Milánó, 2018. augusztus 28. Matteo Salvini olasz belügyminiszter fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Az olasz populista koalíció nyolc hónapja kormányozza az országot és míg a Liga karizmatikus vezetőjének, Matteo Salvini támogatottsága az égbe tör, addig a nagyobbik kormányzó párt, az 5 Csillag Mozgalom (M5S) szabadesésben van. Salvini dominálja ugyanis a kormány szakpolitikáit a bevándorlástól az adóreformig és egyben uralja a médiákat is. Rómában egyre többen suttogják, hogy Salvini egy előrehozott választásokkal esetleg egyszemélyi hatalomra törne. Az M5S fiatal vezetője, Luigi de Maio ezért kétségbeesésében külső ellenséget keresett magának és azt megtalálta a francia elnök személyében.

A gall ellenség

Múlt hónapban váratlanul támogatásáról biztosította a francia Sárga Mellényesek mozgalmát, sőt február 6-án Párizsban találkozott azok egyik vezetőjével. Ez a provokáció leolvasztotta a biztosítékokat a francia diplomáciában és a kormányzatban. A francia elnök visszahívta római nagykövetét konzultációra, emlékeztetve, hogy ilyen szintű diplomáciai feszültség a második világháború óta nem alakult ki Párizs és Róma között.

Macron mára gyűlöletes figura lett mindkét olasz populista vezető számára, mert sok mindenben éppen az ellentétüket testesíti meg. Erősíteni kívánja az EU-t, konstruktív együttműködésre törekszik Brüsszellel és Berlinnel, továbbá egyértelműen állást foglal az olyan újnacionalista uralkodók ellen, mint amilyen Putyin és Orbán.

Miről kell elterelni a figyelmet?

Az új olasz kormány valójában nem akarja a költségvetést kordában tartani, ami beláthatatlan következményekkel jár. Hétfőn Salvini bejelentette, hogy az olasz jegybanki aranytartalékok egy részét piacra kellene dobni, hogy a betömjék a költségvetési hiányt és el lehessen kerülni a ÁFA-emelését. A súlyosan eladósodott ország valóban a világ egyik legnagyobb aranykészletével bír, amely jelenlegi piaci árakon 90.8 milliárd dollár értékű.

A jegybank elleni verbális támadások azzal is összefüggenek, hogy míg a kormány 1 százalékos növekedésre alapozta az idei költségvetését, addig a központi bank szerint az bizony csak 0,6 százalékos lesz – ráadásul gazdaság épp technikai recesszióban van, hiszen az elmúlt két negyedévben is csökkent a GDP. Ez nem zavarja az M5S-t és már árilisban meg akarja indítani a választási ígéretének számító alapjövedelem kifizetése, amely mintegy évi 8,5 milliárd euróval terheli meg az olasz költségvetést.

Káncz Csaba

Az olasz beteg

Az arany-eladás széllelbélelt ötletét eddig az európai hatóságok megakadályozták, de akárcsak a budapesti kormány, a római is megváltásként tekint a májusi EP-választásokra, amikor végre átalakulhatnak az erőviszonyok. Di Maio frusztráltan fakadt ki a napokban: minden alkalommal, amikor a kormányunk egy probléma megoldásához látna, jön egy figyelmeztető levél Brüsszelből. „De 3-4 hónap múlva már eltűnik ez az Európa és ezek a levelek már nem fognak jönni”.

Az olasz polgárok frusztrációja érthető, hiszen az elmúlt negyedszázadban nem nőtt az olasz egy főre jutó jövedelem. A GDP szintje még mindig nem érte el a 2008-as pénzügyi válságot megelőző szintet. Az országot alacsony szintű oktatás és bizánci szintű adórendszer fojtogatja – nem véletlen, hogy a világon 111. helyen van az üzleti környezet rangsorában.

Káncz Csaba jegyzete