Alig pár perccel a szerda éjféli határidő előtt Jaír Lapid, a centrista Van Jövő (Jes Atíd) vezetője arról értesítette az izraeli államelnököt, hogy sikerült összegereblyéznie egy koalíciós kormányt. Ez a tervek szerint rotációs alapon fog működni: Naftali Bennett, a szélsőjobboldali Jamina párt vezetője 2023-ig szolgál miniszterelnökként, aztán átadja a stafétabotot Lapidnak, aki addig külügyminiszterként szolgál. A védelmi tárca élén várhatóan marad a centrista Kék-Fehér pártot vezető Beni Ganz.
Tiszavirág életű lehet
A kormány Izrael történetének mind ideológiailag, mind felekezetileg legszínesebb formációja lesz, beleértve zsidó nacionalista pártokat, baloldali pártokat, és a Raam nevű iszlamista arab pártot. Az ország két év alatt négy általános választást élt meg, így az átlag ember is felsóhajtott Izraelben.
Még akkor is, ha a többség szerint jó, ha fél, vagy egy évet megél ez az elképesztően töredezett formáció, amelynek egy mandátumos többsége lesz a Knesszetben. Az egyetlen igazi összekötő kapocs ebben a színes csapatban a Netanjahu iránti gyűlölet, akin bosszút akarnak állni, amiért annyiszor becsapta és elárulta mindegyiküket.
Mind Naftali Bennett, mind Avigdor Lieberman (aki a pénzügyminiszter lehet) korábban Netanjahu kabinetfőnökeként szolgáltak. Gideon Sa’ar, az igazságügyi miniszteri poszt várományosa egykor szintén Netanjahu kormányzati főtitkáraként szolgált. Jair Lapid és Beni Ganc – akik most összefogják a Netanjahut kirúgó koalíciót – korábban miniszterként szolgáltak kormányában.
Biztonságpolitikai kérdésekben – mint például az izraeli-palesztin viszony – nyilvánosan vállalják, hogy nincsen közös platform. Abban viszont egyetértenek, hogy végre kormányozni kell(ene) az országot, amelynek 2019 óta nincsen elfogadott központi költségvetése!
Bibi bosszúhadjárata
Izraeli megfigyelők szerint Netanjahu minden lehetséges eszközt ki fog használni, hogy éket verjen a törékeny koalícióba. Éppen ezért lesz először Naftali Bennett a kormányfő és nem a koalíció vezetője, Jaír Lapid. Kritikus pont lesz ugyanis Bennett pártjának, a Jaminának az összetartása.
Netanjahu számára számos eszköz áll rendelkezésre. Az egyiket ő és támogatói már napok óta bevetik: közvetlenül nyomást gyakorolnak az egykori koalíciós párt képviselőire. Az elmúlt napokban számos rendezvényt tartottak, ahol dühöngő aktivisták tüntetnek az új kormány ellen. A közösségi médiában a Bennett-párt képviselőit „árulóknak” nevezik, Netanjahu hívei még ezen politikusok lakásai elé is vonulnak tüntetni, nem ritkák a halálos fenyegetések.
Az aljas számítás nyilvánvaló. Ha csak egy-két parlamenti képviselőt el tudnak tántorítani, akkor a koalíciós kormány nem kapja meg jövő héten a szükséges többséget a törvényhozásban. Ez a bizalmi szavazás Netanjahu számára ráadásul újabb lehetőséget kínál a manipulációra.
A parlament elnöke, Jariv Levin ugyanis Netanjahu Likud pártjához tartozik. Levinnek június 7-én kellene megtartania az új kormányról a szavazást, de eljárásrendi trükkökkel akár június 14-ig elhúzhatja a szavazás napirendre vételét. Az még több esélyt ad Netanjahunak, hogy már az indulás előtt felrobbantsa a koalíciót.
Netanjahu ráadásul újra elővette a biztonsági kártyát is. Szerinte a Bennett-Lapid koalíció veszélyezteti az ország biztonságát. „Bennett eladta a Negev sivatagot az arab pártnak” – figyelmeztet a megszégyenült Netanjahu.
Ha a koalíciós kormány mégis le tudja tenni az esküt, Netanjahu Izrael legnagyobb pártjának vezetője marad, egyben az ellenzék vezetője lesz a Knesszetben. Eközben folyik ellene több ügyben is az ügyészségi vizsgálat. Többek között azzal vádolják, hogy gazdag barátaitól pazar ajándékokat fogadott el és részt vett a média befolyásolásában úgy, hogy kedvező tudósítás fejében a média szabályozásával kapcsolatos szívességeket ajánlott fel egyes médiamogulok számára.
De az izraeli igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, ítélet évek múlva várható, az pedig a forrásban levő izraeli belpolitikában örökkévalóságnak tűnik.
Egyelőre marad a politikai válság
A politikai válság tehát még nem múlt el Izraelben és ennek komoly biztonságpolitikai következményei is vannak. Az Izrael és a Hamász között beállt tűzszünet politikai lépések nélkül nem hoz tartós békét. Valójában mind az izraeli, mind a palesztin oldalon egy veszélyes hatalmi vákuumot láthatunk.
Egyik oldal sem képes politikai perspektívát nyújtani, miközben a nemzetközi közösség által követelt kétállami megoldáson mind Izrael, mind a palesztinok mára túlléptek. Az egyik oldalon Netanjahu 12 éves kormányzása alatt Ciszjordániában a zsidó telepesek száma 40 százalékkal, Kelet-Jeruzsálemben pedig hatodával nőtt.
Az arab párt részvétele ellenére nem várható rövid távon változás az új koalíció hozzáállásában a telepek bővítésének kérdéskörében. A másik oldalon pedig a minapi gázai válságban politikailag megerősödött Hamász elutasít mindenfajta kompromisszumos megoldást Izraellel.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
