A demokráciában állandóan visszatérő kérdés, mennyi ideig, esetleg hány parlamenti cikluson keresztül, célszerű egy vezetőnek egy ország élén maradnia. Egyes országok, mint például a két nagyhatalom, Amerika és Oroszország két ciklusban limitálja a legfőbb hatalom birtokosának hivatali idejét. Putyin ezt úgy kerülte meg, hogy Medvegyev elnökségével kihagyott egy ciklust, majd folytatta, Amerikában pedig ugyan betartják, de már másodszor van rá esély, hogy egy korábbi elnök családja kezébe kerüljön a hatalom.
Senki nem ment önként
Németországban nincs limit, Angela Merkel még dönthet, indul-e a negyedik kancellári ciklusért a jövő évi választásokon, vagy önként távozik, mondván, elég volt 12 év. Utóbbi nem tűnik valószínűnek, és a történelem is azt mutatja, hogy nem szívesen válnak meg a hatalomtól a modern Németország vezetői. Az alapító atya, Konrad Adenauer már a negyedik parlamenti ciklusban volt, amikor 14 év után egy botrány miatt pártja és a koalíciós partner lemondásra kényszerítette. Az őt követő Ludwig Erhardnak 3 év után kellett lemondania, a többiek közül Kiesinger, Kohl és Schröder parlamenti választások alkalmával vesztett, Helmut Schmidtet a koalíciós partner kilépése buktatta meg, Willy Brandt pedig kémügy miatt kellett, hogy lemondjon.
Közülük tulajdonképpen csak Adenauer és Kohl indult olyan sokszor, konkrétan négyszer a választásokon, ami már esetleg indokolttá tette volna önkéntes távozásukat. Merkel dilemmája most ugyanez: elinduljon-e negyedszer, mint a két nagy előd, az államalapító és az országegyesítő. Kétségkívül, hozzájuk hasonlóan Merkelre is komoly történelmi feladat hárult: az ő hivatali ideje alatt lett a háború utáni Németország megkerülhetetlenül Európa gazdasági és politikai vezetője, és közös pénzügyminisztérium híján az eurózóna főrendőre. Ráadásul most már az ország geopolitikai kötelezettségei Európa határain is túlnyúlnak.
Nem sikertörténet
A kérdés igazából nem is merülne fel, ha Merkel regnálása zavartalan sikertörténet lenne, de a menekültválság kezelése elhibázottnak bizonyult, és ezt politikustársai és népének egy része egyaránt nehezményezi, igaz, aktív külpolitikával még helyrehozhatja a hibát. A helyzetet jól érzékelteti a Németországba látogató amerikai elnök válasza, melyet arra a kérdésre adott, nem jobb-e a német kancellárnak, mint neki, akinek két ciklusra van korlátozva a hivatali ideje. Obama azt mondta, nem irigyli Angela Merkelt azért, hogy nincs limitálva a hivatali ideje. Hozzátette, belátta, milyen bölcsek voltak az amerikai alapító atyák, amikor a hivatali idő korlátját bevezették.
Érvek és ellenérvek
Rajongói egy része szerint Merkel önként fog távozni, már csak azért is, mert ő lenne az első, aki ezt megtenné, ez megkülönböztetné 7 elődjétől. Ha nagy változások nem történnek a következő hónapokban, még indokolhatná is azzal, hogy feladata javát elvégezte: stabilizálta az eurót, az érkező menekültek számát pedig sikerült visszaszorítani.
Ugyanakkor miután menekültpolitikája miatt sok kritika érte, A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint kötelesség-, és felelősségérzete miatt dönthet úgy, hogy maradnia kell, hogy a kritikákat megcáfolva feladatát befejezze: a menekültáramlatot teljesen megállítsa, és a már ott lévők beilleszkedését elindítsa. Így végül, ha nem is önként, de sikeres kancellárként távozhatna. És persze még mindig megvan az a lehetőség, hogy ha a negyedik ciklust is sikerül végigvinni (ez eddig egyik elődnek sem jött össze), akkor annak végén önként távozik. Ehhez persze még a választóknak is jóvá kell hagyni a negyedik ciklust a jövő évi parlamenti választásokon.
A látogatás a kapcsolatok újraindítását jelzi, gazdasági előnyökre fókuszálva. 
