Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
A hibrid hadviselés egyesíti a hagyományos-, az irreguláris- és a kiberhadviselést. Az új hadviselési forma elmossa a határokat a háború és béke formális megkülönböztetése között – sőt, a háború megindítását már gyakran nem is kísérik formális hadüzenetek.
Orosz műveletek – Orbán is segít
A magyar 2013-as kiberbiztonsági stratégia rögzíti, hogy az információs hadviselés nemzetbiztonsági kockázatot jelent, viszont egy szó sincs ezekben az anyagokban Moszkva hiperaktív tevékenységéről térségünkben. Márpedig a hatályos, 2014-es orosz katonai doktrínában kerek-perec lefektették, hogy az információs hadviselés a klasszikus haderőnemekkel egyenértékű.
A módszer orosz atyja Valerij Geraszimov, a Putyin által 2012-ben kinevezett vezérkari főnök és helyettes védelmi miniszter. 2013. február 27-én jelent meg a hadseregtábornok dolgozata, amelyben leírta, hogy a „színes forradalmak” és az „arab tavasz” teljesen átfogalmazták a hadviselés formáit és tartalmát.
A második hidegháború korában újra a nagyhatalmi vetélkedés dominál, ahol a Kreml stratégiai ambíciói eléréséhez Új Generációs Hadviselést (NGW) alkalmaz. Noha Oroszország mintha feladta volna reményét a Szovjetunió erőszakkal történő visszaállítására, az ország globális hatalmi státuszának újjáélesztését soha nem vesztette szem elől. Ehhez főként aszimmetrikus eszközöket használ.
Folyamatos tevékenység folyik a célország gyengítésére, elszigetelésére és destabilizációjára. A Nyugathoz képest Moszkva sokkal intenzívebben alkalmazza az információs műveleteket a konfrontáció során. Ahogyan a Baltikumban, úgy Magyarországon is az orosz műveletek célja, hogy minél nagyobb távolság keletkezzen a Nyugattól.
A magyar miniszterelnök tevékenysége napjainkra harmonikusan belesimul a Kreml doktrínájába: folyamatosan bomlasztja a transzatlanti szövetségi rendszert, az EU ellen permanens politikai kampányt folytat, miközben bizalmi emberei segítik az orosz információs műveleteket a Balkánon.
A hazai kormánypárt külpolitikáját egykor meghatározó oroszellenesség mára Putyin-imádatba fordult, ami természetszerűleg hozta magával a rendszerszintű korrupciót is.
Kína magasabb fokozatra kapcsol
A Vuhanban kitört COVID-19 járvány miatt Kína is magasabb szintre kapcsolta (dez)információs műveleteit világszerte, hogy a válságról kialakult képet befolyásolja. A világ figyelmét el kellett terelni arról, hogy Kína szigorúan hierarchikusan felállt rendszerében a helyi hatóságok eltussolták a betegség kitörését 2019 decemberében.
Senki sem akarta közölni a rossz hírt a feljebbvalójával – a semmittevés jól bevált túlélési stratégia ezekben a rendszerekben. Sőt, a helyi hatóságok zaklatták azokat, akik a járvány kitörésének veszélyére azonnal felhívták a figyelmet. Ez az elhallgatás azonban azzal járt, hogy mire a magasabb szintű döntéshozók értesültek a járványról, az már olyan szinten eszkalálódott, hogy túlnőtt a hatóságok képességein.
Amikor világossá vált, hogy a koronavírus-járvány globális elterjedését nem lehet megakadályozni, akkor a kínai hivatalnokok egyrészt drámai mértékben megnövelték jelenlétüket a nyugati közösségi médiában. Másrészt pedig Peking jóval konfrontatívabb álláspontot vett föl a COVID19 kapcsán, mint korábbi válságok során, és az állami média folyamatosan sulykolta a demokratikus politikai rendszerekben fellépett zűrzavart.
Kína az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) is felhasználta információs műveleteihez. Tavaly az amerikai nagypolitika figyelmének középpontjába nem véletlenül került Tedros Adhanom Ghebreyesus, aki a WHO főigazgatójaként a tavalyi év első hónapjaiban folyamatosan áradozott a kínai intézkedésekről és a pekingi vezetés nyíltságáról – miközben bizonyított tény Peking több hetes elhallgatása 2019 decemberében.
A főigazgató lemondását egy globális petíció keretében több százezren követelték, miközben Martha McSally republikánus szenátor is a „kommunista főigazgató” azonnali kirúgására szólított fel.
A WHO azzal is a kritikák kereszttüzébe került, hogy csak 2020. március közepén hirdette ki a globális járványt, amikor az már több mint 100 országban jelen volt.
Tajvanon és Hongkongban óriási felháborodást váltott ki a WHO főigazgató-helyettese, Bruce Aylward interjúja is, aki egy Tajvanra vonatkozó kérdésnél megszakította az interjút. Márpedig, ha van a világon kiemelkedően sikeres ország a járvány leküzdésére, az éppen Tajvan. A szigetország már nagyon korán jelezte a WHO-nak, hogy a koronavírus emberről emberre terjed, de az ENSZ szervezete sokáig Peking álláspontját támogatta, miszerint erre semmilyen jel nem utal.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Bárcsak lenne Európában is olyan hét mesterlövész, mint az amerikai részvénypiacon!
