Keveset fizettek a katások
Az elmúlt években többször felmerült, hogy rendkívül örvendetes az a tény, hogy a kata révén érezhetően fehéredett a gazdaság, lévén egy kedvező, viszonylag alacsony fix érték mellett bárki legalizálni tudta a tevékenységét. A havi 50 ezer forintos befizetés ugyanis sok terhet kiváltott, ezeket:
- a vállalkozói személyi jövedelemadót;
- a vállalkozói osztalékalap utáni adót;
- a társasági adót;
- a személyi jövedelemadót (SZJA);
- az egészségügyi hozzájárulást;
- a szociális hozzájárulási adót;
- a szakképzési hozzájárulást.
Amennyiben valaki szellemi vagy olyan más tevékenységet, szolgáltatást folytatott, aminek relatív kicsi a költséghányada, akkor a kata egyértelműen kedvező adózási forma volt számára. Ha valaki az mfor.hu kisvállalkozói kalkulátorában elkezd számolgatni, akkor az eddigi 12 millió forintos értékhatárig ez minden másnál kedvezőbb volt. A dolog mögött nincs nagy titok, csupán annyi, hogy a fent felsorolt egyes tételek (a minimálbér felett) összességében mindig magasabb összeget adnak ki, mint a kata esetében fizetendő 50 ezer forint volt. Sőt, ezek az összegek még a választható magasabb, 75 ezer forintos összeget is meghaladják.
A másik oldalon ez azt jelenti persze, hogy az érintettek egy minimálbért keresőnél is sokkal alacsonyabb nyugdíjbefizetést teljesítenek. Más kérdés, hogy ezt az aktív korszakot befejezve így is számolják el az érintetteknek. A havi 50 ezer forint fizetése esetén a bruttó beszámított jövedelem csupán 98 100 forint, és a 75 ezer forintos adót választóknak is meglehetősen szerény, nagyjából a tavaly minimálbérnek megfelelő beszámítást jelent, 164 ezer forint bruttó összeget.
Logikus lépés lett volna orvosolni azt, hogy a katások túl keveset fizetnek, és akár egy nagyobb emeléssel valorizálni, hiszen az adó mértékét 2013-ban állapították meg, és azóta ez valóban nem változott. Miután a kedden délután elfogadott törvényszövegben az érték változatlanul 50 ezer forint, feltételezhetjük, hogy a törvényalkotónak egyáltalán nem az volt a szándéka, hogy ezt a méltán népszerű adónemet sokak számára reális alternatívaként megtartsák.
Két hónapja még büszke volt rá a kormányzat
A kata adózási formát választók többségében aligha mérlegelték az időskori ellátás problémáját, ők szinte egyöntetűen csak azt nézték, hogy a nap végén mi marad meg nekik. Ebből a szempontból pedig nyerő volt ez a forma, nem véletlen, hogy néhány hónappal ezelőtt, május közepén a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára még a kata sikerével büszkélkedett.
Izer Norbert közölte: jelenleg 460 ezer katást tart nyilván az adóhivatal, ebből 426 ezer egyéni vállalkozó. Több mint 150 ezer katás, azok, akik a koronavírus-válság által leginkább sújtott ágazatokban tevékenykedtek, a járvány kitörését követően speciális segítséget is kaptak, hiszen tavaly négy hónapig mentesültek a kata megfizetésének kötelezettsége alól - idézte fel akkor az államtitkár.
A fentiek és annak fényében, hogy a múlt pénteken Varga Judit igazságügyi miniszter még azt közölte, hogy az Európai Bizottsággal való egyeztetések során a kormány vállalta, hogy a fontos jogszabályok előtt társadalmi egyeztetést folytatnak, az adózási forma módosításával sokszázezer embertől vesznek el érezhető összegeket havonta. Akiknek egy jelentős része, mint arról a kormánynak a fentiek szerint pontos képe van, megszenvedte az előző két év járványhelyzetét és most a kvázi adóemeléssel újra romlik majd a helyzete. Nehéz elképzelni olyan szituációt, hogy miközben erről tud a kormány, mégis megfeledkezik a dologról. Méltán feltételezhetjük tehát, hogy tudatosan vállalják a konfrontációt. A kérdés, hogy miért éri meg ebbe belemenni.
