|
| Orosz rendőri fellépés (Fotó: 123rf) |
Számos ország, köztük Szíria és Oroszország küldöttsége 2010-ben furcsa kéréssel érkezett az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egy “obskurus ügynökségéhez”: terjesszék ki a szuverén országhatárokat a digitális világra is – írja a brit BBC. „Azt akarták, hogy az országok nemzeti alapon osszák ki az internetcímeket, hasonlóképp a telefonszámok országhívó számaihoz.”
E szabályozás lehetővé tette volna, hogy a nemzetek szigorú ellenőrzést gyakorolhassanak saját állampolgáraik felett, s ellentétesek lettek volna az internet nyílt szellemével, a határok nélküli cybertérrel. Egy éven át tartó tárgyalás után a kezdeményezés meghiúsult, a szabályozás nem jött létre.
Ma, majdnem egy évtizeddel később azonban a határok nélküli internet mégis megszűnni látszik. A szóban forgó országok azóta is lázasan dogoznak azon, hogy az internetes térben is fallal vegyék magukat körül. Oroszország a múlt hónapban két olyan törvényt fogadott el, amelyek technológiai és jogi lépéseket tesznek az orosz internet elkülönítésére.
Nagyot alkothatnak az oroszok
Oroszország azonban csak egyike azoknak az országoknak, amelyeknek elegük van a nyugati gyártmányú, nyugati irányítású internetes modellből. A BBC olyan szakértőket idéz, akik szerint Oroszország nemsokára olyan nagy mértékben ellenőrizheti az internetes információkat, feldarabolhatja az internetet, ami eddig csak Észak-Koreának és Iránnak sikerült.
De mi a baj a nyitott internettel? – teszik fel a kérdést. Egyes országokat nemcsak a Nyugat által elfogadott filozófiák zavarnak, hanem az is, ahogyan ezek a filozófiák az internet legkülönbözőbb architektúráiba beépülnek. A jelenlegi globális internet leginkább azt biztosítja, hogy senkit ne lehessen abban megakadályozni, ha másoknak bármit is küldeni akar.
Nem csak a diktátorok problémája
Emlékeztetnek arra, hogy a mai internet alapját képező “TCP/IP protokoll” lehetővé teszi az információ áramlását teljesen függetlenül a földrajzi helytől vagy a tartalomtól. Nem törődik a fogadó ország törvényeivel, csak az adattovábbítás a lényeg.
De nem olyan egyszerű a kérdés, mint hogy a tekintélyuralmi rezsimek küzdenének a globális demokratikus erők ellen – teszik hozzá. A felmerülő problémák nem csak az autoriter rezsimeket érintik. Elég csak a katonai létesítmények ellen bevetett rosszindulatú programokra, a kritikus víz- és villamosenergia-hálózatokra, vagy az ál– és hamis hírekre gondolni, amelyek befolyásolják a választókat.
Megvéd vagy ellenőriz?
Oroszország és Kína csupán korábban értették meg, mint mások, hogy egy hatalmas, nyílt információs ökoszisztéma hogyan hat az emberekre és az emberi döntéshozatalra, különösen politikai szinten – mondták a BBC-nek. Egyesek szerint az ország állampolgárait “meg kell védeniük” a rájuk irányuló rosszindulatú információktól – inkább a “hamis hírektől”, mintsem a vírusoktól. Mások szerint viszont ez az egész nem arról szól, hogy a polgárokat megvédje, hanem arról, hogy ellenőrizzék őket.
Milyen a szuverén internet?
Oroszország és Kína 2011-ben vagy 2012-ben kezdett nyilvánosan beszélni a „szuverén internetről”, miután Oroszországban két éven keresztül tiltakozó megmozdulások voltak. (Egy állítólag elcsalt választás után – a szerk.)
