszögezte: „Világossá tettük 44 európai ország egységét, egyértelműen elítélve az orosz agressziót, és támogatva Ukrajnát. Ennek nagy értéke van, mert korábban léteztek bizonyos kétségek.”

Macron röviden utalt a prágai csúcson képviselt államokat érintő számos konfliktusra. Örményország és Azerbajdzsán két háborút vívott az elmúlt két évben, Szerbia és Koszovó között folytatódnak a megoldatlan határkonfliktusok, Görögország és Törökország pedig a háború küszöbén áll a Földközi-tenger keleti térségében lévő gázkészletek miatt. Itt kell rögtön megjegyezni, hogy Baku és Jereván a csúcson ígéretes tárgyalásokat folytatott egymással.

Sandu hasonlóképpen támogatta Ukrajna felfegyverzését. „A béke azzal kezdődik, hogy segítünk Ukrajnának helyreállítani területi integritását nemzetközileg elismert határain belül. Egyöntetűen elítéljük az Ukrajna elleni orosz agressziót és területeinek illegális annektálását” – mondta, hozzátéve: „az energiabiztonság volt a másik fontos téma, amelyet megvitattunk. Nem szabad megengednünk, hogy az energiaválság aláássa demokráciánkat.”

Az EU régi eszközei eltompultak

Ezekben a hónapokban az Unió formája változik és a szabályozó hatalomból stratégiai szereplővé kell válnia. Ehhez az EU-nak olyan befolyási övezetekre van szüksége, amelyek túlnyúlnak a határain, hogy tartósan maga köré húzhassa az országok gyűrűjét: például Ukrajnát és Moldovát, de a nyugat-balkáni államokat is – mert az EU régi eszközei eltompultak. A bővítési politika és a szomszédságpolitika sok frusztrációt és csekély közeledést okozott az elmúlt tíz évben.

De mi legyen az EPC-ből? Ez attól függ, hogy az érintettek mit gondolnak róla, tervrajz ugyanis nincs. A közösség a résztvevő államok konkrét együttműködésével jön létre. Első helyen a biztonság és a védelem szerepel a napirenden, ezt követi az energia és a klímaváltozás.

Az EU-nak van tapasztalata az ilyen formátumokkal kapcsolatban: ismeri a tagországok és nem-tagok közötti ágazati együttműködést, például a schengeni térségben. És a Nyugat-Balkánon is az EU-tagjelöltek már szabadkereskedelmi együttműködésekkel kísérleteznek Brüsszel közvetlen bevonása nélkül. Az ilyen projektek most új keretet és – remélhetőleg – új lendületet kapnak.

Önkéntes koalíciók 

Fontos, hogy az országok szabadon dönthessenek arról, hogy hol és hogyan kívánnak együttműködni. A közösséget önkéntes koalícióknak kell összetartani. Senkinek nem kell részt vennie, és senkinek nincs vétójoga, ha mások együtt akarnak dolgozni. 

Lényegében kormányközi együttműködésről van szó, nem pedig egy nemzetek feletti összeolvadásról – és teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy kísérlet, amely lehet siker vagy kudarc.

Sikerülhet, ha az EU-tagjelöltek arra a következtetésre jutnak, hogy az EPC nem olcsó alternatívája az EU-tagságnak, hanem egy híd hozzá. A siker szempontjából az is fontos lesz, hogy a közösség el tudja-e hárítani az akadályokat, hogy cselekvőképessé és ezáltal vonzóvá váljon, mert a klub jelenlegi összetétele túlságosan heterogén.

Az emberek szeretik Európa országait egy családként ábrázolni, mert a családokhoz hasonlóan az európai államok sem értékközösségek, hanem sorsközösségek. A családokat a szolidaritás és az összetartozás érzése tartja össze, ami a fenyegetéssel szemben növekszik. A háború és a közelgő válságok éppen ezeket a tulajdonságokat teszik próbára Európában. Ebben fontos szerepet játszhat az Európai Politikai Közösség.