|
| EPA/PATRICK SEEGER |
Az európaiak biztonságának és érdekeinek megvédését szolgáló új európai szuverenitás kiépítését szorgalmazta keddi, strasbourgi beszédében a francia köztársasági elnök. Macron szerint 2019-ig kézzelfogható eredményeket kellene elérni a migráció és a dublini reform terén - ennek jegyében olyan európai programot sürgetett, ami anyagilag támogatja a menekülteket befogadó európai közösségeket és településeket. Macron azt is világossá tette, hogy csak akkor tudja tíszta szívvel támogatni az EU nyugat-balkáni bővítését, ha az egyidejűleg az integráció mélyítésével párosul.
Lehetetlen küldetés
Macron tehát az európai szuverenitás megerősítéséről prédikál, de nem akar hallani Európa külső határainak védelméről. A francia elnök mintha nem érzékelné, mi hajtja polgárok millióit Brüsszel elleni felkelésre Lengyelországban, Magyarországon, Ausztriában és Olaszországban. Ezek a polgárok most azt érezhetik, hogy Macron ellenük folytat harcot, nem pedig értük. Az EU nyugat-balkáni bővítésének elutasítása pedig egy hálószaggató európai geopolitikai öngól, amelynek képtelenségét pont az utóbbi évek bizonyították be azzal, hogy Moszkva, Ankara, Rijád és Peking saját játszóterévé tette ezt a történelmileg súlyosan terhelt térséget.
Macron a német partner térfelére átpasszolva a labdát azt is megjegyezte, hogy az eurózóna eddigi reformja során már számos, a felelősség erősítését célzó döntés született, miközben a mérleg másik nyelvének tekintett szolidaritás terén nem történt érdemi előrelépés.
|
| Káncz Csaba |
Nos, a Handelsblatt értesülése szerint a mai Merkel-Macron találkozón Berlinben a német kancellár azt javasolja majd, hogy az euró-övezet pénzügyminisztereinek csoportját („Ecofin”) egészítsék ki a gazdasági miniszterekkel. Ennél tovább a CDU ellenállása miatt a kancellár nemigen hajlandó lépni.
A Bloomberg értesülése szerint Merkel a CDU/CSU parlamenti frakciójának zárt ülésén kijelentette: az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) átalakítása az európai alapszerződés megváltoztatását igényli, amihez minden uniós tagországnak hozzá kellene járulnia. Ez pedig a jelen helyzetben nem igazán lehetséges, ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk.
A német kancellár emellett egyetértett azzal, hogy bármilyen uniós reformlépést - így például a bankunió létrehozását is - jóvá kell hagynia a Bundestagnak is, márpedig pártjának jobbszárnya meglehetősen szkeptikusan viszonyul az uniós integrációhoz. Mindenben azt látják ugyanis, hogy a pénzügyi fegyelemmel hadilábon álló déli tagországok költhetik el a fegyelmezetten gazdálkodó északiak pénzét.
Előbb tanulmányozd Európát!
Merkel és Olaf Scholz pénzügyminiszter számára az európai integráció elmélyítése nem elsőrangú feladata a német politikának – ezt mindketten megértették a tavaly őszi választások üzeneteként. De nemcsak Németországban, hanem számos más EU-s tagállamban sem osztják Macron EU-integrációs eufóriáját. A pénzügyi és az euróválság már egyébként is megingatta sokak hitét a brüsszeli elitben és szakértőkben, és aztán erre jött még a tömeges, kontrollálatlan bevándorlás.
Szerencsés lenne, ha Macron és környezete behatóan tanulmányozná a Pew EU-s felmérését. Eszerint az EU-s polgárok euró-szkepticizmusa magasabb szinten áll jelenleg, mint a 2008-2014-es időszakban, amely egyben azt is jelenti, hogy egy újabb pénzügyi válság az EU népszerűségét sokkal mélyebbre taszíthatja. A felmérés ráadásul azt is kimutatta, hogy csupán minden ötödik EU-s polgár óhajt a jelenleginél nagyobb hatalmat testálni az EU intézményeire.
Káncz Csaba jegyzete
Van, aki hobbiból kezd tyúktartásba. 
