A Brexit kérdése senkit sem hagy vélemény nélkül, nem csak Nagy-Britanniában, de a világban is két táborra oszlanak az emberek: a bent maradást szorgalmazók (Bremain) között találjuk magát a brit minisztert, David Cameront és Barack Obamát is, míg a leválást (Brexit) szorgalmazók csoportját olyan nevek erősítik, mint Boris Johnson, London polgármestere, és a brit függetlenségi párt feje, a szigorúan bevándorlásellenes Nigel Farage is (sőt, egyes hírek szerint maga II. Erzsébet is ennek a oldalnak a pártján áll). A két oldal különböző érveket sorakoztat fel a maga álláspontja mellett, ezekből szemezgettünk.
1. Brexit érv: Saját kézbe akarják venni a menekültügyet
A keletről érkező óriási menekülthullám szintén megosztja az embereket, különösen a bevándorlásra egyébként is rendkívül érzékeny brit lakosságot, így nem meglepő, hogy pont a migrációs kérdés a pro-brexit pártiak ütőkártyája. Amennyiben Nagy-Britannia leválna az EU-ról, úgy saját kezükbe vehetnék a menekültkérdés megoldását – például a határok lezárásával –, és nem kell részt venniük például a kvótarendszerben sem.
2. Brexit érv: A leválás versenyképesebbé tesz
Boris Johnson véleménye szerint a leválás megerősítené az Egyesült Királyság gazdaságát, megfogalmazása szerint ezzel Nagy-Britannia „kiszabadulna az EU börtönéből”. A kilépéssel maga diktálhatná a kereskedelmi megállapodásait és azt, hogy hova és mennyit fektet be, Brüsszel beleszólása nélkül, ami felfuttatná a gazdaságot és versenyképesebbé tenné a szigetországot, legalábbis a kilépést szorgalmazó elemzők szerint.
3. Brexit érv: Az Unió túlcentralizált
A londoni polgármester főtanácsadója, Gerard Lyons elmondása szerint azzal, hogy „Brüsszel mindenen rajta akarja tartani a szemét és a kezét, mint Európa közepe, pont az ellenkezője annak, amiért valójában az Európai Unió létrejött”. A Brüsszel-központúság sérülékennyé teszi a tagállamokat egy-egy külső hatással szemben azzal, hogy kiveszi a kezükből az irányítást, és a túlszabályozással megfosztja őket attól, hogy rugalmasan, szabadon reagáljanak egy-egy gazdasági helyzetre. Egy kilépés megoldaná ezt a kérdést, mivel nem kéne többé Brüsszel jóváhagyására várni.
4. Brexit érv: A kilépéssel „beszólunk az arcnak”
A Brexit körüli vita akár szociológiai vizsgálatnak is jó lenne, a két oldal közti huzavona ugyanis rengeteg érdekességet feltárt a brit lakosságról – például egy mély cinizmust a befolyásos intézményekkel szemben. A briteknek ugyanis alapvetően elegük van a vezetésből, így azzal, hogy nagynevű politikusok és a nagy bankok is a maradás pártjára állnak, – jó példa erre, hogy a Bank of America egyszerűen megtilottta a Brexit szó használatát –, hirtelen ugrásszerűen megnőtt a kilépést pártolók tábora.
5. Brexit érv: Olcsóbb lesz az élet az EU nélkül
A közös vámterület alapvetően a termelők és a gyártók érdekeit hivatott védeni, viszont ezzel egy sor megkötés is jár, például teljesítendő kvóták formájában. Lyons szerint ezek felhajtják a termékek árait, így az európai polgárok valójában sokkal többet fizetnek, mint amennyit szükséges lenne. Nagy-Britanniának így olcsóbbá tenné az életet, ha megszabadulna az ilyen megkötésektől.
Akik maradnának, azok pont fordítva látják: a kilépés pont, hogy megemelné mindennek az árát – például az élelmiszerekét, ami az egyik legnagyobb kiadást jelenti a brit családok számára. Lássuk, mit lát még máshogy az ellentábor:
1. Bremain érv: Beleroppanna a gazdaság
Arról már korábban is írtunk, hogy egy esetleges kilépés hogyan köszönne vissza egy átlagos brit család költségvetésében, ahogy David Cameron is "pokolgéphez" hasonlította a kilépés gazdasági hatását - és ez az egyik legfontosabb ütőkártyája az ellentábornak. Meglátásuk szerint a megfelelő, magas életszínvonal garantálása a politika legfontosabb feladata, és amennyiben Nagy-Britannia elhagyja az Uniót, úgy nem csak drágábbá válna az élet, de rengeteg munkahely megszűnne, több millió lakost hagyva állás nélkül. A külkereskedelem is megroppanna: míg az Egyesült-Királyság kivitelének mintegy felét az Unió szívja fel, addig fordítva ez az arány alig tíz százalék.
2. Bremain érv: Ezt legalább már ismerjük
Amennyiben a britek a kilépés mellett döntenek, a kormánynak és a vállalatoknak gyakorlatilag újra kell gondolniuk a működésüket, amiről senki sem tudja, meddig tarthat, és hogy addig mekkora kárt okozhat a gazdaságon. Ez a bizonytalanság a befektetőket is elrémítheti az országtól. Jobb nekik az, amit már ismernek, vallják a maradáspártiak.
3. Bremain érv: Egységben az erő
Európa komolyan veszi a védelmét: az Unió a világon az ötödik, aki a legtöbbet fordítja a biztonsági kiadásaira, így ezt a fajta védelmi vonalat biztosan elveszítenék a britek, ha kilépnének. Ráadásul amennyiben Skócia is kitalálja, hogy leválna a brit birodalomról, úgy Nagy-Britannia önmagát is felszámolná rövid időn belül, sőt: ha megvalósul a Brexit, azzal nem csak egész Európa, de az egész nyugati társadalom is meginog, ami kedvezhet Vlagyimir Putyin terveinek a Telegraph egyik újságírója szerint – bármi is legyen az.
4. Bremain érv: Viszlát nyaralás, viszlát Erasmus!
A vámunió és a határok eltörlése szabad utat enged a lakosságnak, ami az üzleti és a gazdasági élet mellett a turistáknak kedvez leginkább. Ha kilépnek, azzal ismét újra kell nyitni a határátkelőket, vissza kell vezetni a vízumrendszert, ami garantáltan derékba törné Nagy-Britannia turizmusát. A főiskolás diákok emellett elesnének egy sor lehetőségtől, amit pont a nyitott határok tesznek lehetővé – például, hogy külföldön folytassák a tanulmányaikat, vagy annak egy részét.
5. Bremain érv: Megszenvednék a háztartások
A brit államkincstár feje, George Osbourne számításai szerint a brit gazdaság 6 százalékkal zsugorodna 2030-ig, ha kilépnek az Unióból. Ez a háztartásokra levetítve évente 4300 font (több mint 1,5 milló forint) kiesést jelentene a családoknak, ami a megszűnő munkahelyekkel karöltve szétzilálná a brit lakosság életét.
Mire készüljünk?
A választások előtt két héttel már alig lehet beférni a fogadóirodákba, a különböző felmérések pedig hol az egyik, hol a másik oldal felé billentik a mérleget. A font sincs biztonságban, az elemzők szerint óriási mozgásokra kell számítani majd a döntés után. Egy azonban biztos: bárhogy is döntenek, a június 23-ai népszavazás eredményét még sokáig fogják emlegetni az eljövendő generációk – a kérdés csupán az, hogy milyen hangsúllyal.
