Irán és Oroszország minden eddiginél szorosabbra fűzi a kapcsolatait, mivel nemzetközi elszigeteltségük szorosabb kereskedelmi és katonai együttműködés felé tolja Amerika két elszánt ellenséget. Ez természetesen riasztó fejlemény Washington számára, írja a Wall Street Journal.
Egyre közelebb
Irán júliusban megelőzte Egyiptomot és Törökországot Oroszország legnagyobb búzafelvásárlójaként, 360 ezer tonnás szállítással. Összességében az idén 10 százalékkal nőtt a kétoldalú kereskedelem Oroszország és Irán között. Mindez azok után, hogy Oroszország adatai szerint 2021-ben a két ország közötti kereskedelem 80 százalékkal, 4 milliárd dollárra nőtt.
Ebben a hónapban Oroszország egy iráni műholdat bocsátott az űrbe, a múlt héten pedig az iráni hadsereg adott otthont az orosz erőkkel közös dróngyakorlatoknak, miközben Moszkva már megkapta az iráni drónokat, amelyeket az ukrajnai háborúban vet be.
Iráni üzletemberektől származó értesülések szerint az oroszok az elmúlt hónapokban az Iszlám Köztársaságba özönlöttek, hogy megvitassák a szankciók megkerülésének módjait.
A Wall Street Journal idézi a Bourse & Bazaar Foundation, egy gazdaságdiplomáciával foglalkozó agytröszt vezérigazgatóját, aki szerint egy újjáélesztett nukleáris megállapodás – amelynek Washington és Teherán a megkötése előtt áll – több orosz befektetést indíthat el Iránban.
A szorosabb orosz-iráni szövetség segítene mindkét országnak enyhíteni a nyugati szankciók hatását azáltal, hogy új piacokat talál termékeiknek, és fellendítené a katonai együttműködést, amely elősegítheti Moszkva ukrajnai háborúját és Teherán regionális tevékenységét a Közel-Keleten. Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó a közelmúltban „súlyos fenyegetésnek” nevezte az egyre növekvő orosz-iráni kapcsolatokat.
Az iráni érdekek
Irán tudja, hogy Moszkvának óriási a befolyása Eurázsiában, ahogyan az kiderült a Shanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) esetében is, amely múlt szeptemberben döntött úgy, hogy Teheránt befogadja teljes jogú tagjának. Teherán ezen kapcsolatokat ugródeszkának tekinti az Eurázsiai Gazdasági Unióval (EAEU) fennálló kereskedelmi kapcsolatainak erősítéséhez, amely szervezettel tavaly decemberben hosszabbította meg átmeneti szabadkereskedelmi egyezményét.
Az orosz gazdasági, politikai és biztonságpolitikai támogatás növeli Irán alkuerejét az Egyesült Államokkal szemben. Ez már a szemünk előtt zajlik, nem véletlen, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter fél éve kijelentette: minden olyan amerikai szankciót, amelyek ellentétesek az iráni atomalkuval (JCPOA), fel kell oldani. Ez egyébként Teherán fő célja is a jelenleg Bécsben zajló tárgyalásokon a JCPOA újjáélesztéséről.
Moszkva játszmája
Putyin meleg fogadtatása Teheránban a múlt hónapban azt szemlélteti, hogy az iráni és orosz érdekek várhatóan erősebben felülmúlják az eltérő érdekeket a jövőben. Az ukrajnai invázió jobban elszigetelte Oroszországot, Moszkva pedig ragaszkodik ahhoz, hogy kapcsolatokat ápoljon a kiközösített államokkal – például Iránnal –, hogy leküzdje a nyugati szankciókat és ellenálljon az egyéb nyomásoknak.
Az évek során Moszkva nem volt hajlandó állást foglalni a Közel-Kelet geopolitikájában. Noha úgy tűnik, Moszkva továbbra sem akar oldalt választani a Közel-Kelet hatalmi harcában, az oroszok egyre nehezebben tudják figyelmen kívül hagyni, hogy Irán az egyetlen jelentős és erőforrásokkal bőven ellátott állam a térségben, amely feltétel nélkül hajlandó Moszkva oldalára állni a Nyugattal szemben. Ezzel összehasonlítva az izraelieknek egyre nehezebb egyensúlyba hozniuk orosz és nyugati érdekeiket.
Izraeli aggodalmak az együttműködéssel kapcsolatban
Áprilisban az iráni Forradalmi Gárda vezetője, Esmail Ghaani azt állította, hogy Irán két drónt küldött Izrael fölé, tesztelve Izrael légvédelmi rendszerét. Ghani nem árulta el, hogy Irán milyen típusú drónt küldött Izraelbe, és az izraeliek sem reagáltak az állításra.
Nem véletlen, hogy az iráni alkudráma elképesztő politikai összecsapást indított el, mind nyilvánosan, mind a színfalak mögött. Izraelben Jaír Lapid ügyvivő miniszterelnök csúnyán összekülönbözött a Moszad igazgatójával, David Barneával.
Az eszkaláció augusztus 25-én kezdődött, amikor Barnea egy sor médiatájékoztatót tartott, amelyek éles hangú szalagcímeket generáltak, különösen a Biden-kormányzat rovására. Barnea azzal érvelt, hogy az Iránnal kötött megállapodás példátlan csalás volt. Azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy hajlandó a megállapodás aláírására és végrehajtásának megkezdésére, még azelőtt, hogy az ítélet megszületett volna a feltételezett iráni nukleáris telephelyeken végzett nemzetközi ellenőrök megállapításairól. „Stratégiai katasztrófának” nevezte a megállapodást, és az Egyesült Államokat hibáztatta azért, mert szerinte a tárgyalásokat mindenáron le akarja zárni.
Lapidot leginkább az lepte meg, hogy Barnea elmulasztotta tájékoztatni az újságírókat arról, hogy az USA megszigorította álláspontját a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) folyamatban lévő vizsgálataival kapcsolatban, amelyek leállítását Irán követeli. Washington már az izraelihez közelebb álló álláspontot képvisel, Eyal Hulata izraeli nemzetbiztonsági tanácsadó múlt heti amerikai látogatásának eredményeképpen.
Beni Ganc védelmi miniszter augusztus 26-i washingtoni látogatása a jelek szerint egy megerősített amerikai-izraeli erőfeszítést sugall, hogy „hiteles katonai lehetőség” benyomását keltse Irán nukleáris infrastruktúrájával szemben. Izrael véleménye szerint ez a lehetőség rugalmasabbá teszi Irán pozícióit, és elősegíti a továbbfejlesztett, hosszabb lejáratú megállapodás elérését.
A politikai vihart le kell csendesíteni, ezért Lapid miniszterelnök és Biden elnök tegnap hosszan beszélt telefonon „a nukleáris megállapodásról szóló tárgyalásokról és különféle erőfeszítésekről, amelyek célja, hogy megállítsák Irán előrehaladását az atomfegyverek felé”. Lapid gratulált az elnöknek a legutóbbi amerikai csapásokhoz Szíriában, Biden pedig hangsúlyozta Izrael biztonsága iránti elkötelezettségét.
Nem látszik a folyamat vége. 
