Szeptember 15-én lesz 10 éve, hogy a Lehman Brothers értékpapírház csődjével a globális pénzügyi rendszer az összeomlás szélére került. De a nagypolitikával kollaboráló vezető jegybankok közbeléptek és likviditás-cunamival (QE) árasztották el a rendszert. Ennek eredményeképpen a világ adósságállománya mára eléri a globális GDP 318 százalékát – ez több, mint 40 százalékponttal magasabb a 2008-as pénzügyi válság kirobbanása előtti szintnél.
Egekben az adósságok
Míg 2008 végén az amerikai GDP 14,5 ezer milliárd dolláron állt, addig jelenleg 19,7 ezer milliárd dolláron, vagyis 36 százalékkal magasabb értéken. Ugyanezen időszak alatt az USA államadóssága 9,4 ezer milliárdról 21,6 ezer milliárdra nőtt – ez pedig hajmeresztő módon 123 százalékos növekedést jelent! Az extrém alacsonyan tartott kamatoknak és a jegybanki nemkonvencionális eszközöknek köszönhetően az amerikai S&P 500 index a 2009-ben látott piaci mélypontokhoz 325 százalékkal áll magasabban, ezzel egyben az amerikai tőzsde történetének leghosszabb bull piacról beszélhetünk.
A fejlődő világ kevésbé eladósodott, mint a fejlett, de 2017-ben a világon Argentínában, Nigériában, Törökországban és Kínában nőtt a legnagyobb ütemben az eladósodás. A 30 legnagyobb fejlődő ország együttes eladósodottsága a 2011-es 163 százalékról 2018 első negyedévére 211 százalékra nőtt a GDP arányában. Sok fejlődő világbeli cég nyakig eladósodott dollárban, amikor az még alulértékelt volt és az amerikai kamatok elképesztően alacsony szinten álltak.
Szűkülő dollár likviditás
|
| Káncz Csaba |
Mára viszont beborult az ég, hiszen az emelkedő amerikai kamatok és Trump kereskedelmi háborús lépései teljesen elbizonytalanították a befektetői környezetet. Igen ám, de 2018 és 2020 között mintegy 4,8 ezer milliárd dollárt kell visszafizetni a fejlődő világ cégeinek egy rendkívül kedvezőtlenné vált deviza- és kamat-környezetben. Elég csak Törökországra pillantani – ahol a vállalati szektor dollár-eladósodottsága eléri a GDP 40 százalékát –, hogy ez micsoda politikai feszültséggel jár a zuhanó török líra környezetében.
Nem véletlen tehát, hogy az argentin, török, indiai és indonéz devizák az utóbbi hetekben történelmi mélypontokra estek. A globális pénzügyi rendszer dollár likviditását nemcsak az emelkedő FED kamatok csökentik, hanem Trump gazdagokat támogató adócsökkentései is, hiszen ez növeli a költségvetés hiányát, amelyet államkötvény-kibocsátással kell fedezni.
Sokakat meglepett, hogy a kedvező folyó fizetési mérlege ellenére a forint idén a térségünk legrosszabbul teljesítő devizája. Pedig ez strukturális szempontból vizsgálva teljesen megalapozott értékítélet, hiszen az EU-támogatástól megtisztítva Magyarország növekedése a leggyengébb a régióban. A neofeudális társadalmi struktúrával, a szétzüllesztett intézményrendszerrel, a közbeszerzések körüli irdatlan anomáliákkal, a látványsportokba ölt százmilliárdokkal és a szétzilált oktatással pedig a jövőben is nehéz lesz versenyeznie hazánknak.
Káncz Csaba jegyzete
Reménykedhetnek a hívek. 
