Tömeges emberrablás miatt a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészei 2023 márciusában elfogatóparancsot adtak ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és Maria Lvova-Belova, Oroszország gyermekjogi biztosa ellen. Moszkva erre úgy reagált, hogy a saját becslései szerint Oroszországba mindössze 744 ezer ukrán gyereket evakuáltak a konfliktusövezetekből.

Az ukrán gyerekek elrablása kísértetiesen hasonlít arra a metódusra, amit nemcsak Putyin, de a történelem során más orosz vezetők is alkalmaztak, amikor a gyerekeket mintegy túszként fogva tartották

- írja Clementine Fujimura antropológus a The Conversation-ban, aki marginalizált közösségeket, köztük ifjúsági szubkultúrákat tanulmányoz Oroszországban és máshol.

Szovjet ígéret a gyerekeknek

A szakértő korábban hajléktalan és elhagyott orosz gyerekek életét vizsgálta, beleértve az árvaházakban, csecsemőotthonban és más hasonló moszkvai intézményekben élőket is, ahol még önkéntességet is vállalt. Tapasztalatairól 2005-ben társszerzőként az Oroszország elhagyott gyermekei című könyvében is írt.

Ahhoz, hogy az ukrán gyerekek elrablása mögé nézhessünk, előbb érdemes az előzményeket megismernünk.

"Talán kevesen tudják, hogy a Szovjetunió 1991-es összeomlása előtt a szovjet kormány azt a mítoszt népszerűsítette, hogy minden gyermek - beleértve az intézetben élőket is - kiváló ellátásban részesül. A szovjet kormány azt ígérte ezeknek a gyerekeknek, hogy szép jövő előtt állnak, jó oktatást és segítséget kapnak majd munkájukhoz" - magyarázza az antropológus.

Ám azokon a felnőtteken kívül senki nem ismerte az igazságot, mi történik ott valójában, mint akik ezekben a szovjet árvaházakban vagy pszichiátriai kórházakban dolgoztak. És Fujimura szerint az árva gyerekek tökéletes gyermekkoráról szóló mítoszával tökéletesen megnyugtatták az orosz állampolgárok aggodalmait.

A Szovjetunió felbomlása után aztán a közvélemény kezdett ráébredni az orosz árvák helyzetére. Az árvaházakban hagyott gyerekek pedig amint tudtak, menekülni kezdtek az intézményekből. 

Saját közösségeket alakítottak, utcákon és földalatti helyeken éltek, mert szívesebben tengették a napjaikat hajléktalanul, mint árvaházban. De a fiatalok csavargó életmódja fájó ponttá vált az orosz kormány számára, amikor eredményesebb gazdaságot akart felmutatni, illetve átstrukturálni országa megítélését a Nyugaton.

Oroszország harca a gyerekek gondozásáért

"Oroszország 2012-ben szüntette be, hogy amerikai családok örökbefogadhassanak orosz árvákat" - írja Fujimara.

Az orosz kormány először 1991-ben, Borisz Jelcin elnöki hivatalba lépése évében nyitotta meg kapuit a nemzetközi örökbefogadás előtt, s az USA és más nyugati országok lelkesen válaszoltak Oroszország újfajta nyitottságára. Ez nagyban segített is Oroszország imázsának megerősítésében, hogy immár kedvesebb országgá vált, mint a hidegháború idején volt. 

Akkoriban körülbelül 371 700 orosz gyerek volt állami intézményekben, pedig a legtöbbnek legalább egy szülője volt. Egyes szülőket azonban a kormány alkalmatlannak ítélt a nevelői munkára, és a gyerekeit intézetbe vitette.

Az 1990-es évek elejétől 2013-ig több mint 60 ezer orosz árvát fogadtak örökbe amerikai állampolgárok. Az orosz árvaházakban és menhelyeken tanítókkal, orvosokkal és gyerekekkel töltött ideje során a szakértő számára egyértelművé vált, hogy Oroszország harcot vív az elhagyott és egyébként intézményesített gyermekek gondozásáért, beleértve azokat is, akiket a szülőktől elvettek. Közben egyre inkább elterjedt a hír, hogy a gyerekeket elhanyagolják és rossz bánásmódban részesülnek.