Ráadásul interneten szerveződő forradalmak több autoriter rezsimet szétvertek, Oroszország meggyőződése szerint a Nyugat felbujtására. Azóta Oroszország arra törekszik, hogy a felkavaró behatások ne érjék el a polgárait – lényegében a digitális határok ellenőrzésével.
Világinternet=világgazdaság
De ez nem olyan egyszerű, hogy elvágják magukat a globális internettől, ahogy Észak-Korea. Ott egyetlen kábel csatlakoztatja az országot a globális internet többi részéhez, így egyetlen kapcsolóval le lehet választani.
Ezt azonban kevés ország tudja megcsinálni, hardveresen szinte kivitelezhetetlen, mert mások ezer szállal kapcsolódnak a világhálóhoz – írják. Csak úgy lehetne leválni, ha egyben a világgazdaságról és a világkereskedelemről is leválnának.
A Nagy Tűzfal
A problémás és az engedélyezett internetes tartalom elválasztásának élharcosa Kína. A Kínai Nagy Tűzfal szűrőket alkalmaz bizonyos internetcímek, szavak, IP-címek stb. szelektív blokkolására. Ez a megoldás egyáltalán nem tökéletes: szoftveralapú, ami azt jelenti, hogy a programozók újabb szoftvereket szoftvert tervezhetnek annak megkerülésére. A virtuális magánhálózatok (VPN) és a cenzúra-elkerülő szoftverek, mint a Tor böngésző, meg tudják kerülni.
De a kínai rendszer nem működik Oroszországban, mert a kínaiak eleve kevés kapcsolódási pontot engedtek kiépíteni a külföld felé. Oroszország ezért olyan hibrid módszeren dolgozik, amely nem kizárólag a hardveren és a szoftveren alapul.
Nem kell szűrni, ami nincs
Ehelyett a folyamatok és protokollok olyan halmazát alkalmazzák, amelyek meghatározzák, hogy az internetforgalom az eredetéről a tervezett rendeltetési helyre mozoghat-e. Például az IP-címek és a DNS-nevek (internetes szerverazonosító számok és a weboldalak www.xxxx.xx felépítésű nevei) korlátozásával.
Oroszország azon dolgozik, hogy a magánszemélyek teljes internet-forgalmát hazai szerverekre tudja terelni. Például a Google helyett a Yandex, a Facebook helyett orosz párja, a VK jöjjön be. Ha sikerül a külföldi szervereket hazai címekre átirányítani, nem is kell majd a nemzetközi adatforgalmat szűrni. Mert nem lesz olyan.
Internet=hadviselés?
Attól is tartanak, hogy az orosz internetet – a Runet-et – olyan egyéb országokban is alkalmazzák majd, amelyeknek nincs pénzük saját rendszer kiépítésére. Az ugyanis dollár-százmilliókba kerül. Leginkább Oroszország szomszédai jöhetnek szóba, például az úgynevezett közép-ázsiai köztársaságok.
Vannak azután olyan országok, amelyek sem a teljesen nyitott, sem a teljesen zárt internetnek nem hívei, példaként Izraelt, Szingapúrt, Brazíliát, Indiát és Ukrajnát említik. Ezek egy része fegyveres konfliktusban áll, erősítve a nézetet, amely szerint az internet – különösen a közösségi média – stratégiai használata egyfajta hadviselés.
Nyugaton is kritizálják
Egy 2017-es orosz híradás szerint Oroszország, Kína, India, Dél-Afrika és Brazília összefognának egy alternatív, “BRICS-internet” kifejlesztéséhez. A cél, hogy megvédjék magukat a “külső befolyástól”. A terv azonban valószínűleg meghiúsult.
Említik azonban, hogy az oroszokkal szemben felmerült vádak, mely szerint befolyásolták nyugati országok választásait, a nyugati politikusokat is elgondolkodtatták a veszélyekről. Valószínűleg ott is csökken majd a nyitott internet támogatottsága, amely egyesek szerint kárt okozhat magának a demokráciának is.