Könnyen átverhetőnek gondolják
Amikor az elmúlt 12 évben Orbán Viktorék a szavazópolgárok számára közvetlenül okoztak érdeksérelmet, nagyon figyeltek arra, hogy egyszerre ne nagy tömegre „lőjenek”, hanem megosztották, leszalámizták az adott csoportokat és így kisebb ellenállásba ütköztek. Most azonban erre sem vették a fáradságot, ami több dologra is utalhat. Az egyik, hogy a hazai ellenzék a 2022-es választásokon lenullázta magát, így a kormány valószínűleg arra számít, ha a tiltakozás hullámára fel is tudnak ülni, nem valószínű, hogy kormányt megdöntő erővé tudnak válni.
Arról nem is beszélve, hogy a magyar társadalmi szolidaritás finoman szólva sem erős. Így az érintettek mellett valószínűleg nem fognak más olyan csoportok fellépni, amelyek az elmúlt években sérelmeket szenvedtek el, arról nem is beszélve, hogy a kormány azzal számolhat, hogy nagyobb országos tiltakozás aligha lesz a mostani szabályváltoztatás miatt. Azt nem tudni, hogy a kormány „fájdalomküszöbe” hol húzódik meg, de kedden délelőtt egyes becslések szerint csak a Margit hidat lezáró ételfutárok ezres nagyságrendben tiltakoztak az intézkedés ellen.
Nagyon kell a pénz
Orbán Viktorék az idei választások előtt mindent egy lapra tettek fel, amikor megvettek sokszázezer szavazópolgárt. Ezúttal viszont nagy volt a merítés, ami ráadásul sokba is került. Nem volt ugyanis elég egy zacskó krumpli vagy egy pörkölt a voksokért cserébe, hiszen az szja visszatérítésnél egy-egy szavazatért kvázi milliós összeget perkált le, no nem a Fidesz vagy a miniszterelnök, hanem a költségvetésen keresztül a magyar társadalom.
Ez pedig reménytelenül kiürítette a kasszát, az egyébként is megbillent egyensúlyi mutatókat még tovább rontotta. Ahhoz, hogy valahogy rendbe szedjék a gazdaságot, kemény és fájdalmas intézkedésekre van szükség. Első körben persze a régi módszerhez nyúlt a kormány és hangzatos címkével látott el vállalatokat terhelő különadókat. A gazdaságfejlesztési miniszter, Nagy Márton által eladott blöff, mely szerint az extraprofitra szert tevő vállalkozásoktól szednek be több pénzt, azonban néhány nap alatt kidurrant, hiszen csak a kormány legelvakultabb fanatikusai hitték el mindezt, miközben például a vagyonát exponenciálisan növelő NER-elitet az új sarcok érintetlenül hagyták.
Arról nem is beszélve, hogy az érintett vállalkozások többsége szépen áthárítja a terheket a fogyasztókra, ki botrányt csapva, mint a Ryanair, mások, mint a bankok, pedig fű alatt teszik ezt. Így hiába megy a parasztvakítás, hogy a kormány megvédi a magyar családokat a terhek növekedésétől, a végén mindent „a zemberek” fognak megfizetni. Egy olyan szituációban, amikor a globális folyamatok és a hibás hazai gazdaságpolitika nyomán felrobbanó infláció miatt sokan egyébként is nehezebb anyagi helyzetbe kerültek.
A kata kivéreztetésével nagyságrendileg 400 ezer vállalkozó anyagi helyzete fog romlani. Kétségtelen, ezek között vannak valóban kényszervállalkozók, és számos esetben elfednek az ilyen tevékenységek bújtatott alkalmazást is. Nem véletlen volt a hivatalos magyarázat az, hogy "az új szabályozásra azért van szükség, mert a beérkező adatok és a kamarai visszajelzések alapján egyes munkaadók katás jogviszonyba kényszerítették munkavállalóikat, ezzel az államkasszát, a munkavállalókat és a tisztességes adózókat is megkárosították".
Tegyük félre azt a kormányzati hozzáállást, hogy miközben az érintettek többsége jogkövető magatartást folytat, addig egy renitens kisebbség miatt mindenkit büntetnek. A kormány álláspontja ugyanis valószínűleg nem fog érvényesülni, a gazdasági nehézségek közepette a munkaadók nem fogják átvállalni a magasabb adó és járulékteret, hanem közlik a munkavállalóval, hogy ekkora bruttó összeg áll rendelkezésre, amiből a jövőben az állam sokkal többet von majd el, így bejelentve sokkal kisebb fizetésre lesznek jogosultak.
