Míg a koronavírus első hullámát tényleg elég sikeresen verte vissza a magyar egészségügy, a most tomboló második hullám sokkal meredekebb számokat hoz: átlagosan napi hatezer új fertőzöttet regisztrálnak, miközben minden nap nagyjából 150-170 beteg hal meg a fertőzéssel összefüggésben a hazai kórházakban. A hét elején néhány napig kedvezőbb adatokat közölt az operatív törzs, így úgy tűnt, tényleg elérjük a nagyjából mostanra jósolt tetőzést, de a hét második felére visszaromlott a helyzet: sehol a plató. Péntek reggel azt jelentették, hogy 7841 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük pedig 610-en vannak lélegeztetőgépen.
Nem újdonság, hogy mindez iszonyatos terheket ró a hazai egészségügyre, az orvosok hónapok óta a végkimerülés szélén támolyogva végzik a munkájukat. A járvány miatt alapból is extra energiákat kellene mozgósítaniuk, de a helyzetükön csak tovább ront, hogy kevesen vannak, a mindenki által ismert orvosexport miatt: egészségügyi dolgozóink egy része Nyugat-Európába költözött a magasabb fizetés és -életszínvonal miatt, így ők most egyebek mellett Németországban, Nagy-Britanniában segítik a helyi koronavírus-elleni harcot. Nem csak magyar sajátosság ez, a környező, kevésbé gazdag országokból ugyanúgy Nyugatra mentek az orvosok és ápolók. A helyzetről a Wall Street Journal közölt cikket, elsősorban a lengyel egészségügyre koncentrálva.
Világháborús állapotok
Lengyelországban a legalacsonyabb az egy főre jutó orvosok száma az egész Európai Unióban. Vétótársainknál 100 ezer lakosra mindössze 238 orvos jut, mely a németországi számnak csupán a felét közelíti. (Márpedig Németország a jobb orvos-ellátottsága ellenére sem áll jól a Covid-harcban, hamarosan újabb szigorításokat léptethet életbe.) A lengyel ápolók átlagéletkora pedig 53 év - a nyugdíjkorhatár 60.
A WSJ egy Łukasz Rotnicki nevű lengyel orvos helyzetének bemutatásával igyekszik érzékeltetni, hol is tart a helyi egészségügy. A német határhoz közeli Międzychódban élő Rotnicki az orvoshiány miatt gyakran 36 órás szolgálatokban találta magát, és számos alkalommal a kórház kanapéján aludt. Mindez azonban nem a koronavírus miatt alakult így, már előtte ennyire rázós volt a helyzet a kiköltözött kollégák miatt. A járvány betörése óta aztán csak tovább romlott Rotnicki helyzete: amikor november végén a WSJ-nek nyilatkozott, azt mondta, hetvennegyedik órája van szolgálatban, amit csak rövid, ájulásszerű alvások tarkítottak. Azt is elmondta, hogy az ápolók sincsenek jobb helyzetben: egyikük lázas, nehéz légzéssel küzd, ennek ellenére muszáj folytatnia a munkát, mert nincs, aki beugorna helyette. Így állhatott elő az a kísérteties szituáció, hogy a nővér a helyi Covid-osztály ugyanazon szobájában ápolja a betegeket, ahol, dolga végeztén ő maga is befekszik egy ágyba, lábadozni.
"Azt hiszem, ez olyan, mint a második világháborúban lehetett"
- summázta az egészet Rotnicki, miután letudta a péntek reggeltől hétfő reggelig elhúzódott műszakját.
A międzychódi kórház főnővére, Katarzyn Koch-Brzozowska az ápolók helyzetét árnyalta tovább a lapnak. Azt mondta, beosztottjai naponta fenyegetőznek felmondással, de eddig elég sikeresen harcolt azért, hogy megváltoztassa az álláspontukat. Persze nem azzal, hogy pihenőre küldte őket, mert azt nem teheti meg. Hanem azzal, hogy minden egyes szabadnapján süteményt süt a kollégáinak, és "egymilliószor" felhívja őket, hogy minden rendben van-e velük.
Mesés ajánlatok az ablaktörlő alatt
Megéri Nyugatra menni: egy magyar gyógytornász például Németországban a - WSJ szerinti - átlag 175 ezer forintos kezdő fizetésének ötszörösét keresheti meg, ráadásul rövidebb műszakokkal. A gyógytornászok hazai kezdőfizetése egyébként ennél inkább kevesebb. A lap szerint az észt orvosok szintén ötszörös bért kapnak, ha Finnországba teszik át székhelyüket. Nyugat-Lengyelországba fejvadászok járnak át Németországból, hogy röplapokat dugdossanak parkoló autók ablaktörlője alá. A papírokon megint csak ötszörös fizetés csábít a határon túlra, valamint két évnyi ingyenes nyelvoktatás, és lakhatási támogatás.
