Mit tesz Spanyolország, ha ma Katalónia kinyilvánítja függetlenségét?

Autonómia felfüggesztése

Az első lehetőség, hogy a spanyol kormány aktiválja az alkotmány 155-ös cikkelyét, amely szerint ilyen esetben a spanyol kormány részben vagy egészben felfüggesztheti Katalónia autonómiáját. A CNBC szerint ezt akkor lehet megtenni, ha egy autonóm tartomány alkotmányellenesen cselekszik, vagy olyan módon, ami végzetesen veszélyezteti Spanyolország egészének érdekeit. Ez a függetlenség kinyilvánításával megvalósul, tehát alkotmányosan megtehető a lépés.

A lépés nem menne egyik pillanatról a másikra: a spanyol miniszterelnöknek értesítenie kell először a katalán elnököt és kormányt, és ha Puigdemont elutasítja a felfüggesztést, akkor a spanyol szenátusnak kell szavaznia. Nem kétséges, hogy a szenátus a felfüggesztés mellett szavaz, ekkor következik a gyakorlati végrehajtás. A katalán parlamentet feloszlatják, és két hónapon belül új regionális választásokat kell kiírni. A választáson a jelenlegi parlament tagjai is indulhatnak, ha nem követtek el illegális cselekményt (kérdés, mi minősül annak a népszavazással kapcsolatban).

Ez a megoldás valószínűleg erősítené a szeparatista mozgalmat, feltüzelné az ellenállást, ráadásul az új parlamentben lehet, hogy ismét a szeparatisták lennének többségben, és akkor kezdődik minden elölről.

Szükségállapot

A második lehetőség a szükségállapot bevezetése lenne, amikor a spanyol kormány a hadsereget vetné be, hogy átvegye Katalónia közvetlen irányítását. Ez igen valószínűtlen, mivel már a népszavazás során is sok atrocitást és közel ezer sérültet eredményezett a rendőri közbeavatkozás, hát még akkor mi lenne, ha az elszántabb katalánok a hadsereg ellen kezdenének szabadságharcba? A szükségállapot ráadásul olyan eszközök bevetését is lehetővé teszi, amit az alkotmány nem, vagyis maga a szükségállapot bizonyos értelemben félreteszi az alkotmányt, amelyre eddig a spanyol kormány hivatkozott.

Tárgyalások

A harmadik lehetőség a tárgyalás, kompromisszumkeresés. A spanyol miniszterelnök elutasította a tárgyalást, így valószínűleg közvetítőnek, harmadik félnek kéne vezetni a békéltetést, felvetve új lehetőségek, esetleg alkotmányos változtatások mérlegelését, valahogy úgy, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Puidgemont az Európai Bizottsághoz fordult, hogy közvetítsen, de az hallani sem akart erről, belügynek minősítve az esetet.

Tegnap Franciaország és Németország egyaránt nyilatkozott, és mindkettő jelezte, hogy nagyon nem akarják a katalán függetlenséget. Angela Merkel támogatja a spanyol egységet, viszont tárgyalásokat tart szükségesnek. Franciaország pedig úgy oldja meg a dolgot, hogy nem ismeri el az új országot, és akkor nincs is semmi további teendő, mert csak akkor kell kihajítani Katalóniát az EU-ból, ha elismerik. Más országok elismerése nélkül pedig nem is jut semmire az új állam, mert a nemzetközi jog jelenleg úgy működik, hogy ha egy országot a többiek nem ismernek el, akkor az nincs. Példa akad rá a volt Szovjetunió területén: Dél-Oszétia, Abházia vagy a Dnyesztermenti Köztársaság.