Mire jók az Orbán által szeretett nemzetállamok?

Sokat hallani mostanában, hogy a magyar jobboldal, a miniszterelnök erős nemzetállamot akar, nem holmi multikulturális, identitásvesztett országot. De biztos, hogy a nemzetállam jó a népeknek? Szétnéztünk kicsit a nagyvilágban.

A nemzetállam definíció szerint olyan ország, ahol az államhatár és egy nép földrajzi elhelyezkedésének határa nagyrészt egybeesik, azaz az országot túlnyomórészt egyetlen nép lakja. Tipikus példái ennek a Wikipedia szerint többek között Japán, amely nagyszámú lakosságával is kitűnik a sorból, valamint Albánia, Lengyelország, Izland, Málta, Portugália, Mongólia, Szváziföld – és Magyarország is.

Honnét kezdve nemzetállam a nemzetállam?

Ezekben az országokban mindenütt 95 százalék felett van a többségi nemzet aránya. Hogy pontosan hol a határ, amely felett nemzetállamnak lehet tekinteni egy országot, arra nem találtunk egyértelmű definíciót, valószínűleg egyéni megítélés kérdése. Húzzuk meg a határt önkényesen 90 százaléknál – ez alapján még Magyarország is elbírna majdnem félmillió új bevándorlót.

Országok GDP/fő és fő nemzetiség szerint
Nr.	Ország	GDP/fő	Vezető nemzet
		(USD PPP)	aránya (százalék)
1	Katar	137 162	13
2	Luxemburg	97 639	63
3	Szingapúr	83 066	74?
4	Brunei	79 890	66
5	Kuvait	70 686	29
6	Norvégia	67 166	86
7	Egyesült Arab Emirátusok	66 347	15
8	San Marino	60 887	85
9	Svájc	58 149	76 (41)
—	Hong Kong	55 097	94
10	USA	54 370	?
11	Szaúd-Arábia	52 311	72
12	Írország	51 284	88
13	Bahrain	49 020	46
14	Hollandia	47 960	81
15	Ausztria	46 640	85
16	Ausztrália	46 550	35
17	Svédország	46 219	73
18	Németország	46 216	72
19	Tajvan	46 036	84 (95)
20	Kanada	44 967	32
	(Forrás: Wikipedia, IMF)

Nézzük a világ országait, vajon a nemzetállamok a legsikeresebbek? A siker vagy fejlettség mércéje persze sokféle lehet, nem csak anyagiakban mérik. De tegyük fel, hogy a sikeres ország egyben gazdag is, és vegyük az egy főre jutó GDP értékét, amit gyakran használnak. (Egyébként ebből is többféle számítás létezik, csak a Wikipedia és csak vásárlóerő-paritáson felsorol mindjárt hármat, vegyük az IMF listáját 2014-re.)

Olajmonarchia az élen

Az első helyen álló Katar, egy olajmonarchia, dugig van vendégmunkásokkal. A helyiek a munkaerő minimális részét teszik ki, ők is feltehetőleg az irányításban dolgoznak. A helyi lakosság aránya mindössze 14 százalék, csúnyán elözönlötték a migránsok, hoppá. Node az olajkincs véletlenszerű adottság, nyilván nem az olajmonarchiákhoz érdemes nekünk igazodni.

Mindjárt a második helyen Luxemburg áll, Európa egyik pénzügyi központja, nem miniállam, de nem is tipikus ország, megyényi, alig több mint félmillió lakossal. Ebből 37 százalékot tekintenek bevándorlónak, tehát cseppet sem nemzetállamról van szó.

Norvégia és az olaj

Szingapúr is atipikus, hiszen városállam, igaz, lakossága körülbelül akkora, mint Szlovákiáé vagy Horvátországé (5,5 millió). A 74 százalékuk kínai, a többi más nemzet, sok a külföldön született, úgyhogy szintén kiesik.

Két újabb, egyébként bevándorlókkal zsúfolt olajmonarchia után jön Norvégia, az első nagyobbacska európai ország, ötmillió lakossal (2013-ban). Már egy 2012-es hivatalos felmérés szerint is csak a lakosság 86 százaléka volt olyan személy, akinek legalább az egyik szülője Norvégiában született, ez azóta vélhetően csak fokozódott. Nemzetállamról tehát aligha beszélhetünk. Viszont nekik is van sok olajuk.

Mennyi svájci nem svájci?

A Budaörsnél alig nagyobb lakosságú San Marino-ról csak annyit, hogy ott is sok a jöttment külföldi, főleg olasz, a lakosság 15 százaléka. Az első igazán érdekes ország Svájc, ahol nincsenek bővében az ásványkincseknek, mégis nagyon gazdag ország.

