Nem akarja elengedni a hatalmat az országát romba döntő diktátor

Bársonyosnak tervezik

Először bársonyosnak tűnt a zimbabwei forradalom, pontosabban katonai hatalomátvétel, mivel a hadsereg diszkréten úgy próbálta megközelíteni a kérdést, hogy nem a 37 éve regnáló örökös elnököt támadja, hanem a környezetében lévő úgynevezett bűnözőket. Ezzel feltehetően arra gondoltak, hogy maga az elnök is békésen távozik, de amint más országok tapasztalatai is mutatják, az ilyen hatalommániásoknak esze ágában sincs lemondani, bárhogy utálják őket, vagy legyenek bármilyen öregek.

Nem távozott annak idején Szaddam Husszein vagy a líbiai Kadhafi sem magától, de hogy régebbi példát mondjunk, Ceausescu sem Romániában, vagy, hogy Afrikában maradjunk, Idi Amin Ugandában, aki olyan jelzőkkel ruházta fel magát, mint a halak és vadak királya, sőt, horribile dictu, még Skócia királyi címére is igényt tartott. Mugabe pedig azóta elnök, hogy országa felszabadult a brit gyarmati uralom alól, így nyilván úgy gondolja, hogy a független Zimbabwe az ő maga.

Közvetítés

Mugabe és a hadsereg tábornokai között a Reuters szerint egy katolikus pap közvetít, és szeretné elérni Mugabe békés távozását. Mugabe felhívta a dél-afrikai elnököt, és közölte vele, hogy a hadsereg családjával házi őrizetben tartja, de nem korlátozzák semmiben. Feltehetően, ha nem vezetnek eredményre a békés távozásról szóló tárgyalások, végül határozottabban is felléphetnek. Konkrét tervek is vannak a hatalomváltásra: az ellenzék és a hadsereg vezetné az országot egy évig, akkor választásokat tartanának.

A legnagyobb pusztító

Mugabe hírneve nemcsak abból adódik, hogy 37 éve uralkodik, hanem hogy a gyarmati időkben virágzó országát úgy tette tönkre, mint Hugo Chavez és Maduro elnökök Venezuelát. A gazdaságot teljesen tönkretette, sikerült neki a világrekorder 1946-os magyar inflációhoz hasonlót előállítani, majd egy kisebb stabilizáció után újból száguldanak az árak. Közben mindent bevet, amit ilyenkor a gazdaság törvényszerűségeire fittyet hányó diktátorok szoktak: valutáját megpróbálná a dollárhoz kötni, miközben fedezetlenül nyomtat belőle, mindenféle tilalmakat és korlátozásokat bevezetni.

A gazdaság igazán komoly mélyrepülése akkor kezdődött, amikor a jó adottságokkal rendelkező mezőgazdasági országban 2000-ben az elnök elvette a fehérbőrű farmerek földjét. A dohány-, és rózsaexport összeomlott, a gabonatermesztés is visszaesett, ami éhínséghez vezetett. A gazdaság megfeleződött, a Bloomberg szerint a munkanélküliség 95 százalékos, ami ugyancsak világrekord, hisz ez azt jelenti, hogy a gazdaság alig működik. Érthető is, hogy gyakorlatilag nem is maradt az országnak saját valutája, hisz semmi fedezete nem lenne, csak a dollár használatos, amiből persze igen kevés van.

A katonai kormányzás diszkrét bája

Az igazán szomorú az, hogy a legtöbb ilyen esetben a nép képtelen megszabadulni az őt sanyargató, szegénységbe döntő diktátortól. Venezuelában sem megy a dolog, és a többi korábban említett esetben is általában külső segítségre volt szükség. Az még egy jobb eset, ha maga a hadsereg teszi meg a szükséges lépést, bár ennek az a hátránya, hogy rendszerint lassan és nehézkesen sikerül átállni a polgári, demokratikus kormányzásra.