A cikkíró saját tapasztalatai szerint az általa vizsgált árvaházakban a gyerekek nem ettek friss gyümölcsöt és zöldséget, és a gondozók gyakran panaszkodtak az étel tápértékének hiányára. Arra kérték őt, hogy hozzon vitamint, pelenkakiütés elleni krémet és egyéb alapvető dolgokat.

Ezért Putyin, aki 2000 és 2008 után 2012-től ismét elnök lett, rájött, hogy a „szegény orosz árva” narratívát meg kell változtatni, már csak az ország közvéleményének javítása érdekében is.

„Nehéz elhinni”

2008-ban egy örökbefogadott orosz kisgyermek hőguta miatt meghalt Washingtonban, mert nevelőapja a parkoló autóban hagyta. A hír a külföldi újságok címlapjaira került, és orosz tisztviselők rámutattak az elégtelen szülői felügyeletre és a bántalmazásra, amelyet örökbefogadott orosz gyerekeknél tapasztaltak az Egyesült Államokban. A szakértő szerint ez a narratíva segített meggyengíteni az Egyesült Államokat az orosz állampolgárok szemében, ezáltal erősítve az orosz kormány imázsát.

„Amikor a gyerekeinket a Nyugatnak adjuk, és meghalnak, valamiért mindig azt mondják, hogy csak véletlen volt. Nehéz ezt elhinni” – mondta Tatjana Jakovleva orosz politikus 2009-ben.

Ez, és más esetek, miszerint az amerikai örökbefogadó családok rosszul bánnak az orosz gyerekekkel, egybeesett egy másik politikai vitával. Az orosz rendőrség furcsa körülmények között tartóztatta le Szergej Magnyickij ügyvédet, aki 230 millió dollár értékű adócsalást tárt fel, de 2009-ben a fogvatartása alatt meghalt, mielőtt bíróság elé állhatott volna. 2012-ben az Egyesült Államok Kongresszusa új jogszabályt fogadott el, az úgynevezett „Magnyickij-törvényt”, amely azonosítja azokat az orosz tisztviselőket, akiket emberi jogok megsértésével vádolnak, és szankciókat szabhat ki ellenük.

Az örökbefogadások leállítása

2012-ben Putyin aláírta a törvényt, amely megtiltotta a nemzetközi örökbefogadást az Egyesült Államokba. Putyin törvénye 2013 elején lépett életbe, és többezer amerikai család folyamatban lévő örökbefogadását törte ketté. Amerikai tudósok és újságírók szerint Putyin örökbefogadási tilalma a Magnyickij-törvény megtorlása volt. 

2013-ban az orosz elnök aztán azt ígérte, javít az orosz gyermekjóléti rendszeren, s egyes elemzések szerint valóban dokumentáltak pozitív változásokat az orosz gyermekintézményekben, például a finanszírozási források növekedését. De továbbra is akadnak kihívások, például az, hogy Oroszországban még mindig sokkal magasabb az intézményesített gyermekek aránya, mint más közepes és magas jövedelmű országban.

Hasonló forgatókönyv

Az ukrajnai harctéri kudarcok fényében Putyin a gyermekek felhasználásának és bántalmazásának ismerős forgatókönyvéhez nyúlt, amikor előírta az ukrán gyerekek „kimenekítését” mind az ukrán árvaházakból, mind családjaikból. Ezeket a gyerekeket orosz árvaházakba és táborokba költöztették, ahol megtanítják nekik, hogyan kell orosznak lenni.

Ahhoz, hogy Oroszország polgárai lehessenek, ezek a gyerekek arra kényszerülnek, hogy feladják az ukrán örökségüket, mind fizikailag, mind szellemileg, és új oktatást kapnak az orosz propagandából és történelemből. Az orosz állampolgárok pedig ismét azzal a mítosszal szembesülnek, hogy a gyerekeket kimentik az ukrajnai háborúból, és jobb életet kínálnak nekik.

Ám az érintett ukrán családok és árvaházak alkalmazottai úgy gondolják, ezek az emberrablásnak minősülő tettek a kínzások egy formája, és a szülők, valamint a gondozók azt sürgetik, hogy megtalálják és hazahozzák a gyermekeiket.