Holnap lesz 5 éve, hogy Merkel kancellár sajtótájékoztatót tartott, amelyen az újkori német történelem keretrendszerét meghatározó mondatok hangzottak el a migráns- és menekültválság kapcsán: „Németország egy erős ország. Azzal a szándékkal látunk neki ennek a kihívásnak, hogy kijelentjük: sok minden megoldottunk – ezt is meg fogjuk oldani!” Szeptember 4-én aztán elindult az embertömeg a budapesti Keleti pályaudvartól és azon év végéig mintegy 890 ezer migráns- és menekült érkezett Németországba.
A magasztos ’Willkommenskultur’ leple alatt hamarosan világossá vált, hogy a szövetségi állam és az önkormányzatok megrendülnek a váratlan hullám alatt. 2015 és 2019 között 1,7 millió ember folyamodott menekült státuszért Németországban, az összes európai kérvény 40 százaléka. A német adminisztráció túlterhetségét jól mutatja, hogy a migránsok és menekültek 12 százaléka – azaz 220 ezer fő - a mai napig úgy tartózkodik Németországban, hogy a menekült státusz iránti kérvényét elutasították a hatóságok.
Foglalkoztatottsági szint, költségvetési teher
Ha az integráció szintjét nézzük, akkor egy 2018-as felmérés szerint a migránsok és menekültek negyede még mindig közösségi szállásokon lakott. 72 százalékok városokban élt és csupán 3 százalékuk kistelepüléseken. Egy tavalyi hivatalos jelentés kimutatta, hogy az 5 éve érkezett migránsok és menekültek félelmetesen alacsony színvonalat nyújtanak a német nyelvi kurzusokon: ezek végeztével csupán a résztvevők fele tudott felmutatni B1-es szintet (önálló nyelvhasználat).
Egy év elején nyilvánosságra hozott elemzés pedig kimutatta, hogy míg a 2018-as adatok szerint a migránsok és menekültek 35 százaléka foglalkoztatott, ugyanez az adat a Németországban született személyeknél 72 százalék. Bizakodásra ad okot, hogy a Németországban tartózkodással párhuzamosan nő a foglalkoztatási arány: míg a migránsok és menekültek 2 éves tartózkodás után még csak 25 százaékos foglalkoztatási szintet tudtak felmutatni, 3 év után 37 százalékot, 5 után pedig már 49 százalékot.
A szövetségi kormány júniusi jelentése szerint 2016 és 2019 között a migránsok és menekültek évi szinten (!) 20,1 és 23,1 milliárd euró közötti terhet jelentettek a központi költségvetés számára. Ez az államháztartás teljes kiadásainak 6,5 százalékát tette ki. Az egyes szövetségi államok költségei ebben az összegben nincsenek benne, de erről nincsenek összefoglaló adatok – noha a migránsok és menekültek felvétele és integrációja alapvetően a szövetségi államok feladata.
Régi sebek tépődtek fel
Egy friss hivatalos jelentés szerint a Német Szövetségi Bűnügyi Hivatal 2019-ben 150 ezer migránst és menekültet regisztrált gyanúsítottként, akik az országban elkövetett bűncselekmények 8 százalékáért voltak felelősek. De az élet elleni bűncselekmények kategóriájában a súlyuk már 12 százalék, a szexuális bűncselekmények esetében pedig 10 százalék. Az említett populációban 50 ezer visszaeső bűnözőt találunk.
Merkel az egész válságot alapvetően erkölcsi kérdésként és dilemmaként tálalta az országnak: szerinte a polgárok többsége segítő szándékkal fordul a migránsok és menekültek felé, az elutasító és kétségeket felmutató kisebbség pedig egyszerűen „uszító és idegengyűlölő”. Berlin nem kommunikált középutat, a társadalom természetszerűleg súlyosan meghasadt, utat nyitva az AfD felemelkedésének. A feszültség régi sebeket tépett föl, az egykori 5 NDK tartományban az AfD legutóbb elhozta a szavazatok átlagosan negyedét, megkérdőjelezve a Német Egység tartós sikerét.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
