A G7 csoport illetékes miniszterei a hétvégén vitatták meg az energiapiac folyamatait, és vasárnap új, nagy közös célokat tűztek ki a napenergia és a tengeri szélerőművek kapacitására vonatkozóan, megállapodva a megújuló energiaforrások fejlesztésének felgyorsításáról és a fosszilis tüzelőanyagok gyorsabb kivezetéséről. Tekintve, hogy akár a földgáz, akár a kőolaj piacának alakulása továbbra is érdemi hatással van a G7-ek gazdaságaira, legyen szó a GDP alakulásáról vagy éppen az inflációról, az ezekről való fokozatos leválás az energiafüggetlenséget is segíti a zöld célok mellett.
Nem támogatták azonban a szén használatának fokozatos kivezetését, így egyelőre biztosan nem kerül bevezetésre a korábban prognosztizált 2030-as határidő. A G7-ek nyitva hagyták az ajtót a gázba történő további beruházások előtt, mondván, hogy ez az ágazat segíthet a lehetséges energiahiányok kezelésében. "A példátlan energiaválság közepette fontos, hogy olyan intézkedésekkel álljunk elő, amelyek egyszerre kezelik az éghajlatváltozást és elősegítik az energiabiztonságot" - mondta Yasutoshi Nishimura japán ipari miniszter az esemény sajtótájékoztatóján. "Miközben elismerjük, hogy a szén-dioxid-semlegesség eléréséhez különböző utak vezetnek, egyetértettünk abban, hogy 2050-ig közös célt kell kitűzni" – tette hozzá a japán politikus.
A G7-országok miniszterei vasárnap fejezték be az éghajlat-, energia- és környezetvédelmi politikával foglalkozó kétnapos tanácskozásukat Szapporóban, ahol a fókusz a megújuló energiaforrások és az energiabiztonság kérdésein volt. Igaz, ezek az elmúlt egy évben folyamatosan terítéken voltak, azt követően, hogy Oroszország megindította az ukrajnai invázióját.
"Kezdetben az emberek azt gondolták, hogy az éghajlatvédelmi és az energiabiztonsággal kapcsolatos intézkedések potenciálisan ellentétben állnak egymással. De a megbeszélések, amelyeket folytattunk, azt mutatják, hogy ezek valójában együttműködnek" - idézte a Reuters Jonathan Wilkinson, Kanada természeti erőforrásokért felelős miniszterét.
Közleményükben a tagok vállalták, hogy 2030-ig közösen 150 gigawattal növelik a tengeri szélenergia-kapacitást, a napenergia-kapacitást pedig több mint 1 terawattra. Megállapodtak abban, hogy felgyorsítják "a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonását" - azaz a fosszilis tüzelőanyagok elégetését a keletkező C02-kibocsátás megkötésére szolgáló technológia alkalmazása nélkül -, hogy legkésőbb 2050-re elérjék a nettó nullát az energiarendszerekben.
A szénnel kapcsolatban az országok megállapodtak abban, hogy prioritásként kezelik a "hazai, nem csökkentett szénalapú energiatermelés" fokozatos megszüntetését, illetve az ilyen technológiák kivonásának felgyorsítása érdekében lépéseket tesznek. Mindez része annak a tavalyi kötelezettségvállalásnak, hogy 2035-re legalább "túlnyomórészt" szén-dioxid-mentes villamosenergia-ágazatot valósítanak meg. Kanada egyértelműen kijelentette, hogy 2030-ig fokozatosan le kell állítani az olyan szénerőműveket, amelyek széndioxid kibocsátása nincs erősen korlátozva. Ottawa, Nagy-Britannia és néhány más G7-tag is elkötelezte magát e dátum mellett – mondta el a kanadai miniszter, Jonathan Wilkinson. A cél az, hogy azok az országok is tudják teljesíteni a célokat, amelyek jobban függenek a széntől, mint a többség – tette hozzá.
