Az nyilvánvaló, hogy Vlagyimir Putyin háborúja elsősorban az ukrán nép ellen irányul, amelyet hadserege bombáz, kirabol és megöl – írja az Economist. A háború, bár hivatalosan nem, de gyakorlatban oroszok milliói ellen is zajlik, hiszen már most is rengeteg orosz katona halt meg a harcban. Azután, hogy az ukrán hadsereg sikeresen ellentámadásba kezdett, és az orosz katonák vereségek sorát szenvedte el, nem meglepő, hogy szeptember 21-én az elnök elrendelte a részleges mozgósítást.
A parancs sokkot és pánikot okozott Oroszországban, különösen mivel a kormányzat ugyan egyelőre csak részleges mozgósítást emleget, úgy tűnik, nincs jogi korlátja annak, hogy hány embert küldhetnek Ukrajnába a „speciális hadművelet” keretében. Ezzel pedig szertefoszlott az oroszok azon illúziója, hogy figyelmen kívül hagyhatják Putyin háborúját, vagy passzívan támogathatják azt anélkül, hogy az a mindennapi életükben fennakadást okozna.
Akik ellenezték, eddig nem mertek szólni
Az Economist cikke szerint mostanáig azok, akik ellenzik a háborút – becslések szerint az oroszok legalább 30 százaléka, többségük fiatal – kevésbé mertek felszólalni, a mozgósítás azonban megváltoztatta mindezt. Az elmúlt hetekben a legóvatosabb számok szerint közel 2500 embert vettek őrizetbe a Dagesztántól Jakutföldig tartó tiltakozások során. Néhányan látható sérülésekkel, mások pedig hosszas huzavona után papírokkal kerültek ki a rendőrségi cellákból, sokuk ellen pedig büntetőeljárás indult. Legalább 20 katonai toborzóközpontot megtámadtak vagy felgyújtottak, és néha a behívásra jogosultakat azonosító papírokat is megsemmisítették.
Mások a lábukkal szavaztak. A jelentés szerint legalább 260 ezer ember menekült el az országból, mióta megjelent a mozgósítási döntés. A legtöbben a szárazföldi határokat átlépve Grúziába és Kazahsztánba mentek, ahol az orosz állampolgároknak nem kell vízummal rendelkezniük. Kaszim-Zsomart Tokajev, Kazahsztán elnöke szerint országa biztonságos menedéket fog nyújtani az orosz behívók elől menekülőknek.
Európa sokkal gazdagabb országai ezzel szemben kevésbé tűnik befogadónak. A nagy európai országok közül eddig csak Németország és Franciaország jelezte, hogy hajlandó oroszokat beengedni. Ahhoz azonban, hogy oda eljussanak, a legtöbbjüknek át kellene lépniük a balti államokkal és Finnországgal közös határokat. Ezek az országok sokkal kevésbé lelkesek.
Nekik – és másoknak is – vannak észszerű kifogásaik. Lengyelország már eddig is több millió ukrán menekültet fogadott be. Oroszország szomszédai, köztük az apró balti államok, Észtország, Lettország és Litvánia keserű tapasztalatokkal rendelkeznek a moszkvai uralomról és továbbra is állandó fenyegetésnek vannak kitéve Vlagyimir Putyin részéről, aki jogot érez arra, hogy „megvédje” a szomszédos államokban élő orosz nemzetiségűeket. Észtországban és Lettországban jelentős orosz ajkú kisebbség él, így érthető módon idegesíti őket a fiatal orosz férfiak nagyarányú beáramlása.
Hibát követhet el Európa
Más országoknak kevésbé hiteles okai vannak arra, hogy húzzák az időt. Négyszemközt az európai tisztviselők és diplomaták azzal érvelnek, hogy ha az oroszok nem képesek vagy nem hajlandóak megdönteni a jelenlegi rendszert, akkor bizonyos felelősséget viselnek érte.
A portál véleménye szerint ez az érvelés hibás, hiszen amellett, hogy kegyetlen dolog arra kényszeríteni az embereket, hogy maradjanak és fogadják el a behívót; mindez valószínűleg kontraproduktív is. Bár a menekülési útvonal lezárása elméletileg növelheti a diktatúrára nehezedő nyomást, táplálhatja a nézeteltéréseket és meggyorsíthatja az összeomlást, ez például Észak-Koreában nem így működött. Valószínűbb, hogy a határ lezárása megerősítené Vlagyimir Putyin rezsimjét, mivel látszólag alátámasztaná azt a történetet, amit az oroszoknak mond, miszerint országukat az ellenséges Nyugat ostromolja.
Ha Európa lezárja a határait minden orosz előtt, akkor kézzelfogható bizonyítékot ad arra, hogy Putyinnak igaza van. Ez aláássa Európa hitelességét az emberi jogok védelmezőjeként, és elidegeníti az orosz társadalom azon részeit, amelyek érdekei és értékei leginkább az Európai Unióhoz igazodnak.
Ráadásul pont azoknak az embereknek nem nyújt menedéket, akik a legalkalmasabbak arra, hogy a rezsim váltása után újjáépítsék az orosz államot; ezért ahogyan a hidegháború idején tette, a Nyugatnak most azoknak az oroszoknak kellene biztonságos menedéket nyújtania, akikkel nincs vitája.
Ha a mozgósításra kötelezhető oroszok elvándorlása folytatódik, a Kreml dönthet úgy, hogy utazási tilalmat rendel el velük szemben. Más szóval, az az ember, aki a Szovjetunió összeomlását a 20. század „legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezte, részben újra létrehozhatja a vasfüggönyt.
Az nem kérdés, hogy az orosz erők kiűzése Ukrajnából nehéz lesz, de a háborút Oroszországon belül is meg kell nyerni, elérni, hogy minél többen felismerjék milyen értelmetlen életpazarlás ez.
