Ha a helyzet nem volna véresen komoly Nagy-Britanniában, írja a szerző, Christian Zaschke, az egészet leginkább viccesnek lehetne nevezni. Az országot egy beszélő robot vezeti, akit Maybotnak is neveznek, és akinek anélkül sikerült a kiégett londoni toronyházat meglátogatnia, hogy egyetlen túlélővel vagy önkéntes segítővel találkozott volna. Kezdődnek az EU-ból való kilépési tárgyalások, de senkinek semmilyen konkrét terve nincs az ügyben. A kormány egy kis párttól függ, amely klímaváltozás-tagadókból áll, és akik még a teremtés-elméletben hisznek. Boris Johnson külügyminiszter. Mi a fene történhetett ezzel az országgal?
Cameron fatális baklövése
Két éve David Cameron győzött a parlamenti választásokon. Biztos többsége volt, úgy nézett ki, karrierje abszolút kiteljesedik. A gazdaság gyorsabban nőtt, mint bármely más fejlett ipari országban. A skót függetlenséget, és ezzel Nagy-Britannia széthullását sikerült elkerülni. Nagy-Britannia mindenki által respektált szereplő volt a nemzetközi színpadon.
Ebből a kényelmes helyzetből sikerült a lehető legrövidebb idő alatt a mai káoszba juttatni az országot. Ehhez két dolog kellett: a konzervatív jobbszárny EU-gyűlölete (ilyen más országban is van – a szerk.), és Cameron felelőtlensége, hogy egy népszavazással kockára tegye az egész ország jövőjét, csak azért, hogy ezt a pár fanatikust lecsendesítse. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez mekkora hiba volt. Az ország egyre nagyobb zűrbe keveredik, és ez mind a szerencsétlen népszavazás miatt van.
Hazugságkampány
A legjobban végül az ország népe fog szenvedni, akinek hazudtak a népszavazási kampányban, hülyének nézték és becsapták őket. Ez még ma is zajlik: a Daily Express feltette a kérdést, hogy vajon a torony nem amiatt égett-e le, hogy EU-előírásoknak megfelelő borítást szereltek rá. Ez nyilvánvaló szamárság, hisz ezt az anyagot tiltják bizonyos magasság felett, de arra jók az ilyen felvetések, hogy az EU-ellenességet szítsák. Egy olyan országban, ahol a sajtó ennyire ki tud forgatni egy ilyen katasztrófát az igazság kiderítése helyett, nagy baj van (ilyet látunk mi is nap, mint nap).
Kármentés
Az EU kilépéssel Nagy-Britannia elveszti legfőbb kereskedelmi partnerét és gyengébb lesz minden tekintetben. Ha akar, benn maradhat az egységes piacon, de akkor olyan szabályok fognak vonatkozni rá, melyek kialakításába már nem lesz beleszólása. Így a kormánynak most olyan terven kell dolgozni, amit politikailag el tud fogadtatni, egyúttal a lehető legkevesebb kárt okozza. Így semmi mást nem tudnak tenni, csak kármentést végezni, miközben egy-két nagyfejű még azt kiabálja a Westminsterben, hogy az EU fogja a rövidebbet húzni.
Nem maradt nyugodt erő
A brit társadalom ma megosztottabb, mint bármikor az Angol Polgári Forradalom óta, amit az is mutat, hogy 80 százalékban a két nagy pártra szavaztak, melyek közül az egyik majdhogynem szélsőségesen jobbra, a másik igen masszívan balra húzódott. Nem volt érdemi választás a két szélsőség között (bár ez nem annyira a polgárok hibája, ők az évtizedek óta megszokott pártokat választják). Középen nem maradt politikai erő, és ez egy olyan régi demokráciában, mint Nagy-Britannia, merőben szokatlan és egyben aggasztó.
Gyarmatbirodalmának elvesztése után Nagy-Britannia új helyet keresett magának a világban. Ezt, akárcsak a többi volt európai gyarmattartó, megtalálta az erős és befolyásos nagyobb szervezet, az Európai Unió megbecsült tagjaként. A következmény, amint most egyre jobban látszik, egy erős identitási válság lesz, amiből az ország csak igen lassan fog kikecmeregni.
Ezúttal is Törökországban.
