A katalán parlament egy váratlan húzással újra napirendre tűzte a függetlenséget. A spanyol alkotmánybíróság ugyan alkotmányellenesnek nevezett minden függetlenedési intézkedést (és általában az ország integritásának csonkítását), a katalánok azonban most elfogadtak egy menetrendet, amely az új ország megalapításának lépésit tartalmazza.
Huszárvágás
A tervet egy gyors, és heves vitákkal tarkított parlamenti ülésen szavazták meg 72:11 arányban. A katalán parlament függetlenség-ellenes pártjai dühösen kivonultak a szavazásról, hangoztatva, hogy a lépés illegális, sőt azzal vádolták a katalán nacionalistákat, hogy nem csak Spanyolországból és az EU-ból, hanem a 21. századból és a demokráciából is ki akarják vezetni az országot. A parlament elnöke erre közölte, hogy a parlament csak szuverén jogait gyakorolja.
A terv 18 hónapra szól, lényege, hogy a katalánok kidolgozzák saját alkotmányuk, és megkezdik egy független állam fenntartásához szükséges intézmények (önálló fegyveres erők, jegybank, saját jogi rendszer) létrehozását. Nem véletlen, hogy most gyorsultak fel az események: a brit EU kilépést és az ennek következtében esetlegesen megvalósuló skót függetlenedést, mint jó alkalmat akarja megragadni a szeparatista katalán elnök, Carles Puidgemont.
Korábban elkaszálták
Tavaly novemberben már volt egy hasonló próbálkozás, de akkor ezt a spanyol alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta és elutasította, azzal indokolva, hogy a demokrácia gyakorlásának elve nem kerülhet szembe az alkotmány feltétel nélküli elsőbbségével. A spanyol kormány akkor megnyugodott, mondván, megmenekül az ország egysége. Most azonban érthető módon dühösek lettek, és közölték, hogy minden szeparatista lépést megpróbálnak megakadályozni, és újra az alkotmánybírósághoz fordulnak.
Elszántak
A függetlenség kérdése egyébként megosztja magukat a katalánokat is: a felmérések szerint 47,7 százalékuk az elszakadást pártolja, 42,4 százalékuk maradna Spanyolországban, a többiek bizonytalanok vagy nem adnak választ. A Guardian-nek adott interjújában Raül Romeva, akit a katalán elnök gyakorlatilag külügyminiszternek nevezett ki, azt nyilatkozta, hogy miután a spanyol kormány nem hajlandó a katalán függetlenség kérdésével foglalkozni, kénytelenek az ügyet saját kezükbe venni. Szerinte a spanyol állam azt érzékelteti velük, hogy nincs módjuk a függetlenségre, ezzel szemben ők a skót utat javasolták.
Ez azt jelentené, hogy tárgyalnak az anyaországgal, és amikor többé-kevésbé egyezségre jutnak, demokratikus és rendezett népszavazást írnak ki a függetlenségről. Romeva szerint a spanyol kormány előtt két lehetőség áll: vagy elfogadja a katalán függetlenséget, mint opciót, vagy folytatja eddigi politikáját abban a hitben, hogy az alkotmánybíróságot felhasználva meg tudja azt akadályozni. Ha az utóbbit teszik, az szerint egyre nagyobb legitimitást ad a függetlenség ügyének.
Magabiztosságban nincs hiány
Miután a jelenlegi katalán kormány pártja, az Együtt az Igenért koalíció nyerte a tavaly szeptemberi választásokat, rögtön elkezdték a leendő önálló állam bizonyos intézményeit kialakítani: önálló adóhatóságot, társadalombiztosítási apparátust és egy kvázi külügyminisztériumot. Úgy gondolják, legyen meg minden szükséges előkészület, hogy ha egy reménybeli népszavazás a függetlenség mellett dönt, minél gyorsabban megalakulhasson az új ország.
Az EU tagságot firtató kérdésre pedig meglehetősen magabiztosan azt válaszolta Romeva: mindenkinek, még Spanyolországnak is az a gazdasági érdeke, hogy ha létrejön az új ország, az tagja maradjon, vagy rövid idő alatt tagjává váljon az Uniónak.
Egyes alá. 
Mi az a megatrend, és miért hagy ki egy jó lehetőséget az, aki nem tudja?