Ennyi lenne a nemzetállam? Olvasók vitatták nemzetállam-definíciónkat, ezért idéznénk két forrást az internetről. – Itt egy hetvenes években készült tanulmányra hivatkoznak, ahol igen kevés klasszikus nemzetállamot találtak, bár pontos definíciót nem adnak: Transindex.ro – Emitt pedig ezt írják (Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolája): "Arend Lijphart szerint nemzetállamban a nemzetiségek aránya 20%, Georg Brunner szerint 10% alatti. Országos szintre összpontosító csoportosításukat az államok regionális sajátosságaival finomító, Európa „nyugati” és „keleti” felén is használható felosztás:  1. Homogén nemzetállam: a nemzetiségek aránya országos szinten nem éri el a 10%-ot, és nincs olyan nagyobb területi egysége az államnak, ahol többségben élnének.  2. Nemzetállam: az állam egyes, jól körülhatárolt részein a nemzeti kisebbségek (abszolút) többséget alkotnak, de együttes arányuk országos szinten nem éri el a lakosság 10%-át. 3. Nemzetiségi állam: a nemzetiségek aránya az összlakosság 10 és 25%-a között mozog.  4. Több, illetve soknemzetiségű állam: „a legnagyobb” nemzet nem éri a lakosság 75%-át."

Nehéz megmondani, mennyien nem svájciak a bő nyolcmilliós Svájcban, a hivatalos terminológia ugyanis megkülönbözteti a külföldieket (24 százalék) és a „migrációs háttérrel rendelkezőket” (2013-ben 35 százalék). Ők azok, akik már svájci állampolgárok, de például nem ott születtek, vagy legalábbis a szüleik nem ott születtek. De akárhogy csűrjük is, biztosan nem így néz ki egy nemzetállam.

Hong Kong, mint nemzetállam?

Hong Kong városállam szigetén 1841-ben 7450 ember élt, ma több mint hétmillió a lakosság. Kell-e ennél több? Egyébként is vitatható, hogy különálló állam-e, mióta visszatért Kínához. Viszont a lakosság 93,6 százaléka kínai, így akár nemzetállamnak is tekinthetnénk.

Az USA, a világ sok szempontból legsikeresebb országa, már csak biztosan nemzetállam, hiszen tele van amerikaiakkal, nem? Azt írja a Wikipedia, a 322 milliós lakosságon belül származás alapján 34 olyan nemzet van, amelynek fiai meghaladják az egymillió főt. Nevezik őket angol amerikaiaknak, ír amerikaiaknak, filippínó amerikaiaknak, latin amerikaiaknak…

A multikulti sátán

De lássunk csodát, még csak nem is az angol származásúak vannak többségben, ahogy gondolnánk. Kitalálná? Nem? A németek! 50 millió amerikai származik német földről, 37 millió az írektől, 31 millió a mexikóiaktól, és csak 28 millió az „angol amerikai”. A 322 millióból egyébként 45 millió fő nem az USA-ban született, ami 14 százalék, már csak ezért sem lehetne nemzetállam.

Hogy akkor most hány USA-állampolgár tartozik a fő nemzethez, meg sem merjük becsülni, lehet, hogy ez ott nem is igazán értelmezhető. A vallási és származási kontinensek, avagy bőrszín szerinti sokszínűség is megérne egy misét, de ne is vesztegessük erre a multikulturális borzalomra a szót, nyilván biztosan a szakadék szélén állnak, mint a kapitalizmus a hetvenes években.

Hiába szülnek szorgalmasan az ír nők?

Ott tartunk, hogy a világ első tíz plusz egy leggazdagabb állama közül csak egy tűnik nemzetállamnak, Hongkong, amely nem is teljesen önálló állam. Szörnyű, mi jöhet még? Például Írország, amely példaszerűen lábalt ki a válságból, ráadásul a jobbára katolikus ír nők is egész szorgalmasan szülnek, az talán csak nemzetállam?

Hát már nem, az utóbbi években oda is mentek bőven a fránya migránsok, holmi lengyelek, britek, litvánok és lettek, a Wikipedia szerint, és már 2011-ben 12 százalék volt a „nem ír nemzetiségűek” aránya. Önkényesen meghúzott 90 százalékos határunk alatt van az őslakosság tehát.

A GDP-lista 14. helyen álló Hollandia a hollandoké vajon? Nem bizony, kicsit régi, 2007-es adatok szerint 80,6 százalék volt az arányuk, a többi rengeteg más nemzet között oszlik meg. Valószínűtlen, hogy azóta ez az arány nagy mértékben javult volna.

Németek és osztrákok

Ausztria lakosságának 85 százaléka osztrák, tudjuk, kik vannak még ott: Törökök, jugók, magyarok, románok, lengyelek, kelet-németek. Németországban, Európa egyik legsikeresebb gazdaságában Svájchoz hasonlóan megkülönböztetik a külföldieket a migrációs háttérrel rendelkező német állampolgároktól. Az adatok sem mindig frissek, de az biztos: már legalább a lakosság negyede, inkább harmada nem német vagy nem teljesen német származású. (Erről itt írtunk bővebben.)

