Nem lesz béke Ukrajnában, legalábbis ahogy Minszkben elképzelték

A kör négyszögesítése

A négy ország tárgyalói újból Minszkben ültek össze hogy arról tárgyaljanak, hogy lehetne végrehajtani a tavalyi szerződésben előirányzottakat. Arra jutottak, hogy sehogy: Oroszország és Ukrajna egyaránt bekeményített álláspontjaikat illetően, és nem tudnak engedni. A helyzet nagyon egyszerű: Ukrajna nem menne bele békés úton, hogy a két keleti elszakadt megye ne térjen vissza fennhatósága alá, azok pedig, Oroszországgal együtt, hallani sem akarnak róla, hogy újra ukrán fennhatóság alatt legyenek.

Oroszország és az orosz szeparatisták önálló helyi választásokat szeretnének a területen, ezt persze Ukrajna nem akarja. Az egyetlen, amiben egyetértenek felek, hisz kölcsönösen előnyös, az a hadifoglyok cseréje, melyet a Nemzetközi Vöröskereszt segíthet lebonyolítani. Ezen túlmenően csak süketek párbeszéde folyik, mivel Ukrajna és a nyugat azzal vádolja Oroszországot, hogy támogatja a szeparatistákat (ami nyilván így is van, de ilyen helyzetben ki ne támogatná nemzettársait), Oroszország pedig azt hajtogatja, hogy Ukrajna tartja fenn az erőszakot és sérti meg a minszki egyezményt.

Kampánytéma

Kérdés, hisz-e egyáltalán valaki abban, hogy van közös megoldás, vagy mindenki csak úgy tesz, mintha előre akarna lépni? A francia külügyminiszter, Jean-Marc Ayrault még a megbeszélések előtt azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy még igen hosszú út vezet a minszki egyezmény végrehajtásához, és addig Európának fenn kell tartania a szankciókat. Ha így van, akkor elvileg a szankciók örökre fennmaradnának, de valószínű, hogy a külügyminiszter már a jövő évi elnökválasztás jegyében nyilatkozott.

Az esélyes elnökjelölt, Francois Fillon a szankciók feloldása mellett van (miután látja, hogy eredményt úgysem érnek el velük), ezért Ayrault azt mondja, Oroszország arra épít, hogy a nyugat megosztottabb lesz az ukrán kérdésben. Ebben speciál igaza is lehet, hisz egyrészt a nyugat-orientált Ukrajna távolról sem lett az a modern, fejlődőképes, demokratikus állam, aminek gondolták, másrészt minden józan politikus tudja, hogy Oroszország nem fog visszakozni, megvédi és fenntartja az oroszok által lakott, önállósult területeket, még ha ezt nem is mondja ki ilyen nyíltan.

Presztízsveszteség nélkül

A tárgyalások fenntartásának egyetlen értelme az lehet, hogy noha mindenki tudja, hogy nincs megoldás, amíg tárgyalnak, senkinek nem kell visszakoznia, beismerni vereségét. Így ezt évekig is el lehet húzni, elkerülendő a presztízsveszteséget. A szankciók feloldását viszont nem lehet sokáig halogatni, miután azok hovatovább nagyobb kárt okoznak Európának, mint Oroszországnak. Most ez a kampány egyik témája lehet mind a francia elnökválasztás, mind a németországi parlamenti választások előtt, de utána a következő kormányoknak feltehetően egyik első feladata lesz a szankciók eltörlése.