Kim Dzsong Un felvetésének célja valószínűleg a meglepetés és fagyos kapcsolatok enyhítése lehetett, miután ő is belátja, hogy az Amerikával folytatott nukleáris versengés és fenyegetőzés nem sok jóra vezet, valamilyen békésebb egyensúlyt kell találni. Ennek legjobb eszközét Kim a két Korea kapcsolatának valamelyes enyhülésében láthatja, arra gondolva, hogy ebben az esetben csökkenhet a feszültség, ugyanakkor nukleáris erejét is megtarthatja anélkül, hogy atomháborús fenyegetettséggel kellene szembenéznie.
Volt már ilyen
Érdemes viszont megnézni, hogy mi történne, ha a két ország mégis az egyesülés irányába mozdulna. Nem ördögtől való a gondolat, hisz volt már három hasonló országegyesítés, közülük kettő olyan, ahol Koreához hasonlóan az egyik országrészben kommunizmus, a másikban kapitalizmus volt a társadalmi rendszer. A két példa Vietnam és Németország, érdekességük pedig, hogy a két esetben teljesen máshogy zajlott le az egyesítés. Vietnamot a kommunista országrész egyesítette háborúban, Németországot a kapitalista, gazdag rész a legnagyobb békében.
Vietnam példája
Ha Korea helyzetét nézzük, az sokkal inkább hasonlít a németországihoz, mint a vietnamihoz. Vietnam mindkét fele szegény volt akkor, ugyanakkor az ottani kommunista csoport Ho Si Minh vezetésével nem elnyomónak tűnt a nép egy jelentős hányada számára, hanem nemzeti felszabadító erőnek. Vietnam eredetileg francia gyarmat volt, így a harc a gyarmatosítók ellen indult meg, akik ki is szorultak az országból, hogy aztán a két rendszer harcába Amerika avatkozzon be attól való félelmében, hogy a kommunizmus megállíthatatlanul terjedni fog Ázsiában.
Mindez 50-60 éve volt, amikor az ázsiai viszonyok még valóban zűrösek voltak, jóléti kapitalizmus egyedül csak Japánban kezdett kialakulni, de azt a többiek még nem tartották mérvadónak, mivel Japánt még hosszú ideig korábbi leigázójuknak tekintették. A közeli országokban így több helyen virult a kommunista eszme, ráadásul a Szovjetunió, esetenként Kína is támogatást nyújtott ezeknek a rezsimeknek. Vietnam végül a kommunisták győzelmével egyesült, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy a nép támogatta őket. Az országban azóta is az a rendszer működik, jóllehet közben állami kapitalizmussá alakult át (akárcsak Kínában).
A német modell
Koreában ezzel szemben ugyanaz a helyzet, ami Németországban volt, csak még látványosabban. Nyugat-Németország 1948-49-től gazdasági csodán ment keresztül, ami oda vezetett, hogy 10-15 év alatt Európa leggazdagabb országa jött létre. A keletnémetek sem nyomorogtak, csak egyszerűen elképesztő különbség alakult ki a ket Németország között, így 1961-re olyan sokan mentek a szegényből a gazdag részbe (egyúttal az elnyomottból a szabadba), hogy az NDK-nak le is kellett zárni a határt, és felhúzni a berlini falat.
Ugyanakkor a két Németország viszonya sosem volt nagyon rossz, sőt a 60-as évek végétől kezdve kifejezetten javult, állandó párbeszédben voltak egymással. Az atomháborús feszültség a mögöttük álló szuperhatalmak, Amerika és a Szovjetunió között állt fenn, és ha megvívtak volna egy korlátozott háborút, azt valószínűleg Németországban tették volna, de a két német állam állandóan kereste egymással a kapcsolatot, és az egyesülés is állandóan a fejükben járt, jóllehet társadalmi rendszerét egyik sem adta volna fel szívesen (az NDK-ban ez csak a vezetésre vonatkozott, a nép boldogan átállt volna a kapitalizmusra).
Csak enyhülésre vágyik
Végül, amikor megszűnt a hidegháborús nyomás, a németek szabadon dönthettek, rögtön egyesülhettek, persze úgy, hogy a szegény rész azonnal megdöntötte rendszerét, majd egyszerűen csatlakozott a gazdag részhez tartományonként. Tekintve, hogy a két Korea között még sokkal nagyobb a különbség, mint a két Németország között volt (Észak a világ egyik legszegényebb országa, Dél az egyik leggazdagabb), ténylegesen ott sem történhetne máshogy. Ez azonban Kim Dzsong Un hatalmának végét jelentené, amiről nyilván hallani sem akar. Feltehetően arra gondol csak az északi vezető, hogy a két ország közti kapcsolat enyhülhetne és olyan lehetne, mint a két Németország között volt, de önálló államát esze ágában sem lenne feladni.
6 százalék felett a napi árfolyam-emelkedés. 