Ez persze járhat azzal, hogy az alacsonyabb jövedelmet biztosító vállalkozások, ágazatok kiürülnek és a munkavállalók más területre mennek át. Ez a feszített munkaerőpiacon, ahol tömeges immár a külföldi munkavállalók alkalmazása, akár egy lehetséges forgatókönyv lehet.
A kormány tehát azzal számol, hogy függetlenül attól, hogy a jogi kiskaput kihasználó vállalkozások közül mennyit döntenek be, amelyek a jövőben nem tudnak katás vállalkozóval együttműködni, a mostani havi 50 ezer forintok helyett jóval nagyobb összegű TB járulék és szocho befizetés érkezik majd a költségvetésbe.
A helyzet meglehetősen összetett, hiszen bizonyos kedvezmények (a családi adótól kezdve a 25 év alattiak adómentességéig) és számos más dolog befolyásolja az állami bevételeket. Az biztos, hogy jóval nagyobb jövedelemre vetítve kell majd a szociális és egészségügyi kötelezettségnek eleget tenni. Arról sincs pontos kimutatás, hogy a katás vállalkozók éves szinten milyen jövedelmet szereznek. Ugyanakkor, ha az átlagbérnél alacsonyabb, éves 5 millió forint esetén összevetjük a kata helyett a várhatóan az átalányadót választók fizetési kötelezettségét, akkor azt láthatjuk, hogy míg előbbi esetben 4,4 millió marad az érintett zsebébe, és az államhoz 600 ezer forint vándorol, addig átalányadó esetén a minimálbér után megfizetett közterhek összege meghaladja az 1 millió forintot, szakmai minimálbérnél pedig az 1,3 millió forintot.
Ha azt feltételezzük, hogy a katás vállalkozók havonta nagyságrendileg 416 ezer forintot számláznak ki (éves szinten mintegy 5 milliót), ami nagyjából 20 százalékkal marad el a KSH által számított bruttó átlagkeresetektől, akkor talán nem lövünk nagyon mellé. Ha hasonló arányban vannak, akik a minimálbér és a szakmai minimálbér után fognak az új rendszerben fizetni, akkor a katás rendszerből kieső 400 ezer érintett éves szinten nagyságrendileg 200 milliárd forint plusz hozhat a költségvetés számára.
Ez az összeg egyik oldalról ugyan jelentős, a másik oldalról nézve viszont ennél sokkal nagyobb összegek folynak el olyan célokra, amelyek jóval kisebb csoportok érdekeit szolgálják. Miután az elmúlt években a kormány mindent megtett, hogy több tíz vagy százezrek számára ne okozzon komoly érdeksérelmet, meglepőnek tűnik a kata módosítása. Így könnyű az intézkedésbe belelátni azt, hogy Orbán Viktorék olyan elkeserítőnek látják az ország gazdasági helyzetét, hogy minden áron pénzhez akarnak jutni, figyelmen kívül hagyva, hogy mekkora tömegeknek okoznak érdeksérelmet.
Az inflációt is visszafogatja a változás
A költségvetés bevételeinek növekedése mellett az intézkedés még egy fontos makrogazdasági mutatóra lehet közvetlen hatással. Ez pedig az infláció, hiszen csökkenő jövedelmek mellett az érintettek valószínűleg kevesebbet fognak fogyasztani, így keresleti oldalról kisebb nyomás lesz az árakon. Hasonló logika alapján jelezte azt a közelmúltban Nagy Márton és Orbán Viktor is a bérköveteléseknél, hogy az inflációt meghaladó mértékűeket az érintettek nyugodtan elfelejthetik. A kormány ugyanis csak ennél mérsékeltebb emelést támogat, a reálbérek növekedése esetén ugyanis attól tartanak, hogy a plusz pénzek megjelennek a kiskereskedelemben, tovább tolva fel az egyébként is magas inflációt.
Ugyanakkor makrogazdasági szempontból lesz egy nagy hátulütője is a gyakorlatilag adó és járulékemelést jelentő lépésnek. Emiatt ugyanis a fogyasztók jövedelme csökkeni fog, ergó a gazdasági növekedést visszafogja majd a lépés. A közelmúltban Orbán Viktor azt jelezte, hogy GDP bővülés fenntartásán lesznek, a gazdaságfejlesztési miniszter szerint pedig a recesszió még az inflációnál is veszélyesebb. Ha elhisszük, hogy a fentieket komolyan gondolta a két vezető politikus, akkor ebből a szempontból „érdekes” döntésnek titulálhatjuk többszázezer ember kizárását a katából.
Méregdrága ital, spéci ruhában. 
