Mire jók az Orbán által szeretett nemzetállamok?

Sokat hallani mostanában, hogy a magyar jobboldal, a miniszterelnök erős nemzetállamot akar, nem holmi multikulturális, identitásvesztett országot. De biztos, hogy a nemzetállam jó a népeknek? Szétnéztünk kicsit a nagyvilágban.

A nemzetállam definíció szerint olyan ország, ahol az államhatár és egy nép földrajzi elhelyezkedésének határa nagyrészt egybeesik, azaz az országot túlnyomórészt egyetlen nép lakja. Tipikus példái ennek a Wikipedia szerint többek között Japán, amely nagyszámú lakosságával is kitűnik a sorból, valamint Albánia, Lengyelország, Izland, Málta, Portugália, Mongólia, Szváziföld – és Magyarország is.

Honnét kezdve nemzetállam a nemzetállam?

Ezekben az országokban mindenütt 95 százalék felett van a többségi nemzet aránya. Hogy pontosan hol a határ, amely felett nemzetállamnak lehet tekinteni egy országot, arra nem találtunk egyértelmű definíciót, valószínűleg egyéni megítélés kérdése. Húzzuk meg a határt önkényesen 90 százaléknál – ez alapján még Magyarország is elbírna majdnem félmillió új bevándorlót.

Nézzük a világ országait, vajon a nemzetállamok a legsikeresebbek? A siker vagy fejlettség mércéje persze sokféle lehet, nem csak anyagiakban mérik. De tegyük fel, hogy a sikeres ország egyben gazdag is, és vegyük az egy főre jutó GDP értékét, amit gyakran használnak. (Egyébként ebből is többféle számítás létezik, csak a Wikipedia és csak vásárlóerő-paritáson felsorol mindjárt hármat, vegyük az IMF listáját 2014-re.)

Olajmonarchia az élen

Az első helyen álló Katar, egy olajmonarchia, dugig van vendégmunkásokkal. A helyiek a munkaerő minimális részét teszik ki, ők is feltehetőleg az irányításban dolgoznak. A helyi lakosság aránya mindössze 14 százalék, csúnyán elözönlötték a migránsok, hoppá. Node az olajkincs véletlenszerű adottság, nyilván nem az olajmonarchiákhoz érdemes nekünk igazodni.

Mindjárt a második helyen Luxemburg áll, Európa egyik pénzügyi központja, nem miniállam, de nem is tipikus ország, megyényi, alig több mint félmillió lakossal. Ebből 37 százalékot tekintenek bevándorlónak, tehát cseppet sem nemzetállamról van szó.

Norvégia és az olaj

Szingapúr is atipikus, hiszen városállam, igaz, lakossága körülbelül akkora, mint Szlovákiáé vagy Horvátországé (5,5 millió). A 74 százalékuk kínai, a többi más nemzet, sok a külföldön született, úgyhogy szintén kiesik.

Két újabb, egyébként bevándorlókkal zsúfolt olajmonarchia után jön Norvégia, az első nagyobbacska európai ország, ötmillió lakossal (2013-ban). Már egy 2012-es hivatalos felmérés szerint is csak a lakosság 86 százaléka volt olyan személy, akinek legalább az egyik szülője Norvégiában született, ez azóta vélhetően csak fokozódott. Nemzetállamról tehát aligha beszélhetünk. Viszont nekik is van sok olajuk.

Mennyi svájci nem svájci?

A Budaörsnél alig nagyobb lakosságú San Marino-ról csak annyit, hogy ott is sok a jöttment külföldi, főleg olasz, a lakosság 15 százaléka. Az első igazán érdekes ország Svájc, ahol nincsenek bővében az ásványkincseknek, mégis nagyon gazdag ország.

Nehéz megmondani, mennyien nem svájciak a bő nyolcmilliós Svájcban, a hivatalos terminológia ugyanis megkülönbözteti a külföldieket (24 százalék) és a „migrációs háttérrel rendelkezőket” (2013-ben 35 százalék). Ők azok, akik már svájci állampolgárok, de például nem ott születtek, vagy legalábbis a szüleik nem ott születtek. De akárhogy csűrjük is, biztosan nem így néz ki egy nemzetállam.

Hong Kong, mint nemzetállam?

Hong Kong városállam szigetén 1841-ben 7450 ember élt, ma több mint hétmillió a lakosság. Kell-e ennél több? Egyébként is vitatható, hogy különálló állam-e, mióta visszatért Kínához. Viszont a lakosság 93,6 százaléka kínai, így akár nemzetállamnak is tekinthetnénk.