Noha az ilyen megbeszéléseket a szakértők sokszor fanyalogva szoktak kommentálni, hiányolva a valódi előrehaladást, ezúttal azonban több elismerő értékelés is elhangzott. Ezek elsősorban annak köszönhetőek, hogy a nap- és szélerőművekkel kapcsolatos konkrét számokat fektettek le, ezek ugyanis nagyon komoly kötelezettségvállalásoknak tekinthetőek. Bizonyítják továbbá azt is, hogy megvalósulásuk esetén tényleg van arra mód, hogy a legnagyobb ipari országok fokozatosan le tudják építeni a fosszilis tüzelőanyagok használatát.
A szakértők egyébként hozzátették, hogy pont a szélenergia fokozott használata, a tengerre telepített ilyen erőművek a csoport leginkább energiahordozókban szegény államának, Japánnak is kitörési lehetőséget biztosítana. Ez számukra is valós alternatívát nyújtana a dekarbonizációra. Jelenleg ugyanis a mostani találkozó házigazdája, Japán szinte teljes energiaszükségletét importból fedezi, legalább 10-15 évig átmeneti üzemanyagként szeretné fenntartani a cseppfolyósított földgázt (LNG).
A G7-tagok szerint a gázágazatba történő beruházások "megfelelőek lehetnek" az ukrajnai válság okozta esetleges piaci hiányok kezelésére, ha azokat az éghajlati célkitűzésekkel összhangban lévő módon hajtják végre. Tokió azzal is érvelt, hogy a fejlődő országoknak támogatniuk kell a globális éghajlati erőfeszítéseket, és szorgalmazta az ammónia alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásként való felhasználását a gáz vagy a szén mellett, így is csökkentve a meglévő fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúrából származó kibocsátásokat.
Japán megközelítését azonban a környezetvédelmi csoportok és a tudósok egy része sem támogatná, és arra figyelmeztettek, hogy a szénfelhasználás gyors kivezetésére van szükség, ha a világ el akarja érni a Párizsi Megállapodásban foglalt célokat, amelyben az országok vállalták, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 2 Celsius-fok alatt, ideális esetben 1,5 Celsius-fok alatt tartják. Ez már csak azért is fontos lenne, mert az iparosodás előtti korszak óta a hőmérséklet már 1,1 Celsius-fokkal emelkedett.
Részben a fentiek miatt hallani lehetett erős kritikát is, Alden Meyer, az E3G klímatanácsadó cég vezető munkatársa a Financial Timesnak például azt mondta: "Azzal, hogy a miniszterek nem kötelezték el magukat az energiaszektor teljes szén-dioxid-mentesítésére, a közúti szektor kibocsátásának csökkentésére és a fosszilis tüzelőanyagok nemzetközi finanszírozásának teljes megszüntetésére, valóban elszalasztották a lehetőséget, hogy vezető szerepet vállaljanak az éghajlati vészhelyzet kezelésében."
A szén és a földgáz mellett szóba került az atomenergia is, amely megint csak egyfajta kiskaput jelent. Hiszen zöldnek semmiképpen sem tekinthető, de mivel az ilyen energiatermelés karbonsemleges, így sok ország számára jelent alternatívát. Ugyanakkor az oroszokkal szembeni bizalmatlanság erre a területre is hat. Nem véletlenül hangoztatta a nukleáris fűtőanyagokkal kapcsolatban az Egyesült Királyság minisztere azt, hogy a megállapodás célja Putyint "a lehető leggyorsabban" kiszorítani erről a piacról. A G7-ek közölték, hogy együttműködnek "az uránkitermelés, -átalakítás, -dúsítás és -gyártás stratégiai lehetőségeinek" feltárásában. "Ez a többoldalú együttműködés lehetővé tenné számunkra, hogy megerősítsük hazai ágazatainkat, és egyenlő feltételeket teremtsünk, hogy hatékonyabban versenyezhessünk a ragadozó beszállítókkal szemben" - áll a csoport közleményében.
Oroszország a világ egyik legnagyobb dúsított uránszállítója a polgári célú nukleáris programok számára, a dúsítási kapacitás több mint 40 százalékával rendelkezik világszerte. A volt szovjet blokk számos európai országa továbbra is az orosz nukleáris fűtőanyagra támaszkodik, így az Európai Unió ezt a területet egyáltalán nem tudta szankcionálni az ellenállásuk miatt.
Akár 1500 milliárd dollárt is érhet a vállalat. 
