A Portfolio.hu konferenciáján, a Budapest Economic Forumon az elemzői kerekasztalbeszélgetésen a magyar gazdaság nemzetközi környezete volt a téma
Résztvevők:
- Darvas Zsolt kutató, Bruegel Intézet
- Duronelly Péter, az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő Zrt.
- Samu János, vezető elemző, Concorde Értékpapír
Hová tűnt a magyar versenyképesség?
Nagyszerű apropót adott a beszélgetéshez a World Economic Forum Versenyképességi Jelentése, amelyet Duronelly Péter, a beszélgetés vezetője is ismertetett. Mi itt írtunk róla bővebben, legyen most elég annyi, hogy 114-ek lettünk, a régióban nagyjából mindenki megelőzött már minket, még Románia is. Na de miért is lenne jó itt? Miért jó idejönnie egy befektetőnek? - teszi fel a kérdést Duronelly.
Darvasi Zsolt szerint annyira nem jó idejönni most, Ázsia jelentős beruházásokat vesz el a mi rovásunkra. Amiért jó nekünk: Európában vagyunk és részesei vagyunk a közös piacnak. Bármit gyártanak itt, az az egész európai piacot elérheti. Ez hosszú távon egy nagyon fontos előnyünk.
Samu János szerint ha régiós növekedésről gondolkozunk, elveszünk a materiális részletekben, megbűvölnek az uniós források, holott a növekedés nagyon fontos elemét jelentik a nem megfogható tényezők: tudás, innováció, technológiai fejlődés. Ezek segítik a források helyes felhasználását, a WEF pedig pont arra mutat rá, hogy ez az egyik legnagyobb hátrányunk. Az ázsiai országok ugyanis jócskán megelőznek bennünket ezekkel a mutatókkal, így pedig versenyhátrányba kerülünk.
A legszomorúbb ebben a jelentésben a felsőoktatás eredménye. Az összes szomszédunk sokkal-sokkal jobb helyzetben van. Pedig a felsőoktatás vezethet egy olyan társadalomhoz, amely stabilan versenyképes – fakadt ki Darvas Zsolt. A kutató szerint az innováció-orientáltságunk nagyon rossz a régióban, pedig ezek válna vonzó tényezővé a jövőben, nekünk pedig éppen ezért kell elég sokat tennünk még.
Aggasztóak a jelek
Duronelly Péter egyszerre látja a régiós és globális növekedés kifulladását, szerinte „az aranykornak” vége. Alig van növekedés, az ipari termelés szinte egyáltalán nem nő és a kereskedelem is visszaesik. De nincs sokk, nem látunk válságot. Akkor miért állunk le?
Nem ciklikus, hanem strukturális, mélyebb okai vannak a lassulásnak Samu János szerint. Lehet érvelni a hiteltől való meneküléssel, a beruházások betetőzésével, ám Samu szerint inkább a vagyon eloszlásban kell keresni a választ: egyre többen akarnak inkább megtakarítani, aki pedig költene, az egyre kevesebből költhet. Van tehát egy jelentős megtakarítási alap és egy alacsony fogyasztói igény. Felmerül a kérdés tehát, hogy minek beruházni, ha senki sem veszi meg a termékeimet? Nagyon kevés jel van a világgazdaságban, ami arra mutat, hogy ettől egy egészségesebb szerkezet épül.
Darvasi szerint kettősség van a rendszerben: a termelékenység növekedésének lassulása okozza a szakértők szerint a gazdaság lassulását, ugyanakkor jönnek a robotok: olyan mértékű a technológiai forradalom a háttérben, hogy nagyon nehéz elképzelni a gazdaság lassulását. Duronelly fokoz: az USA-ban a 30 százalék felett nőtt az elmúlt évtizedekben a termelékenység, azonban ehhez a munkaórák száma mindössze 3 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a tőke koncentrálódik a cégeknél, ez pedig tovább betonozza a gazdagok pozícióját. A gazdag viszont nem akar már többet fogyasztani, a szegény meg nem tud többet – summáz Duronelly.
De hogyan tudunk továbblépni? Tényleg a helikopterpénzre és a különféle QE-programokra kell fókuszálni? Darvasi Zsolt felhívta a figyelmet: minden nemzetközi intézmény azt mondja, hogy a strukturális reformok fontosak.
Az Európai Bizottság elítélte, hogy kitiltottak öt európai tisztségviselőt az Egyesült Államokból. 
