A kínai kormány egészségügyi szakértői kedden egy előre nem tervezett bejelentést tettek, amelyben egyrészt megfogadták, hogy felgyorsítják az idősek Covid-oltását, másrészt pedig, hogy elkerülik a túlzott korlátozásokat. Ez spekulációkat indított el arra nézve, hogy Peking meghajlik a gazdasági és politikai nyomás alatt.
Ezt benézte a politikai rendőrség
A héten Kína számos városában zajló széles körű tiltakozások hirtelen olyan módon egymáshoz kapcsolódtak, ami a pekingi biztonsági ügynökségek számára riasztóvá váltak. A hosszú hónapok óta lappangó népi düh azután tört ki, hogy a Kína távoli északnyugati részén fekvő Ürümcsiben tűzvészben - a hivatalos verzió szerint - tíz ember halt meg, akik nem tudtak kiszabadulni épületükből Hszi Csin-ping elnök Covid-zárlatának köszönhetően.
Sanghajban, Pekingben és esetleg más városokban radikális szlogenek tűntek fel a tömegben, többek között: „Hszi Csin-ping mondjon le!”
A mostani tiltakozások más minőségűek, mint a korábbi években. Ezekben a napokban értelmiségiek, munkavállalók, nyugdíjasok és üzletemberek ezrei vesznek részt. A kínai fiatalok, akárcsak az irániak, politikai szabadságjogokat és reformokat akarnak. Kiváltó pontot kerestek, és megtalálták a COVID-korlátozásokban.
Ráadásul van egy "nemzeti tiltakozási dinamika": egy hszincsiangi tragédia az utcára tereli Sanghaj lakosságát. A sanghaji letartóztatások arra késztetik a pekingieket, hogy kiadják haragjukat az elnyomás miatt. Ami az ellenőrzéssel megszállottan foglalkozó államvezetés szempontjából különösen veszélyes: az utcán egyes hangok lázadó hangokat ütnek meg, és a Kínai Kommunista Párt (KKP) hatalmi monopóliumának megszüntetését követelik.
Márpedig ha van valami, amit a KKP nélkülözhetetlennek tart, az a hatalom monopóliuma, amint azt az 1989-es Tienanmen tüntetésekre adott reakciójukban is megmutatták. A pártvezetők paranoiásak a kínai polgárok egyidejű lázadása miatt, amely elboríthatja hatalmas biztonsági apparátusát.
Akárcsak az évezredekkel ezelőtti császárok egészen Kína utolsó dinasztiájáig, a Csing-ig, a kommunisták is attól tartanak, hogy elveszítik a „menny mandátumát”, vagyis az uralkodáshoz való jogot a lakosság szemében. Ebben a tekintélyelvű államban nincsenek olyan választások, amelyek eloszlatnák a rendszer általános legitimitását érintő kihívásokat.
Hszi Csin-ping következő lépései eközben kulcsfontosságúak lesznek a pártvezetés jövője szempontjából. Bűnbakká teszi-e Csen Wenkinget, akit csak a közelmúltban emelt ki, hogy felügyelje a hírszerzést, a biztonságot és a párt Központi Bizottságának jogrendszerét? Visszaállítja-e a hadsereg (PLA) hírszerző karját a nem katonai kémszolgálatba? Vagy végrehajt-e olyan fejlesztéseket a rendszerben, amelyek meglazítják az ideológia szorítását az elemzésekben?
Önfia vágta sebét
A KKP eddig önmaga torlaszolta el az utat szigorú Covid-politika régóta esedékes kiigazításához. A zero-Covid-megközelítés, az állóképességi tesztekkel, a kényszerkaranténnal és a mozgásszabadság korlátozásával kombinálva, szorosan kapcsolódik Hszi Csin-pinghez, mint személyhez. Az állami propaganda már hónapok óta az elnök járványellenes stratégiáját az egyetlen „helyes” stratégiaként dicsőíti.
Hszi elnök csak rossz lehetőségek közül választhat. Egyrészt, ha eltávolodik a drákói vírusrendszertől, fennáll annak a veszélye, hogy meredeken emelkedik a halálozások száma.
Kína lakosságának közel 20 százaléka 60 év feletti, és ez az arány magasabb a vidéki területeken, ahol az egészségügyi szolgáltatások rosszak. Ebben az évben a legtöbb COVID-halálozás idős emberekkel kapcsolatos. A védőoltások aránya az idősek körében, különösen a vidékiek körében, lényegesen alacsonyabb az általánosnál.
Másrészt, ha Hszi ragaszkodik kemény pandémiás politikájához, számítania kell arra, hogy a népharag még jobban felforr.
Kína vezetése zsákutcába manőverezte magát ideológiailag elvakult Covid-politikájával. Ráadásul még egy mérsékeltebb pandémiás politika sem ad garanciát arra, hogy a helyzet hosszú távon megnyugodjon.
Miután sikeresen megfékezték az eredeti vuhani koronavírus-járványt és több azt követő kitörést kemény, gyors tesztek és célzott korlátozási intézkedések kombinációjával, Kínának nem sikerült olyan hatékony mRNS-típusú vakcinát kifejlesztenie, mint például a német BioNTech által tervezett Comirnaty vakcina, amelyet világszerte széles körben gyártanak.
A Comirnaty nem túl hatékony a Covid-19 omikron változatai ellen, de legalább nagymértékben csökkenti a betegség súlyosságát.
A hagyományos kínai vakcinák, mint például a Sinovac, nemcsak sokkal kevésbé bizonyultak hatásosnak az eredeti Covid-változatokkal szemben, hanem szinte teljesen hatástalannak bizonyultak az omicron ellen, és nem voltak képesek enyhíteni a fertőzés súlyosságát. Az omikron megjelenésekor Kína a több száz millió embert érintő bezáráson kívül egyéb védelem nélkül maradt.
Merre lesz az előre?
Akkor most mi legyen? A több nagyvárosban egy újabb sanghaji típusú bezárás kísértete és a tiltakozások növekedése mellett minden jel arra mutat, hogy a KKP új vezetői csapatának eltökélt szándéka, hogy felvázolja a Coviddal való együttélés útját - ahogy azt a világ nagy része tette.
A terv az, hogy minden erőfeszítést a betegség kezelésére összpontosítsanak – a halálozások minimalizálására, ahelyett, hogy a végső soron hiábavaló megelőzési intézkedéseket hajtanának végre, amelyek jelentős gazdasági és politikai felelősséggé váltak.
November eleji pekingi látogatása során Olaf Scholz német kancellár nagy német vállalatok 12 vezérigazgatóját vitte magával, köztük Ugur Sahint, a mainzi székhelyű BioNTech vakcinagyártó vezetőjét. Ez aligha volt véletlen.
A német-kínai együttműködés folyamatban van Kína új Covid-politikájának kulcsfontosságú elemének megvalósításában. Valóban, a német kormány azon dolgozik, hogy a mainzi cég számára egyengesse az utat egy vegyesvállalat létrehozásához kínai partnerével.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Lengyelországban az előző választásokhoz képest alacsonyabb a részvétel az elnökválasztás első fordulójában. 
