Lesz itt növekedés, csak kicsi - társadalmi-politikai kockázatok a világban
A globális gazdaság növekedését övező kockázatokról, a közelgő recesszióról sokat hallani, de a CIB elemzői nem számolnak azzal, hogy életbe kell léptetni a vészforgatókönyveket. Igaz, a konjunktúra csúcsán túl vagyunk, ennek már 2017 második felében látszottak a jelei. A lassulás okai azonban nagyrészt ciklikusak voltak – azonban néhány egyedi sztori is rásegített erre, ezért erősödhettek meg a recessziós félelmek. Ezek azonban nem látszanak igazolódni; jelenleg az IMF sem számít arra, hogy megbicsaklik a növekedés. Igaz, lassul a tempó, de nem váltunk át csökkenésbe – jelenleg a válság előtti 30 év átlagához konvergál vissza a növekedés tempója. A piacok persze bizonytalanok: ez annak következménye, hogy az alapforgatókönyvet rengeteg lefelé mutató kockázat övezi - ismertette a CIB aktuális gazdasági körképét Trippon Mariann, a CIB vezető elemzője.
Ezek közt a világban a kereskedelempolitikát értékelik most a legnagyobbnak: a kereskedelmi háború esélye, a protekcionista gazdaságpolitikák előretörése üthet a legnagyobbat a globális gazdaságon. Trippon Mariann szerint viszont a legnagyobb kockázatnak rövid és középtávon is a társadalmi-politikai kockázatok tűnnek: erősödik a populizmus, erősödnek a szélsőségek – sok helyen gyenge a kormányok pozíciója, megerősödtek a (bal és jobb oldali) szélsőségek, ami megnehezíti az együttműködést európai és globális szinten is. Egy esetleges válsághelyzet esetén nehéz lesz jó, hatékony és gyors válaszokat adni; ez a jelenség a következő időszakban velünk lesz – kihathat a jegybanki politikákra, gazdaságpolitikára, az európai integráció kérdésére is.
Kína újra elhárította a vészhelyzetet
A másik nagy kockázatot Kína jelenti, amely folyamatosan fókuszban van. A vártnál nagyobb mértékben lassult a növekedés (részben a protekcionista intézkedések hatásainak köszönhetően), erre a kínai politika azonnal gazdaságösztönzéssel reagált szokása szerint, aminek hatásai máris érződnek. Hard landingre a CIB elemzői továbbra sem számítanak, 6 százalék körüli növekedést várnak a kínai gazdaságtól (ez egyébként összhangban van a kínai vezetés várakozásaival). Az országban komoly gazdasági szerkezetátalakítás folyik, a korábbi egyensúlytalanságok orvoslása zajlik – látszik, hogy van gazdasági stratégia, amelynek keretében alulról megtámasztanák a növekedést, mondta Trippon Mariann.
Ez pedig mindenkinek fontos: Kína gazdasági teljesítményének jelentősége ma már meghaladja az amerikai gazdaságét. Ez látszik abból, hogy a globális kereslet erősödése vagy gyengülése sokkal inkább Kína gazdasági teljesítményétől függ a kimutatások szerint, mint az Egyesült Államokétól.
Kétarcú eurózóna: talán még itt sem lesz recesszió
Ami közelebbi környezetünket illeti: az euróövezetben megtorpant a növekedés, erősödtek a recessziós félelmek – ez végül nem igazolódott a legutóbbi adatok alapján, csak egy erőteljes lassulás következett be. Az euróövezet gazdasága kétarcú az euróövezet: a feldolgozóipar teljesítménye gyenge, az exportteljesítmény csökken – viszont a gazdaság egy másik része, a belső kereslet és a szolgáltató szektor ellenállónak bizonyult. Nőnek a bérek, erős a fogyasztói bizalom – úgy tűnik, ez képes ellensúlyozni a feldolgozóipar gyenge teljesítményét. Ráadásul az utóbbi időszakban maga a feldolgozóipar is mutatja a stabilizálódás jeleit, összességében kis javulást várnak itt is a CIB szakértői (feltéve, ha a kereskedelmi feszültségek nem nőnek )
A normalizáltnak tekinthető kamatszinteket éppen csak elérő Fed, és a mennyiségi lazítást éppen csak lezáró EKB relatíve gyors „galamb-fordulattal” reagált a globális növekedési kilátások romlására: a Fed döntéshozói jelezték, hogy idén nagy valószínűséggel nem lesz több kamatemelés, míg az EKB bejelentései alapján nemcsak változatlan alapkamatra, hanem akár újabb lazításra, a TLTRO program felújítására is számítani lehet 2019-ben. A fejlett piaci jegybankok monetáris politikai fordulata és az ezzel párhuzamosan az ottani piaci hozamszintek enyhítették a feltörekvő gazdaságok kilátásai miatti aggodalmakat, amelyeket egyre inkább egyedi, országspecifikus tényezők váltanak fel.
Magyarország: belülről vezérelt meglepő növekedés
Az első negyedéves, 5 százalék fölötti GDP-növekedés ellenére az egész évre továbbra is lassulást várnak a CIB szakértői, de a korábbinál kisebb mértékben lassulhat a magyar gazdaság bővülése. A háttérben az áll, hogy a motorok jobban húznak: a belső fogyasztás a vártnál jobban pörög, és a bőséges uniós forrásoknak köszönhetően a beruházások is szépen bővültek. Emellett az export, az ipari szegmens a vártnál ellenállóbbnak bizonyult a rossz külső környezettel szemben. A CIB szakemberei a részletes adatok közlése után vizsgálják felül az idei évi előrejelzésüket (jelenleg 3,5%), úgy tűnik, legalább 3,8%-os – 4% körüli növekedés várható.
