Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
A hibrid hadviselés egyesíti a hagyományos-, az irreguláris- és a kiberhadviselést. Az új hadviselési forma elmossa a határokat a háború és béke formális megkülönböztetése között – sőt, a háború megindítását már gyakran nem is kísérik formális hadüzenetek.
Orosz műveletek – Orbán is segít
A magyar 2013-as kiberbiztonsági stratégia rögzíti, hogy az információs hadviselés nemzetbiztonsági kockázatot jelent, viszont egy szó sincs ezekben az anyagokban Moszkva hiperaktív tevékenységéről térségünkben. Márpedig a hatályos, 2014-es orosz katonai doktrínában kerek-perec lefektették, hogy az információs hadviselés a klasszikus haderőnemekkel egyenértékű.
A módszer orosz atyja Valerij Geraszimov, a Putyin által 2012-ben kinevezett vezérkari főnök és helyettes védelmi miniszter. 2013. február 27-én jelent meg a hadseregtábornok dolgozata, amelyben leírta, hogy a „színes forradalmak” és az „arab tavasz” teljesen átfogalmazták a hadviselés formáit és tartalmát.
A második hidegháború korában újra a nagyhatalmi vetélkedés dominál, ahol a Kreml stratégiai ambíciói eléréséhez Új Generációs Hadviselést (NGW) alkalmaz. Noha Oroszország mintha feladta volna reményét a Szovjetunió erőszakkal történő visszaállítására, az ország globális hatalmi státuszának újjáélesztését soha nem vesztette szem elől. Ehhez főként aszimmetrikus eszközöket használ.
Folyamatos tevékenység folyik a célország gyengítésére, elszigetelésére és destabilizációjára. A Nyugathoz képest Moszkva sokkal intenzívebben alkalmazza az információs műveleteket a konfrontáció során. Ahogyan a Baltikumban, úgy Magyarországon is az orosz műveletek célja, hogy minél nagyobb távolság keletkezzen a Nyugattól.
A magyar miniszterelnök tevékenysége napjainkra harmonikusan belesimul a Kreml doktrínájába: folyamatosan bomlasztja a transzatlanti szövetségi rendszert, az EU ellen permanens politikai kampányt folytat, miközben bizalmi emberei segítik az orosz információs műveleteket a Balkánon.
A hazai kormánypárt külpolitikáját egykor meghatározó oroszellenesség mára Putyin-imádatba fordult, ami természetszerűleg hozta magával a rendszerszintű korrupciót is.
Kína magasabb fokozatra kapcsol
A Vuhanban kitört COVID-19 járvány miatt Kína is magasabb szintre kapcsolta (dez)információs műveleteit világszerte, hogy a válságról kialakult képet befolyásolja. A világ figyelmét el kellett terelni arról, hogy Kína szigorúan hierarchikusan felállt rendszerében a helyi hatóságok eltussolták a betegség kitörését 2019 decemberében.
Senki sem akarta közölni a rossz hírt a feljebbvalójával – a semmittevés jól bevált túlélési stratégia ezekben a rendszerekben. Sőt, a helyi hatóságok zaklatták azokat, akik a járvány kitörésének veszélyére azonnal felhívták a figyelmet. Ez az elhallgatás azonban azzal járt, hogy mire a magasabb szintű döntéshozók értesültek a járványról, az már olyan szinten eszkalálódott, hogy túlnőtt a hatóságok képességein.
Amikor világossá vált, hogy a koronavírus-járvány globális elterjedését nem lehet megakadályozni, akkor a kínai hivatalnokok egyrészt drámai mértékben megnövelték jelenlétüket a nyugati közösségi médiában. Másrészt pedig Peking jóval konfrontatívabb álláspontot vett föl a COVID19 kapcsán, mint korábbi válságok során, és az állami média folyamatosan sulykolta a demokratikus politikai rendszerekben fellépett zűrzavart.
Kína az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) is felhasználta információs műveleteihez. Tavaly az amerikai nagypolitika figyelmének középpontjába nem véletlenül került Tedros Adhanom Ghebreyesus, aki a WHO főigazgatójaként a tavalyi év első hónapjaiban folyamatosan áradozott a kínai intézkedésekről és a pekingi vezetés nyíltságáról – miközben bizonyított tény Peking több hetes elhallgatása 2019 decemberében.
A főigazgató lemondását egy globális petíció keretében több százezren követelték, miközben Martha McSally republikánus szenátor is a „kommunista főigazgató” azonnali kirúgására szólított fel.
A WHO azzal is a kritikák kereszttüzébe került, hogy csak 2020. március közepén hirdette ki a globális járványt, amikor az már több mint 100 országban jelen volt.
Tajvanon és Hongkongban óriási felháborodást váltott ki a WHO főigazgató-helyettese, Bruce Aylward interjúja is, aki egy Tajvanra vonatkozó kérdésnél megszakította az interjút. Márpedig, ha van a világon kiemelkedően sikeres ország a járvány leküzdésére, az éppen Tajvan. A szigetország már nagyon korán jelezte a WHO-nak, hogy a koronavírus emberről emberre terjed, de az ENSZ szervezete sokáig Peking álláspontját támogatta, miszerint erre semmilyen jel nem utal.
A pártpreferenciák februárban hibahatáron belül változtak. 