Az egyik féle han kínai és a másik féle han kínai

Ausztráliában a lakosság 35 százaléka vallotta magát ausztrálnak a 2011-es népszámlálás során, 36 százalék angolnak, még ha együtt számoljuk őket, ez akkor is csak 71 százalék. Sőt a további 9 százaléknyi skóttal sincs ki a 90 százalékunk, bár ha esetleg az íreket is oda sorolnánk… na jó, szóval ők sem nemzetállam, az biztos.

Tajvanon a lakosság 95 százaléka han kínai, de megkülönböztetik a tajvani születésűeket a kontinensen születettektől. Így ha akarjuk, 95 százalékkal nemzetállam, ha akarjuk, akkor 84 százalékkal nem az. Ráadásul a hanok között is vannak alcsoportok, és a magyar nyelvű Wikipedia-szócikkből ítélve a lakosság jó része is identitászavarban szenved, hogy ők most inkább kínaiak vagy tajvaniak.

Húszból nulla, tusé

Kanada harmada kanadai, ötöde angol, hatoda francia, németek, írek, skótok, bennszülött indiánok és innuitok… nem is folytatjuk. Van egy rossz hírünk a nemzetállam-rajongóknak, a Föld húsz leggazdagabb országa között nem találtunk egyetlen tipikus nemzetállamot sem, hacsak Hong Kongot vagy Tajvant nem óhajtják annak tekinteni.

A 21.-30. hely között több fontos európai ország van, mint Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, amelyek véleményünk szerint már szintén nem tisztán nemzetállamok. Magyarország a 49., Lengyelország és más kelet-európai országok is ahhoz közeli helyezést értek el a GDP szempontjából, a listán egyébként 187 ország van.

A legnagyobb nemzetállam szenved

A kicsi, de nemzetállam Izland a 22., a nagy nemzetállam Japán a 28. helyen van. Nem mellesleg évtizedek óta stagnáló gazdasággal, elöregedő és zsugorodó lakossággal.

Ha a kedves olvasó tud olyan országlistáról, amely alkalmasabb a fejlettség, sikeresség mérésére, mint a GDP/fő, kérjük, írja meg kommentben, lehet, hogy azt is megvizsgáljuk.

Mi volt előbb, a nemzetállam vagy a gazdagság? Szinte halljuk, amint azt mondják a nacionalisták, hogy „persze, ezek az országok nemzetállamként lettek sikeresek, aztán elözönlötték őket a migránsok, mert élősködni akartak rajtuk”. De ez nem igaz, vagy csak részben. Németország, kisebb mértékben Ausztria, Svájc már évtizedekkel ezelőtt is munkaerő-hiánnyal küzdött, a hatvanas-hetvenes években maguk kezdtek vendégmunkásokat hívni, persze jöttek azok aztán önként is. A bevándorlók jelentős részben olyan munkákat végeznek el, amelyeket a helyi lakosság már nemigen akar. Ezen kívül az uralkodó nemzet fiai öregszenek, fogynak, így alapesetben, a menekültpániktól eltekintve támogatják a bevándorlást. Jól tudják, hogy szükségük van rá. Norvégia, Svédország vagy Svájc simán megtehette volna, hogy lezárja határait, kerítéseket épít, és nem enged be senkit sem. Nem tették, és sem ők, sem más európai országok nem rokkantak bele abba, hogy befogadóak voltak. (Mondjon három olyan modernkori országot, amelyek a bevándorlásba rokkantak bele.) Az olyan nagyon multikulti és nagyon sikeres államokról, mint USA, Ausztrália, Kanada, nem is beszélve. Ezekben a sokféle nemzetiségű és vallású bevándorló a kezdetektől fogva együtt építette fel az országot. Franciaország, Nagy-Britannia már gyarmatbirodalma miatt is korábban számos bevándorlót vonzott, szépen kibírták (bár a franciaországi merénylet-sorozat most súlyos integrációs problémákra utal). Luxemburg egy átjáróház, a multikultiból él, tele van külföldi bankokkal, befektetési alapokkal, vállalatokkal, adóparadicsom. „Bevándorlói” főleg európaiak, az ezer főre eső bankárok és vállalatvezetők aránya hatalmas lehet. Az olajmonarchiák külön kategória, ezeket azért lepték el a migránsok, mert a helyi lakosság nem akart dolgozni és behívta őket. Ugyanúgy, ahogy sok lottónyertes sem akar. Katarban például a lakosság 14 százaléka dollármilliomos. Ön akarna dolgozni, ha lenne 1-2 millió dollárja? A fejlettségi listát nézegetve inkább azoknak van igazuk, akik szerint a bevándorlás, legalábbis hosszabb távon, jót tesz egy ország fejlődésének.