Putyin mindig is nyitott volt népe felé: nemzeti konzultáció helyett kérdés-feleleket, az angol szavakból rövidített elterjedt nevén Q&A-t szokott tartani hol interneten, hol személyesen egy adott helyszínen. A helyszín most egy iskola volt, talán azért, hogy az ifjúság felé nyisson, miután egy hónapja a The Guardian szerint fiatalok tüntettek az orosz vezető elit ellen, korrupciót emlegetve.
Kampánykezdet
A kampány amúgy is közeleg, hisz jövő márciusban lesz az elnökválasztás, ahol immár 6 évre lehet megszerezni, Putyin esetében meghosszabbítani a posztot. Putyin az orosz történelemben a második (Borisz Jelcin után), akit népe választásokon tart a hatalomban: évszázadokon át dinasztikus cári abszolutizmus volt az akkor még Orosz Birodalomnak nevezett országban, majd a Szovjetunióban a kommunista pártfőtitkárok ugyancsak halálukig kormányoztak, hacsak meg nem puccsolták valamelyiket (Hruscsovot).
Nehéz kérdés
Az iskolásokkal 3 órán át beszélgetett az elnök, az orosz állami tévé élőben közvetítette az eseményt. Azt nem tudni, előtte végeztek-e valamilyen szűrést, hogy lejárató vagy kínos kérdéseket ne tegyenek fel az elnöknek. Korábban az internetes változatban előfordult ilyesmi, ott az elnök általában valamilyen poénnal elütötte a dolgot, de ez élő adásban mégiscsak nehezebb.
A címben szereplő válasz akkor hangzott el, amikor valaki megkérdezte, meddig szeretne elnök maradni. Nem válaszolt rögtön, majd mosolygott, és akkor mondta, hogy azt nem döntötte még el, mikor akarja az elnökséget abbahagyni, jól láthatóan poénnak szánva választ.
Szabadidő
A kérdések egyébként nem politikáról folytak, hisz mégiscsak gyerekek voltak a túloldalon, hanem szabadidős tevékenység, sport, zene. Neki is válaszolni kellett, hogy mit csinál szabadidejében. Azt válaszolta, hogy beszélget a barátaival, történelmi könyveket olvas, zenét hallgat és sportol. Megkérdezték tőle, használja-e az internetet, azt mondta, hogy alig, viszont nagyon érdekesnek találja, hogy álneveken és hamis identitással lépnek be az emberek sokszor, mivel neki pont ugyanezt kellett csinálja KGB-ügynök korában.
Az egyetlen amerikai
Külpolitikáról nem esett szó, az egyetlen amerikai, akinek elhangzott a neve, Oliver Stone volt, a filmrendező, aki négyórás filmet csinált az orosz elnökről. A nyugati kritikák túl lágyszívűnek, mondhatni emberarcúnak találták az elnök filmbeli ábrázolását, Putyin maga azt mondta, hogy ő elaludt, miközben nézte.
Marco Rubio hálás volt keleti szomszédunknak. 
