EPA/Giuseppe Lami

Múlt pénteken leminősítette Olaszország államadós-besorolásait a Fitch Ratings, elsősorban a folyamatos költségvetési elcsúszásokkal és az emiatt növekvő államadósság-teherrel indokolva a döntést. A hitelminősítő szerint a rendkívül magas államadósság miatt az ország kitetté vált potenciális negatív sokkokra. Mindehhez járul a politikai bizonytalanság növekedése és a bankszektor folyamatos gyengeségei – amely miatt tavaly december óta három baknál kellett Rómának közpénzekkel beavatkoznia.

Kiszakadás az euróövezetből

A Fitch kiemeli, hogy a friss közvéleménykutatások szerint a centrista pártok tovább veszítettek támogatottságukból. Ez tovább aprózza a politikai tájképet, amely aztán kisebbségi kormányzásba torkollhat. A gyenge vagy bizonytalan kormány kockázatai nőttek, amint a populista és eurószkeptikus pártoknak nő a befolyása. A növekvő populizmus csökkenti a reform iránti politikai étvágyat, növeli a nyomást a költségvetési lazítás irányába és rombolja a befektetői bizalmat.

A londoni Centre for Economics and Business Research (CEBR) szerint az olasz gazdaság versenyképességi pozíciója 2000 óta - az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség OECD-mércéjén - 14 százalékkal romlott, Olaszország részesedése a világkereskedelem teljes értékéből 3,7 százalékról 2,4 százalékra zsugorodott. Mindezek alapján a CEBR londoni elemzői úgy gondolják, hogy az olasz euróövezeti tagság megőrzéséhez szükséges gazdaságpolitika hosszú távú fenntarthatóságának esélye ma már nem éri el a 30 százalékot.

Nos, az államadósság továbbra is az egekben tanyázik. Aránya a GDP-hez képest 133 százalékon áll, amely az EU-ban csupán Görögországban magasabb. A GDP 8 százalékkal, az ipari termelés pedig 25 százalékkal alacsonyabb szinten áll, mint a 2008-as krízist megelőzően.  A fiatalkori munkanélküliség közel áll a 40 százalékhoz. Az ország stagnálása súlyos strukturális gyengeségekre vezethetők vissza. Az EU-n belül Olaszországban legalacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya, és a negyedik legmagasabb arányban vannak olyanok a népességben, akik csupán alapfokú végzettséggel bírnak.

Radikális külpolitikai váltás jöhet

Olaszország legnépszerűbb pártja, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) április 18-án hozta nyilvánosságra 10 pontból álló, 10 oldalas külügyi programját. Ha a párt hatalomra kerülne, akkor az országot kivinné a NATO-ból, ragaszkodna ahhoz, hogy Washington vonja ki nukleáris fegyvereit az ország területéről. Bojkottálná a szabadkereskedelmi megállapodásokat Észak-Amerikával (TTIP és CETA), ellenszegülne az EU gazdasági megszorító szabályozásainak, elismerné a palesztin államiságot annak 1967-es határaival és megszüntetné a szankciókat Moszkvával szemben.

Az ország politikai elitjét egyébként annyira felháborította Trump szíriai bombázása, hogy a hónap közepén rendezett G7 csúcs ideje alatt Mattarella államelnököt Moszkvába küldte, hogy ott Putyinnal és Medvegyevvel tárgyaljon az orosz-EU kapcsolatok továbbfejlesztéséről.

Káncz Csaba

Manlio Di Stefano, az M5S 35 éves külügyi főnöke szerint a NATO egy hidegháborús relikvia, sorozatos melléfogásokkal Afganisztántól elkezdve Észak Afrikáig. A pártot különösen felháborította a NATO 2011-es líbiai bombázása, amely Khadafi ezredest megbuktatta. Az ország azt követően káoszba süllyedt, egyben az Európa felé irányuló menekülthullám egyik fő csatornája lett Líbiából.

A párt vezetőjének hivatalos blogja szerint az európai közös valuta a felelős a szegénység dinamikus elterjedéséért Olaszországban. Ezért a párt népszavazást ír ki hatalomra kerülése esetén az euróövezeti tagságról. Az M5S az úgynevezett trojka – Európai Bizottság, EKB és IMF – feloszlatását is követeli, amely a görög megszorító politikát felügyeli. Az olasz általános választások 2018 elején kerülnének sorra, de a jelenlegi helyzetben idén egy előrehozott választást sem lehet kizárni.

Káncz Csaba jegyzete