Oroszország arra figyelmeztetett, hogy az újabb szankciókkal egy bizonyos határt átlép az orosz-amerikai viszony, vagyis egy olyan szakaszba lép, ahol az orosz fél már durvább eszközöket is megengedhet magának a szankciókra adott válaszokban. Gazdaságilag túl sok érdemlegeset nem tud tenni, legfeljebb kitilt egy-két amerikai céget, de a világpolitikában annál inkább. Amerika ellenségeit egy kicsit megtámogatja, és máris ütős a válasz, vagy, ahogy az orosz parlament felsőházának képviselője mondta a CNBC szerint: fájdalmas.
Értelmetlen volt eddig is
A szankciók kibővítése teljesen értelmetlen három évvel az ukrajnai válság kirobbanása után. Az eredeti szankciókat azért hozták, hogy Oroszországot kiűzzék a Krímről és arra ösztönözzék, hogy magára hagyja a kelet-ukrajnai oroszokat, de már a döntés meghozatalakor lehetett sejteni, hogy ez fölösleges, a szuperhatalmi erejét jórészt visszaszerző Oroszországot nem lehet ilyen eszközökkel befolyásolni, nem úgy, mint Jelcin idején.
Az idő be is bizonyította, hogy értelmetlenek a szankciók: ugyan kárt okoznak Oroszországnak, de messze nem akkorát, ami komolyabb gazdasági zűrt okozna, sőt, néhány iparág még fel is lendült Oroszországban a kieső termékek hazai gyártásának felfutásával. A szankciók csak akkor lennének hatékonyak, ha szinte az egész világ részt venne bennük, de legalábbis Oroszország minden szomszédja, leginkább Kína, ami elképzelhetetlen, Kínának eszébe se jutna ilyesmi.
Miben bíznak?
Ráadásul még egy ilyen súlyos esetben sem valószínű, hogy az atomhatalom magára hagyná nemzettestvéreit, de a jelenlegi helyzetben végképp nem. Ez eddig is nyilvánvaló volt, érthetetlen, mit vár az amerikai kongresszus a szigorításoktól, van-e köztük egyetlen ember is, aki azt hiszi, hogy ettől bármi is változna. Viszont nem csak, hogy Oroszországé marad a Krím, valamint Donyeck és Luhanszk is független marad Ukrajnától, de most Oroszország megmutathatja, hol tud kellemetlenkedni.
Ahol vissza lehet ütni
Amerika több válságba belebonyolódott a világban, ahol inkább baráti nagyhatalomra, mint ellenségesre lenne szüksége. Itt van például Észak-Korea, amely atomrakétáival lassan eléri Amerikát, és nincs senki, aki megfékezze. Nos, ha Moszkva nagyon kellemetlenkedni akar, kicsit megtámogathatja Phenjant, szállíthat neki olyan árukat, melyeket az Észak-Korea a szankciók miatt nem kap meg.
A másik főbb hely Szíria, ahol elvileg a két nagyhatalom megpróbál együttműködni az Iszlám Állam és egyéb terrorszervezetek elleni harcban, de valójában ott is ellenséges oldalakat támogatnak. Ráadásul Oroszország olyan hatékonyan megsegítette Aszad elnök szír rendszerét, hogy most nap, mint nap méretes darabokat szereznek vissza az Iszlám Államtól. Ha ebben az ütemben haladnak, egy-két hónapon belül teljesen kiűzik az Iszlám Államot Szíriából, míg az amerikaiak által támogatott erők már nem sokat tudnak tenni az ügyben, már Rakka városának visszavívása hárul rájuk.
Mindemellett még ott van Irak, Afganisztán, a Fülöp-szigetek vagy Szomália, mint gócpontok, ahol sokat lehet kellemetlenkedni, pedig égető szükség volna a két nagyhatalom együttműködésére.
Népszavazással akár Oroszországhoz is csatlakozhatnak. 