Szlovákiában az ápolók harmada a képzés befejeztével azonnal elhagyja az országot, mondta a WSJ-nek Jana Bendova, a Szlovák Háziorvosi Társaság vezetőségi tagja. Aki marad, az jellemzően idősebb - még a kommunizmusban tudta le a képzést, amikor az iskolák még kevésbé tanítottak angolul, így ők nem is indulhatnának olyan nagy esélyekkel külföldön. De olyan idősek is vannak a hazai állományban, akik ennek ellenlére szerencsét próbáltak a határon túl, és több évnyi kinti szolgálat után tértek haza.
A teljesítőképesség határán
Ezeket az ápolókat most egymás után dönti ágynak a koronavírus. A szintén nyugat-lengyelországi Bolesławiec kórházában az ápolók háromnegyede betegedett meg. Az egész országot tekintve októberben a lengyel nővérek mintegy tizedét kellett karanténba parancsolni covidgyanús tünetek miatt. Észak-Nyugaton, Drezdenkoban hiába volt 126 ágy fenntartva a koronavírusosoknak, az alapvető nővérhiány, és az azt tovább súlyosbító ápolói megfertőződések miatt novemberben csak 80 beteget tudtak ellátni. A magyarországi kórházakhoz hasonlóan a lengyelországiakba is katonákat vezényelt ki a helyi kormány, hogy segítsék az orvosok munkáját - de míg nálunk a pakolás, betegirányítás a feladatuk, addig a lengyeleknél a látogatók testhőmérsékletét is ők mérik, és ők töltik fel ezeket a kórházak adatbázisába.
A vírus persze a magyar egészségügyi dolgozókat sem kíméli. A Magyar Orvosi Kamara a péntek délutáni állás szerint már 32 egészségügyi dolgozó áldozatról tud, őket nevesítve fel is sorolják a honlapjukon. Mára már valószínűleg nincs olyan magyar, aki ne hallott volna egy tucat történetet a hazai orvosok őrült munkaóráiról, kimerültségéről. Ezek a sztorik jobbára ismerősök útján terjednek, az egészségügyi dolgozók újságoknak nem mesélnek erről, talán az állásukat féltik. A hónap elején azonban eljutott egy hangfelvétel a Telexhez, melyen egy vidéki kórház orvosa azt mondta, hogy
„Nem tudok mást mondani, mint hogy mi igyekszünk. Nincs elég ember. A mi dolgozóink is kidőlnek, a mi dolgozóink is megbetegednek. Van, aki a havi munkaidőkeretét már tizedikén letudja, mert annyira sokat dolgoznak.”
A felvételt olyasvalaki rögzítette, aki közel három órát várt a kórház előtt arra, hogy átvehesse a koronavírus következtében elhunyt édesanyja személyes holmijait. Rajta kívül még 9-10 család állt sorban ugyanezért, köztük volt olyan is, aki már hat órája várakozott.
Inkább lennék pénztáros
Emlékezetes, hogy itthon a kormány az új orvostörvénnyel akart javítani az áldatlan kórházi állapotokon: egyebek mellett arra akarták kényszeríteni az orvosokat, hogy adják fel a magánpraxisukat, illetve azt akarták, hogy az orvosok belemenjenek abba, hogy a katonákhoz hasonlóan átvezényelhetők legyenek egyes kórházak között. Az orvostársadalom ellenállása óriási volt, így a csomag egy részét a kormány felpuhította, más részét átmenetileg jegelte.
A jövő év elején béremelés is érkezik, hogy a jövő egészségügyi dolgozóit, illetve a még itthon maradtakat itthon is tartsák. Elválik, hogy az összkép mennyire lesz majd csábító, a MOK júniusi kérdőíve mindenesetre azt találta, hogy tízből hat végzős orvosis hallgató el akarja hagyni az országot. Egy orvos pedig azt mondta: "inkább lennénk pénztárosok az Aldiban vagy a Tescoban - többet keresnénk, és legalább a hétvégéink szabadok lennének."
Szlovákia és Románia orvosai és ápolói is hasonló történeteket tudnának mesélni. Minden a cikkben említett ország lélegeztetőgép-nagybevásárlással töltötte az második hullámot megelőző időszakot, ám a Nyugatra vándorolt munkaerő miatt egyikben sincs elég ember, aki szakszerűen tudná működtetni a készülékeket. Legalábbis a WSJ ezt írja, a magyar kormánynak meg az első kritikus hangok megszólalása óta az az álláspontja, hogy de, igenis van elég emberünk, aki ért a gépi lélegeztetéshez, és aki mást mond, az hazudik.
A hétfői záróértékéhez képest minimálisan erősödött. 
