Szokatlan jelenség
A dolog azért is szokatlan, mert évtizedek óta a magas infláció volt a fő ellenség, és iszonyú nehezen jutottunk el oda, hogy ezt sikerüljön letörni, megszüntetni. Persze nem is csoda, hogy nehezen értjük a defláció fogalmát, hisz itthon ennek nyoma sincs, és ez a veszély nem is fenyeget. A mi inflációnk most érte el az ideálisan alacsony szintet.
Ám van olyan ország, ahol ez tényleg 0-ig esett, sőt negatívba is fordult. Hogy fordulhat ez elő, és mi vele a probléma? Ahhoz, hogy ezt átlássuk, érdemes megnézni először, hogy az infláció hogy keletkezik, és mi a szerepe.
Egy elméleti, teljesen egyensúlyi esetben, amikor a pénzmennyiség pontosan megegyezik a megvásárolható áruk és szolgáltatások mennyiségével, az árak stabilak, összességében nem változnak. Egy probléma azonban ilyenkor is felmerül: a különböző áruk is szolgáltatások egymáshoz képesti ára viszont természetesen időnként módosul. Általában ez úgy zajlik, hogy van egy minimális infláció, ami lehetővé teszi ezen árarányok változását.
Az infláció természetrajza
Ennél magasabb infláció, amikor már az árak többsége emelkedik, akkor fordul elő, ha vagy az áruk és szolgáltatások kínálata esik vissza, vagy a gazdaságban lévő pénzmennyiség növekszik meg. Általában az utóbbi a sokkal gyakoribb, de az előbbire is vannak tipikus esetek: pl. amikor háború során elpusztul az ipari kapacitás vagy megszűnik a mezőgazdasági termelés.
A pénzmennyiség megnövekedése természetesen sosem lehet véletlenszerű, hisz a pénzkibocsátást mindig egy jegybank határozza meg. Ilyenkor tehát mindig a jegybank kezd többlet pénzkibocsátásba. De miért tesz ilyet egy jegybank?
A legtöbbször azért, mert egyensúlytalanság keletkezik a gazdaságban, vagyis az állam többet költ, mint a bevétele. Ezt fedezheti hitelekkel, de fedezheti pénzkibocsátással is, amikor is a hiányt az így az elértéktelenedő pénzt birtoklók (többnyire a lakosság) fedezik. Gyakran direkt ebből a célból tesz ilyet egy jegybank: pl. a világ eddigi egyik legmagasabb inflációját, a pengő 1945-46-os teljes leértékelését megtervezetten hajtották végre. Az elgondolás az volt, hogy a háború által elpusztított országban a régi pénzt teljesen elértéktelenítik, és akkor vezetnek be újat, így a régit nem kell átváltani, az újból pedig csak annyit kell kibocsátani, amennyire áru-, arany-, és devizafedezet van.
Defláció régen és most
A defláció ezek alapján értelemszerűen akkor keletkezik, ha a megvásárolható áruk és szolgáltatások mennyisége túlzottan megnövekszik a forgalomban lévő, vagy inkább az elkölthető pénz mennyiségéhez képest. A leghíresebb defláció az 1929-32-es válságban zajlott, amit korábban túltermelési válságnak is neveztek. Túl sok lett az áru, fölöslegessé vált a munkaerő, elbocsátások, sőt bércsökkentések következtek, amik tovább szűkítették a keresletet. Az árukat így óhatatlanul olcsóbban kezdték adni, ami sokszor veszteségessé tette a termelést, ezért újabb elbocsátások következtek, és így ki is alakult az ördögi kör.
Tulajdonképpen a mostanában megjelenő deflációknak is többnyire ez a mechanizmusa, persze nem ilyen durva formában és mértékben. A gazdasági növekedés lelassul, átmenetileg csökkenés következik be, a munkanélküliség növekszik, így a bérkiáramlás és a vásárlóerő csökken: túlkínálat keletkezik, ami árcsökkenést von maga után. Ez a fogyasztónak örömteli lehetne, de a gazdaság szempontjából kedvezőtlen, mert a lassulást jelzi, sőt azt konzerválja. Nem véletlen, hogy ilyenkor pénzmennyiség növeléssel kezelik a helyzetet, mesterséges keresletet generálva, ami segíthet megindítani a gazdasági növekedést.
Az euró hozadéka
A deflációnak van egy speciális válfaja is, ami az eurózóna egyes részein jelentkezik. Ez kifejezetten abból fakad, hogy a zóna egy valutát használó sok ország közössége, melyeknek önálló pénzügyminisztériumuk, költségvetésük van. Ebből adódik, hogy különböző mértékű infláció is kialakul, igen ám, de míg önálló valutával rendelkező ország ilyenkor valutája leértékelésével állítja helyre a külső egyensúlyt, egy eurózóna tag ezt nem teheti meg. Ilyenkor marad a kényszerű és mesterséges defláció: csökkenteni kell a béreket, és így valamelyest az árszínvonal is visszahúzódik. Ennek tipikus példája Görögország.
Összefoglalva tehát a defláció létező jelenség, de kedvezőtlen, mert mindig gazdasági visszaesést jelez.
Segített a mesterséges intelligencia. 