Ezzel együtt 2020-2021-re még mindig további lassulást várnak: egyrészt a bázis is magasabb lesz a korábban vártnál, másrész a beruházási dinamika nem fenntartható, 2020-tól az EU-források drasztikus csökkenése várható. A következő évekre várt 2,5 – 3 százalék körüli növekedés mindenesetre nem mondható alacsonynak (még ha a kormány 4 százalékos, tarthatatlannak tűnő várakozásánál lényegesen alacsonyabb is – a szerk.) – inkább a mostani számít kiemelkedően jónak.
Erősödik az inflációs nyomás – csapdahelyzetben az MNB
Az elmúlt hónapokban a keresletoldali inflációs nyomás növekedése egyértelműen látszik, ahogy az emelkedő bérek emelkedő költségeket jelentenek a cégeknek. Az alapmutatók célérték fölött, a célsáv felő részében található. Az infláció elszabadulására, 4-6 százalékos emelkedésre mindazonáltal nem számítanak a CIB szakértői.
Az MNB ezzel együtt csapdahelyzetbe került: kommunikálni kezdte, hogy normalizálni kell a monetáris politikát, azonban lényegesen erősödött a forint – a márciusi monetáris tanács ülésen azzal szembesültek, hogy ugyan normalizálni kellene a kondíciókat, de a forintot nem szeretnék tovább erősíteni. Ebből lett egy „galamb-szigorítás”: inkább jelképes lépéseket tettek, a kommunikáció viszont 180 fokos fordulatot vett. Az MNB elmúlt hónapokban mutatott lépései megerősítik, hogy a jegybank a következő időszakban is csak a minimálisan szükséges normalizáló lépéseket fogja megtenni, ezeket a negyedéves inflációs jelentésekhez igazítják majd. A CIB várakozásai szerint idén még sor kerülhet a piaci kamatok emelkedésére, a likviditásszűkítés apró lépésekkel folytatódhat, esetleg egy betéti kamat emelés is beleférhet – a BUBOR összességében emelkedhet, de idén még mélyen az alapkamat alatt alakulhat.
A forint a 305-315-ös sávból tartósan kilépett, a következő időszaban a 315-325 forintos sávba várják az eurót. Az MNB-nek látszólag nem komfortos a 315 alatti sáv a kommunikáció alapján, de a kontrollálatlan forint-leértékelődést sem támogatná. Persze az MNB mindig is hangsúlyozta, hogy nincs árfolyamcélja, de úgy tűnik, a 320 körüli euró pont megfelelne a jegybanknak. A CIB is erre, ennél esetleg valaminél erősebb év végi záróárra számít.
Ilyesmi csak 40 évente van: EP-választás és EKB-tisztújítás egyszerre
A Privátbankár.hu kérdésére a szakértők elmondták: rövid távon nem várható, hogy a május 23-26. közötti európai parlamenti választások eredménye befolyásolná a forint pályáját vagy a növekedési kilátásainkat. Az előrejelzések alapján egy széttagoltabb EP várható, ami azt jelenti, hogy nehezebb lesz politikai konszenzusra jutni olyan fontos ügyekben is, mint az EU következő hétéves költségvetése. Trippon Mariann még egy érdekességre felhívta a figyelmet: csak 40 évente fordul elő, hogy ugyanabban az évben tartanak EP-választást és cserélődik le az Európai Központi Bank elnöke. Idén ez az együttállás pont létrejön (és még sok EKB igazgatósági tag mandátuma is lejár) – kérdés, hogy milyen politikai alkuk eredményeként újul meg az EKB vezetősége. Az a kockázat, most fennáll, hogy a jövőben az EKB-ban kevesebb szakma és több politika lesz a vezetőségben. (Korábban itt írtunk az esélyes jelöltekről >>)
Nem is olyan nagy baj, ha csúsznak az autógyárak?
Korai még megmondani, lesz-e hatása a növekedésre a magyarországi autógyárak körüli friss bizonytalanságnak (a BMW és a Mercedes esetében felmerült, hogy módostják tervezett magyarországi beruházásaikat – erről ma Gulyás Gergelyt is megkérdeztük), az mindenesetre könnyen elképzelhető, hogy a korábban tervezettnél kisebb kapacitásokat építenek meg, hiszen változott a külső környezet is a bejelentés óta. Viszont akkora növekedési többletünk van jelenleg, hogy ez nem okoz érdemi gondot, legfeljebb a potenciális növekedés lesz pár tizedszázalékkal alacsonyabb. Trippon Mariann azt is hozzátette: még jó is lehet, ha visszafogottabbak lesznek ezek az autóipari beruházások, hiszen ez azt is jelenti, nem nő akkora mértékben az autóipari függőségünk. Jobbágy Sándor szenior elemző hozzátette: a közvetlenül és közvetve az autóiparhoz köthető tevékenységek súlya 7-8 százalék a teljes GDP-n belül, ez azonban egy ciklikus tevékenység (nagyon erősen függ a világgazdaság állapotától, érzékeny a változásokra) – egy globális gazdasági válsághelyzet így nagyobbat üthetne a magyar gazdaságon is.
Tajvan a legmeghatározóbb. 
