Február elején, amikor alig volt egy hónap hátra, hogy az addig érvényben lévő egészségügyi közalkalmazotti szerződések és munkaviszonyok megszűnjenek, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) aggályait fejezte ki. Legfőképpen azt, hogy a leendő munkavállalóknak legkésőbb 30 nappal a szerződés életbe lépését megelőzően meg kellene ismerniük annak minden részletét, ám ezekről még február első napjaiban sem érkezett információ. Mint azóta kiderült, volt, akinek csak az utolsó nap, február 28-án adtak 5 percet arra, hogy a jogi nyelvezeten megfogalmazott új munkaszerződéséről döntsön.
A MOK aggályai között szerepelt még az ügyeletek és túlórák megfelelő díjazása, a szabadságolások, a másod- és harmadállások engedélyezése, a bérszámítás alapját képező munkaévek nem egységes kiszámolása, de a kollektív jogok megszűnése és a végkielégítések csorbulása is számos kérdést felvetett. A MOK szerint ezekhez új bizonytalansági tényezőként adódik hozzá az egyetemi klinikák alapítványi átalakítása is.
Azóta már tudjuk, hogy a több mint százezer egészségügyi dolgozónak végül a 96,3 százaléka aláírta az új munkaszerződését, ám még így is 4000 egészségügyi szakember esett ki az állami közegyészségügyből. Épp akkor, amikor a pandémia harmadik hullámának járványgörbéje meredeken ível felfelé. Szakemberek szerint az előttünk álló pár hét a második hullámnál is brutálisabb lesz, becslésük szerint a lélegeztetőgépen fekvő betegek száma a mostani, közel 700-ról a hónap végére 1000 körülire duzzad.
Sokan osztják azt a véleményt, hogy az egészségügyi jogviszony életbe lépését a legrosszabbra időzítette a kormány, amit az is bizonyít, hogy az országos tisztifőorvos rendelkezése szerint átmenetileg feloldották a kórházak területi illetékességét: a betegeket odaviszik, ahol jut hely nekik.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
