Mark Edele, a sztálinista korszakot kutató történész szerint a szovjet Vörös Hadsereg soha nem volt hatékony, de mindig hatásos: amikor a finomabb módszerek csődöt mondtak, jött a tömeges, brutális erő bevetése. Ezt a megközelítést aztán áthagyományozták az Orosz Hadseregre. 

Csecsenföldön az orosz csapatok súlyos veszteségeket voltak hajlandók elviselni – miközben Groznijt is porig bombázták – az áhított győzelem megszerzése érdekében. Szintén adja magát párhuzamként az 1939-es finnországi Téli Háború, ahova óriási tervezési hibákkal vonultak be a szovjet csapatok, de végül a túlerő győzedelmeskedett és egy kedvezőtlen, de azért nem katasztrofális tűzszünettel zárult.  

Az eszkaláció második fázisa

Miután kiderült, hogy Ukrajna megszállása nem lesz sétagalopp és senki sem fogadta az oroszokat integetve, a második fázisban a nehéztüzérség veszi tűz alá a körülkerített városokat, nem nézve a civil áldozatok számát.

Putyin elnök politikailag sokat fektetett ebbe a háborúba. Ha hitelesen nem tud győzelmet hirdetni népének, akkor jó eséllyel tovább eszkalálja a feszültséget. Sajnos nem elképzelhetetlen egy olyan – akár véletlenszerű – forgatókönyv, amikor egy összeütközés a NATO-val kikerül a felek ellenőrzése alól. Putyin és Lavrov külügyminiszter már többször a nukleáris erők bevetésével fenyegetőzött azon nemzetek ellen, amelyek beavatkoznak a konfliktusba.

Megrendült európai biztonságpolitika rendszer

Moszkva február 24-én indított támadása az európai politikában nagyobb sokkot váltott ki, mint a 2001. szeptember 11-i merénylet New York-ban. Az már most látható, hogy a sokk hatására azonnal új életre kelt a NATO, amely a Varsói Szerződés felbomlása óta számos válságot élt át. Az ukrajnai háború véget vetett annak a NATO érvényességéről folytatott vitáknak, mivel világosan kibontakozott egy közös veszély. 

A háború megerősítette a NATO kohézióját és történetében először aktiválta gyorsreagálású, 40 ezer fős erejét, amelyet még 20 éve a prágai csúcstalálkozón hívtak életre. 

Ez a sokk egyben előhívta az Európai Uniót, mint egy geopolitikai hatalmat. Az európai középhatalmak évek óta küszködtek azért, hogy egyfajta védelmi kohéziót és katonai ambíciót varázsoljanak kontinensünkön. A Kreml ezt három nap alatt elintézte. Február 27-én az EU megegyezett abban, hogy finanszírozza fegyverek vásárlását támadás alatt levő ország számára.

Olaf Scholz kancellár egyben 100 milliárdos eurós befektetést jelentett be a német hadsereg számára, egyben felhagy eddigi politikájával, miszerint nem szállít fegyvereket háborús övezetbe. A semleges Svédország 1939 óta először szakított hagyományával és fegyvereket szállít egy háborút viselő félnek. 

Ez a háborús sokk egyben jóval vonzóbba tette a NATO-tagságot, amelynek azonnali kihatása lett Svédországra és Finnországra. Ahogyan a finn miniszterelnök mondta az invázió első napján: Ukrajna megváltoztatja a NATO-tagságról szóló nemzeti vitát. Pár nappal később már a finnek többsége támogatta a NATO-csatlakozást. 

Párhuzamok az 1930-as évekkel

Valóban, akárcsak az 1930-as években, az európai békerendszer egyik napról a másikra esett szét. Akkor a német agresszió súlya alatt esett szét poszt-versaillesi békerendszer. Csehszlovákia egyetlen puskalövés nélkül tűnt el kontinensünk térképéről. 

1938 szeptemberében Neville Chamberlain brit miniszterelnök leszögezte: „Micsoda szörnyű, képtelen és hihetetlen dolog az, hogy nekünk lövészárkokat kellene ásni és gázálarcokat felvenni itt egy távoli ország népei közti vita miatt, akikről mi semmit sem tudunk. Én a magam részéről a béke embere vagyok a lelkem mélyéig.” Nos, egy évvel később Európa már háborúban találta magát.

Most pedig Ukrajna – amelyről a nyugati ember szinte semmit sem tudott –, hirtelen Európa elmúlt 80 évének legjelentősebb hadszínterévé változott. 

Putyin nem náci – ő éppenséggel az ukrán vezetést vádolja meg ezzel lassan már napi szinten. De a náci Németország terjeszkedése és behatolása Kelet-Európába az 1930-as években kijózanító leckével szolgál, amely érvényes lehet napjainkban Putyinra és Oroszországra: még a legelképzelhetetlenebb forgatókönyvek, egy mentálisan instabil ember dühkitörései is megvalósulhatnak, ha Európa túl sokáig hagyja eszkalálódni a folyamatokat.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)