Az USA, a világ sok szempontból legsikeresebb országa, már csak biztosan nemzetállam, hiszen tele van amerikaiakkal, nem? Azt írja a Wikipedia, a 322 milliós lakosságon belül származás alapján 34 olyan nemzet van, amelynek fiai meghaladják az egymillió főt. Nevezik őket angol amerikaiaknak, ír amerikaiaknak, filippínó amerikaiaknak, latin amerikaiaknak…

A multikulti sátán

De lássunk csodát, még csak nem is az angol származásúak vannak többségben, ahogy gondolnánk. Kitalálná? Nem? A németek! 50 millió amerikai származik német földről, 37 millió az írektől, 31 millió a mexikóiaktól, és csak 28 millió az „angol amerikai”. A 322 millióból egyébként 45 millió fő nem az USA-ban született, ami 14 százalék, már csak ezért sem lehetne nemzetállam.

Hogy akkor most hány USA-állampolgár tartozik a fő nemzethez, meg sem merjük becsülni, lehet, hogy ez ott nem is igazán értelmezhető. A vallási és származási kontinensek, avagy bőrszín szerinti sokszínűség is megérne egy misét, de ne is vesztegessük erre a multikulturális borzalomra a szót, nyilván biztosan a szakadék szélén állnak, mint a kapitalizmus a hetvenes években.

Hiába szülnek szorgalmasan az ír nők?

Ott tartunk, hogy a világ első tíz plusz egy leggazdagabb állama közül csak egy tűnik nemzetállamnak, Hongkong, amely nem is teljesen önálló állam. Szörnyű, mi jöhet még? Például Írország, amely példaszerűen lábalt ki a válságból, ráadásul a jobbára katolikus ír nők is egész szorgalmasan szülnek, az talán csak nemzetállam?

Hát már nem, az utóbbi években oda is mentek bőven a fránya migránsok, holmi lengyelek, britek, litvánok és lettek, a Wikipedia szerint, és már 2011-ben 12 százalék volt a „nem ír nemzetiségűek” aránya. Önkényesen meghúzott 90 százalékos határunk alatt van az őslakosság tehát.

A GDP-lista 14. helyen álló Hollandia a hollandoké vajon? Nem bizony, kicsit régi, 2007-es adatok szerint 80,6 százalék volt az arányuk, a többi rengeteg más nemzet között oszlik meg. Valószínűtlen, hogy azóta ez az arány nagy mértékben javult volna.

Németek és osztrákok

Ausztria lakosságának 85 százaléka osztrák, tudjuk, kik vannak még ott: Törökök, jugók, magyarok, románok, lengyelek, kelet-németek. Németországban, Európa egyik legsikeresebb gazdaságában Svájchoz hasonlóan megkülönböztetik a külföldieket a migrációs háttérrel rendelkező német állampolgároktól. Az adatok sem mindig frissek, de az biztos: már legalább a lakosság negyede, inkább harmada nem német vagy nem teljesen német származású. (Erről itt írtunk bővebben.)

Az egyik féle han kínai és a másik féle han kínai

Ausztráliában a lakosság 35 százaléka vallotta magát ausztrálnak a 2011-es népszámlálás során, 36 százalék angolnak, még ha együtt számoljuk őket, ez akkor is csak 71 százalék. Sőt a további 9 százaléknyi skóttal sincs ki a 90 százalékunk, bár ha esetleg az íreket is oda sorolnánk… na jó, szóval ők sem nemzetállam, az biztos.

Tajvanon a lakosság 95 százaléka han kínai, de megkülönböztetik a tajvani születésűeket a kontinensen születettektől. Így ha akarjuk, 95 százalékkal nemzetállam, ha akarjuk, akkor 84 százalékkal nem az. Ráadásul a hanok között is vannak alcsoportok, és a magyar nyelvű Wikipedia-szócikkből ítélve a lakosság jó része is identitászavarban szenved, hogy ők most inkább kínaiak vagy tajvaniak.

Húszból nulla, tusé

Kanada harmada kanadai, ötöde angol, hatoda francia, németek, írek, skótok, bennszülött indiánok és innuitok… nem is folytatjuk. Van egy rossz hírünk a nemzetállam-rajongóknak, a Föld húsz leggazdagabb országa között nem találtunk egyetlen tipikus nemzetállamot sem, hacsak Hong Kongot vagy Tajvant nem óhajtják annak tekinteni.

A 21.-30. hely között több fontos európai ország van, mint Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, amelyek véleményünk szerint már szintén nem tisztán nemzetállamok. Magyarország a 49., Lengyelország és más kelet-európai országok is ahhoz közeli helyezést értek el a GDP szempontjából, a listán egyébként 187 ország van.

A legnagyobb nemzetállam szenved

A kicsi, de nemzetállam Izland a 22., a nagy nemzetállam Japán a 28. helyen van. Nem mellesleg évtizedek óta stagnáló gazdasággal, elöregedő és zsugorodó lakossággal.

Ha a kedves olvasó tud olyan országlistáról, amely alkalmasabb a fejlettség, sikeresség mérésére, mint a GDP/fő, kérjük, írja meg kommentben, lehet, hogy azt is megvizsgáljuk.