Eddig is meglehetősen bonyolult sakktáblához hasonlított Szíria, de most a helyzet tovább kuszálódik, pedig az Iszlám Állam tavaly év végi leverése óta úgy tűnt, viszonylagos nyugalom alakulhat ki. Nem így lett azonban: a kvázi kurd önállóságot nem tudták lenyelni a törökök, és hadműveletet indítottak, hogy elfoglalják a kurd-arab SDF szövetség által uralt területek egy részét, szembe kerülve ezzel Amerikával is.
Aszad stratégiája
A múlt héten pedig a szír kormányerők kerültek összeütközésbe az SDF erőivel, amikor megpróbáltak elfoglalni tőlük egy olajmezőt, de komoly amerikai csapás lett a válasz. Aszad így láthatta, hogy a két nagyhatalom által meghúzott demarkációs vonal sérthetetlen, így nincs sok értelme egyelőre a kurdokat piszkálni, viszont, ha már nem piszkálja őket, akkor inkább támogatást nyújt nekik a számára nagyobb veszélyt jelentő törökökkel szemben.
A törökök végülis most behatoltak Szíriai területére, és ez Aszad számára két okból lehet elfogadhatatlan: egyrészt évszázadokon át a terület gyarmatosítója volt az Oszmán Birodalom, így rossz emlékeket kelt a dolog, másrészt miután a szunnita törökök mindig is rossz szemmel néztek a síita Aszadra és bukását szerették volna, érthető, hogy fellép ellenük. Így aztán úgy döntött, hogy a szíriai északnyugati részén lévő Afrin tartományban segítséget nyújt a kurd erőknek.
Háttértámogatás
A Reuters szerint a kurd erők kérték Aszadot, hogy vegyen részt a határvédelemben, amit az közvetlenül nem tesz meg, de támogatja a kurdokat például abban, hogy az általa ellenőrzött területeken közelítsék meg az egyébként elszigetelt területet. Így Aszad elkerüli, hogy a hivatalos szír és török erők, vagyis gyakorlatilag a két ország háborúba keveredjen egymással, ami már csak azért is problémás lenne, mert Oroszország Aszad legfőbb támogatója, ugyanakkor Törökország is baráti viszonyt ápol Moszkvával, amióta az orosz bombázógép utáni összeveszés után a törökök látványosan kibékültek Oroszországgal.
Ez a támogatás döntő lehet a kurdoknak, hiszen egyébként külső támogatás nélkül akármeddig nem tudták volna tartani magukat a többi kurd-arab területtől elzárva, de így, hogy megvan az összeköttetés, nem akármilyen küzdelmet vívhatnak. Az Iszlám Állam elleni harcban edződtek, amelyet végül részben ők vertek le, így igencsak bizonyították katonai képességeiket. Ráadásul amerikai támogatást élveznek, amit ebben az esetben csak mérsékelten tudnak hasznosítani, mivel Amerika lehetőségeit erősen korlátozza, hogy névleg Törökország szövetségese a NATO-n belül.
Nagyhatalmak patthelyzetben
Most hasonlóan megnehezedik a másik nagyhatalom, Oroszország helyzete is. Ők segítették meg Aszadot, amikor már bukásra állt, majd miután kellőképpen megerősítették, együtt győzték le az Iszlám Állam igen nagy darabját. Ugyanakkor a török-orosz viszony és régóta jó volt, és ugyan volt egy féléves mosolyszünet az orosz gép törökök általi lelövése után, de az orosz medve féléves morgása több, mint elég volt ahhoz, hogy a török fél bocsánatot kérjen és ismét szövetségesi viszonyra törekedjen Oroszországgal.
A két nagyhatalom így túl sokat nem tud tenni, hisz nem akarják szövetségeseiket elveszteni. Ha a különböző helyszíneken folyó béketárgyalások során olyan megoldást sikerülne találni, amit Törökország is elfogad, akkor a helyzet rendeződnek, a tárgyalások azonban eddig kevés eredményt hoztak.
„Öngyilkos drónok” tömeges gyártását rendelte el az észak-koreai vezető a phenjani állami média pénteki jelentése szerint. 
