2007-hez képest hazánkban csökkent a 2. legjobban az oktatással elégedettek aránya. Így történhetett meg az, hogy míg 2007-ben az OECD átlagtól csupán 8 százalékkal voltunk lemaradva, addig 2018-ra a különbség 18 százalékra nőtt – számolt be a Pénzcentrum a jelentés magyar elégedettségi vonatkozásáról. A Munkaerőpiac 2018 pedig azt taglalja, hogy valósággal körbe falazza a középiskolai oktatás a gyerekek közötti különbségeket.
A 264 oldalas tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatal korosztály iskolázottsági mutatói igencsak megromlottak az elmúlt években. Sokat mond erről a nem tanuló, nem dolgozó (NTND) fiatalok aránya, amely az uniós és a visegrádi országokban egyaránt megnövekedett a válság idején, majd a fellendülés időszakában csökkenni kezdett. Magyarországon 2018-ra a fiatal NTND férfiak aránya 7,5 százalékra esett vissza a válság idején mért 14 százalék fölötti értékről – igaz, a 15–29 éves nőknél maradt a magas érték, 2018-ban 18,6 százalék volt körükben azoknak az aránya, akik nem dolgoztak, és nem is tanultak.
Ezzel párhuzamosan a tanuló fiatalok aránya is a válság idején tetőzött, a válság utáni időszakban pedig visszaesett Magyarországon 60 százalékra, ami az EU-átlagtól 7 százalékponttal, a cseh adattól pedig 10 százalékponttal maradt el 2018-ban.
A tanulmány szerint ugyan a pályakezdőket és a fiatal munkanélkülieket gyorsabban felszívja a munkaerőpiac, de mégsem lehet örülni ennek, hiszen a fiatalok foglalkoztatottsága azért nő, mert idő előtt otthagyják az iskolát. Ők azok, akik az oktatásban eltöltött idő alatt kevesebbet szereznek meg azokból a kompetenciákból, amelyek szorosan összefüggenek későbbi sikereikkel a munka világában.
Egyre nő a magyar diákok közti különbség
Fazekas Károly, Csillag Márton, Hermann Zoltán és Scharle Ágota, a könyv szerzői szerint a munkaerő iránti kereslet fellendülése mellett szakpolitikai intézkedések is hozzájárultak a magyar iskolázottsági trend romlásához. Utóbbiak közé tartozik a tankötelezettség korhatárának leszállítása, a középfokú képzés átalakítása, az államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek szűkítése, de még az oktatás centralizációja is.
Hermann Zoltán, Közgazdaság-tudományi Intézet tudományos főmunkatársa a qubit.hu-n kifejti, hogy a már általános iskolában észlelhető, a gyerekek közötti nagy különbségek nem hogy csökkennének, de egyenesen tovább nőnek a középiskola első két évében a három iskolatípus (szakközépiskola, gimnázium, szakgimnázium) továbbtanuló diákjai között.
A statisztikák azt mutatják, hogy egy szakközépiskolás tanuló átlagos eredménye matematikából 50, szövegértésből pedig 60 ponttal marad el egy olyan szakgimnazistáétól, akivel általános iskolában még ugyanúgy teljesítettek. Utóbbiakhoz képest a gimnáziumba járók előnye 20-25 pontnyi. Hogy mi lehet ennek az oka?
A kormány 2013-as szakképzési reformjának fő lépései közé tartozott (a szakközépiskolák és a szakiskolák átkeresztelése mellett), hogy utóbbiakban 4 év helyett 3 évre szorították le a képzési időt; az első évfolyamtól bevezették a gyakorlati képzést; valamint csökkentették a közismereti órák számát, az oda járóknak heti 1, illetve 2 órával kevesebb magyar- és matekórájuk van, mint korábban.
A szakképzés erősítése a közismereti tárgyak rovására eleinte álláskeresési előnnyel jár, ám az évek múlásával ez az előny hátrányba fordul az érettségizettekhez képest. Sőt, a tankötelezettségi korhatár csökkentésének hatásait tanulmányozva arra jutott, hogy az intézkedés növelte a nem tanuló fiatalok arányát, különösen a 16–18 éves korosztályban.
A munka és tanulás nélkül kallódó 17 évesek gyarapodása kifejezetten aggasztó fejlemény a kiadvány szerint, mivel ezek a fiatalok rendszerint később sem pótolják a hiányzó tanulmányokat, ami későbbi tartós munkanélküliségüket vetíti előre. Ráadásul a munkát kerülő korai iskolaelhagyóknál nem érvényesül az iskola óvó szerepe sem, hiszen a 16–18 éves, iskolában ülő kamaszok kevésbé jutnak el a bűnelkövetésig vagy szaladnak bele nem kívánt tinédzserterhességekbe.
De jó előre szólnak, úgyhogy fel lehet rá készülni. 
