A történelem legnagyobb hazardőre
David Cameron miniszterelnök többszörösen meggondolatlan volt, sőt hazardírozott, amikor kitalálta ezt a népszavazást. Saját magából akart hőst csinálni, azáltal, hogy kialkudja a különutat Brüsszelben, majd népe rábólint a dologra. Pontosabban népei, miután négy volt neki mostanáig. A számítás nem jött be, a szellem kiszabadult a palackból, 4 népe közül 2 hátba döfte, sajnos köztük a legnagyobb, az angol.
Egyrészt azért volt szamárság, amit Cameron tett, mert nem mérlegelte a lehetséges kimenetelek következményeit. És itt nem a kimenetel esélyei a lényegesek, hanem, az, hogy ha az egyik kimenetelt nagyon nem akarja, netán veszélyesnek tartja, akkor egyáltalán nem kellene kockáztatni. Igazi orosz rulett, ahol, ha a kedvezőtlen variáció jön be, az végzetes. Felelős politikus nem játszik orosz rulettet.
Britanniából Jugoszlávia
Van viszont a dologban egy extra érdekesség, amitől nem is csak orosz rulett lett a játék, hanem egyúttal Jugoszláviát csinált az Egyesült Királyságból a miniszterelnök. Legalább arra gondolt volna, hogy nem egy egységes nemzetállamot vezet, hanem egy négy részből álló államszövetséget, melyből az egyiket, Észak-Írországot két, egymásnak ugrani bármikor kész csoport lakja. És mindezt nem sokkal a skót függetlenségi népszavazás után, ahol épp, hogy csak nem szavazták meg a függetlenséget, amikor még szó sem volt Brexitről.
A hazardírozásnak így most alkotmányos következményei is vannak: a 4 népből 2 a Brexit ellen, 2 mellette szavazott, de Anglia nagy súlya miatt az összeredmény a kilépés, még ha csak kis többséggel is. Igen ám, de skótok és az északírek egy része azt mondja, hogy eddig már nem terjed a közös brit államra ruházott hatalom, vagyis szuverenitásukból megmaradt annyi, hogy ne kényszeríthessenek rájuk ellenkező döntést, mint amire szavaztak.
Skócián a világ szeme
Innentől fogva több kimenetel lehetséges. Skócia most megpróbálja megakadályozni a brit kilépési döntés érvényesítését, ami egyébként egy remek lehetőség lenne az angoloknak, hogy a múlt csütörtökön elkövetett baklövést helyrehozzák. A másik lehetőség a skót függetlenség, amit most jó eséllyel megszavaznának, ráadásul a Reuters szerint egy Angela Merkellel jó politikai viszonyban lévő német parlamenti képviselő máris üdvözölte Skóciát az EU-ban, mondván, meglesz a helyük, ha függetlenek, így a szervezet 28 tagú maradhat.
|
| EPA/GRAHAM STUART |
Északír káosz, utolsó utáni angol esély
Észak-Írország helyzete ennél sokkal bonyolultabb. A lakosság fele Írország-párti katolikus ír, a másik fele brit érzelmű protestáns. Évtizedekig polgárháborúztak egymással, amíg Tony Blair korábbi brit miniszterelnök össze nem hozott egy megállapodást, amely azóta lehetővé tette a békét a két csoport között. Ennek sarkalatos pontja volt az EU-tagság, és a nyitott határ az Ír Köztársaság felé, így az ír érzelműek otthon érezték magukat. Ők most boldogan csatlakoznának Írországhoz, csakhogy ott a brit avagy angol érzelmű csoport, akik ugyan EU tagok szeretnének maradni, az Ír Köztársaságból azonban nem kérnek. Ez egy roppant súlyos probléma, megoldás hiányában akár egymásnak is eshetnek, mint 1997 előtt.
Legjobb lenne, ha még egyszer meggondolnák az angolok, mit tesznek, ebben most már segíti őket a skót ultimátum, valamint saját több millió polgáruk aláírása, mely a referendum megismétlését követeli, tekintettel a rendkívül feszes eredményre és az országra szétesésének veszélyére.
Előbb a Temu-adó, most a szankciók. 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
