|
| Orbán és Putyin |
105 éve ezen a napon született Apró Antal, a 20. század egyik meghatározó magyar politikusa, egyben a Szovjetunió első számú bizalmi embere az országban. Apró egy 19 éves szakácsnő törvénytelen gyermekeként jött a világra és 18 évesen már tagja lett az illegális kommunista pártnak, 1936-ban ellenzéki sajtó terjesztése miatt letartóztatásra került és a szegedi Csillag börtönben töltötte le hat hónapos büntetését.
A Szovjetunió bizalmi kádere
Kartasov szovjet állambiztonsági tanácsadó 1950-es feljegyzéséből kiderül, hogy „1942–1944-ben, a fasiszta rezsim idején Apró legálisan élt Budapesten és megtagadta, hogy segítsen a pártnak.” Hogy miért nem sorozták be a hadseregbe, az a mai napig rejtély. 1945-től ennek ellenére MKP-s országgyűlési képviselővé választották. A forradalom alatt, 1956. november 1-jén találkozik Jurij Andropov szovjet nagykövettel – akit majd 1967-ben neveznek ki a KGB élére Moszkvában – és Aprót másnap a tököli szovjet katonai bázisra viszik. 1957-ben már a Minisztertanács elnökhelyettese.
Személyesen felügyeli Nagy Imre és mártírtársainak koncepciós perét és 1958. június 17-én ő jelenti be a Parlamentben kivégzésüket. A Szovjetunió igazi bizalmi kádere az országban, ennek révén 31 éven keresztül tagja a Politikai Bizottságnak. Magyar részről ő írja alá a „Barátság I.” kőolajvezeték megépítésének szerződését és az atomerőmű-programmal kapcsolatos dokumentumokat. Gyermekei is az államhatalom szürke eminenciásai lettek: Apró Piroska 1994-ben Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnöke, míg az ifjú Apró Antal az 1980-as években a kémelhárítás főnöke lett.
Az ellenőrizetlen hálózat régi elkötelezettségei
Mindezt és hasonló családtörténetek feldolgozását akár a történészekre is bízhatnánk, de nem tehetjük. A hazai politika ugyanis képtelen arra, hogy elszámoljon a rendszerváltást megelőző pártállami, szovjet megszállással járó évtizedekkel. Márpedig Széky János vezető publicista megítélése szerint van egy ellenőrizhetetlen magyar »mélyállam« (deep state) a veterán kommunista állambiztonságiak hálózatára épülve, a „jogállami” felszín alatt. Ez a szervezett bűnözést és a fociultrákat ugyanúgy használja, mint a köztiszteletben álló hivatalnokokat, a szakértőket és a médiafigurákat. Széky szerint legkésőbb 2013 óta teljesen nyilvánvaló, mekkora bajok lehetnek abból, hogy az ellenőrizetlen hálózatnak a régről való orosz (szovjet) kapcsolatai is ellenőrizetlenek.
|
| Káncz Csaba |
A magyar miniszterelnök 2014. január 5-én Moszkvában úgy kötötte meg a Paks II. megállapodást hatástanulmányok nélkül, hogy arról előzetesen nem tudott a Fidesz országgyűlési frakciója, de még a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal vezetője sem. Máig nyitott kérdés, hogy történt-e komoly nagyságrendű visszaosztás orosz részről a magyar GDP 13 százalékát felemésztő projekt levajazásakor, amelyről pedig egyes körök azt rebesgetik Budapesten, hogy ez több százmilliárd forintot tett ki? Ezután jött el 2014 nyara, amikor a hazai Külügyminisztérium állományából legfelsőbb politikai utasításra több száz, többnyire nyugati elkötelezettségű diplomatát rúgtak ki, helyükre pedig kulcspozíciókba a szovjet diplomáciai akadémián végzettek kerültek.
Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy a tekintélyes Politico forrásai szerint a NATO-nál már nem bíznak Magyarországban, és nem szívesen osztanak meg hazánkkal érzékeny információkat? Vagy amikor a washingtoni American Enterprise Institute (AEI) nevű konzervatív agytröszt a napokban úgy vélekedik, hogy a magyar miniszterelnök nem véletlenül tartozik Moszkva legszorosabb szövetségesei közé. „A Fidesz-kormány különösen sokat tett azért, hogy fokozza energiafüggőségét Oroszországtól. Nagy hiba volna félreértelmezni Közép-Európában az „elitellenes lázadók” igazi törekvéseit, mert ezek a politikusok mind inkább tekintélyelvűek és Moszkvához hűek, nem a Nyugathoz.”
Káncz Csaba jegyzete
Egyre több a kétség. 
