Nem sok pénzt keresett az elmúlt években az, aki bármilyen formában a török elnök bukására szavazott, Erdogan hatalma 2003 óta lényegében megingathatlan, ezt bizonyítja 12 megnyert választás és népszavazás, valamint a csúfosan kudarcot valló puccskísérlet is, amelynek köszönhetően az országban immár három éve válsághelyzet van érvényben – írja az Economist.
Csakhogy úgy tűnik, hogy az ellenzék tanult a 2014-es választás hibájából, és a szégyenteljesen gyenge szereplés után mostanra összeszedte magát, és a legnagyobb ellenzéki párt, a kemalista CHP egy komoly kihívót talált a karizmatikus és nagyon jól kampányoló Muharrem Ince személyében, míg Meral Aksener frissen alapított Jó Pártja nacionalista szavazók ezreit édesgette el Erdogan táborából, és a koholt terrorvádakkal három éve bebörtönzött kurd politikusnak, Selahattin Demirtasnak is jócskán akadnak támogatói.
Mikor három hónapja Erdogan belengette az előrehozott választásokat, gyakorlatilag biztos lehetett a győzelmében, ám Ince népszerűsége egyre nő, ráadásul a jelenleg is hatalomban lévő elnök kampánya nagyon gyengére sikerült. Így ha a mai választáson nem szerez egyértelmű többséget (legalább a szavazatok 50 százalékát) Erdogan, akkor Muharrem Ince a második körben már megörökölheti Aksener és Demirtas szavazóit. Ebben az esetben pedig Erdogannak kalkulálnia kell azzal, hogy pofára fog esni, és elvesztheti a választásokat.
A kurdok mindent felboríthatnak
A parlamentben talán még nehezebb dolga lesz az AKP-nak. a kormánypárt 15 év magabiztosan tartott többség után egy hangzatosan az „Emberek Szövetségének” keresztelt választási paktumot kötött a keményvonalas nacionalista MHP-val, akik Erdoganék támogatásáért cserébe a 10 százalékos küszöb elérése nélkül is bejuthatnak majd a parlamentbe.
Ez az egyezség annyira pofátlan volt, hogy sikeresen egyesítette a korábban töredezett ellenzéket, a CHP és a Jó Párt is beállt egy négy párti koalícióba, amelyet a választások előtt már 40 százalékra mértek. Itt jönnek képbe a kurdok, ha a HDP 10 százaléknál többet kap a választásokon, az ellenzékkel összefogva már megtudnák tagadni a többséget Erdogan pártjától.
Ezen múlik a diktatúra?
A mai választáson tehát nem kérdés, hogy rengeteg múlik, az ellenzék lényegében második népszavazásnak nevezte arról, hogy megszüntessék-e a parlamentáris demokráciát Törökországban, illetve, hogy Erdogan kezébe kerüljön-e minden végrehajtó hatalom, ezzel lényegében teljhatalmúvá téve őt. Ha Erdogan és az AK két győzelmet arat ma, azzal lényegében megpecsételődik a törökök sorsa, és jön az egy emberes rezsim, míg egy dupla vereség az Erdogan-éra végét jelentené, bármennyire nehéz is elképzelni, és alapjaiban rengetné meg az országban mélyen gyökerező nepotizmust.
A legvalószínűbb végkifejletnek az eredmények ismerete nélkül azt tippelnénk, hogy Erdogan megnyeri az elnökválasztást, míg a parlamentben többségbe kerül az ellenzék. De hogy ez mit jelenthet Törökországnak, azt senki sem tudja. Még egy előrehozott választás jöhet? Semmi sincsen kizárva.
Erről is beszélt Davosban, miután találkozott Trumppal. 
