Franciaország és Kanada hétfőn felszólította állampolgárait, hogy azonnal hagyják el Belaruszt. Igen, ez volt az a nap, amikor Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek is halaszthatatlan dolga volt Minszkben és tárgyalásokat folytatott a belarusz vezetéssel.
A magyar miniszter akkor kerített sort az útra, amikor éppen zajlik a Nobel-békedíjas aktivista koncepciós pere, az EU pedig újabb szankciókat fontolgat a Lukasenka-rezsim ellen. Szijjártó volt egyébként az első olyan magas rangú EU tagállami tisztségviselő, aki a belarusz fővárosba látogatott azt követően, hogy a Lukasenka-rezsim 2020 nyarán brutálisan leszámolt az ellenzékkel.
Putyin nyomása
Oroszország intenzív nyomást gyakorol Belaruszra, hogy saját csapatait küldje át a határon Ukrajnába. De Lukasenka elnök a mai napig vonakodik, kétségtelenül figyelembe véve egy ilyen lépés népszerűtlenségét. Az elnök tegnap leszögezte: „csak” akkor csatlakozik Oroszország Ukrajna elleni offenzívájához, ha Belaruszt megtámadják. Lukasenka azt is bejelentette, hogy ma találkozik Putyin elnökkel, megvitatva az országaik közötti „katonai és biztonsági” együttműködés folytatását.
Kijev egyébiránt teljes joggal üzenhetne hadat Minszknek: az oroszok a Belarusz területen tárolt rakétáikat Ukrajnába lövik ki. A belarusz kórházakban sebesült orosz katonákat látnak el. Moszkva pedig Belarusz vasúti szolgálatát veszi igénybe, hogy fegyvereket szállítson az orosz hadseregnek. Legalább 9000 orosz katona tartózkodik az országban, és a két ország a múlt hónapban kibővítette közös katonai gyakorlatait.
Európa utolsó diktátora?
Belarusz ténylegesen egy megszállt ország, de az oroszok nem váltották le Lukasenkát. Az elnök megsemmisítette a lakossággal kötött úgynevezett "társadalmi szerződését". 2020-ban még azt is kijelentette, hogy aki összeütközik valamelyik biztonsági erővel, annak le kell vágni a kezét.
Letartóztatások, verések, kínzások, sőt gyilkosságok is következtek a belarusz államhatalom részéről. És ezek még nem értek véget. A tiltakozás egyes formáit azonban nem lehet megállítani. Ide tartoznak a kiberpartizánok akciói is, akik először 2020-ban bukkantak fel, de továbbra is elkerülték a hatóságokat, miközben kormányzati hálózatokba törnek be, és azokat nyilvánosságra hozzák - köztük Lukasenka és több társának útlevelét.
A kiberpartizánok a P-Telegramot használják, amely egy SOS hivatkozást tartalmaz, törölve minden beszélgetést és bizalmas információt, ami elengedhetetlen a letartóztatás elkerüléséhez. Kapcsolatba léptek a Kalinouski-ezreddel, amely az ukrán hadseregért harcol az orosz megszállók ellen. Mindketten abban reménykednek, hogy az ukrán győzelem a minszki rezsim, valamint a jelenlegi moszkvai vezetés végét jelentené.
Háború a nép ellen
2020 óta a belarusz rezsim elnyomó gépezete érintetlen maradt. Az országban körülbelül 1500 politikai fogoly sínylődik. Egész családokat tartóztattak le. Például 2023 januárjában őrizetbe vettek egy híres tanárt, Yauhen Liviant feleségével, lányukkal és vejével együtt. Folytatódnak a házkutatások és az őrizetbe vételek is.
Belarusz gyermekek
A rezsim a belarusz gyerekek és fiatalok militarizálásának és eloroszosításának politikáját folytatja. 2020 óta bővítette és növelte a "katonai-hazafias klubok" hálózatának finanszírozását, amelyek aktívan toboroznak fiatalokat katonai, ideológiai és sportképzésre. Csak 2022 nyarán több, mint 18 ezer gyermek vett részt ilyen képzésben.
Információforrások
Az állami brutalitás megbénítja a társadalmat, és félelmet kelt az állampolgárokban. A kulcskérdés az információhoz való hozzáférés. Szinte az összes független médiát blokkolják, beleértve a népszerű „tut.by”-t is, a "pusztító források" betiltásának részeként.
Az emberek továbbra is hozzáférnek a közösségi médiához - beleértve az Instagramot és a Facebookot is -, de sokan félnek követni bármelyik oldalt. A mai Belaruszban a „lájkok” hozzáadása vagy a közösségi médiában való kommentelés letartóztatáshoz vezethet. Andrej Vardamacki fehérorosz szociológus felmérése szerint a televízió továbbra is a fő információforrás a lakosság körülbelül egyharmada számára.
Ellenállás
A tömeges elnyomások és Lukasenka hatalmának megtartása ellenére a népi ellenállás továbbra is fennáll. Oroszország teljes körű háborúja Ukrajna ellen a társadalom újabb mozgatórugója lett. A háborúellenes érzelmek mélyen gyökereznek a lakosság körében: több mint 80 százalékuk ellenzi hazájuk részvételét a háborúban.
Az „unióállam” védelmi doktrínája
A orosz-belarusz szövetség közös katonai doktrínája, amelyet Lukasenka 2011 novemberében írt alá a Kreml nyomására, kimondja, hogy bármely katonai fellépés valamelyik tag ellen az unióállam egésze elleni támadás. A közös belarusz-orosz katonai csoport az unióállam közös védelmi politikájának része.
Jelenleg a fehérorosz hadsereg mintegy 62 ezer katonát számlál, ebből körülbelül 20 ezer kisegítő személyzet és kadét. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 42 ezer fő a reguláris haderő. Harckészültségük azonban nem igazán magas, tekintve, hogy békeidőben a rendelkezésre álló csapatoknak csak egy része teljesít szolgálatot.
Belarusz csapatok bevetése Ukrajnában
Putyin elnöknek elegendő befolyása van ahhoz, Lukasenkával fehérorosz erőket küldessen a csatatérre. A kérdés az, hogy ésszerű-e ezt megtenni. Nem világos ugyanis, hogy a háborús tapasztalatokkal nem rendelkező fehérorosz csapatok mennyire lehetnek hasznosak a Kreml számára. Nemcsak korlátozott a számuk, de alacsony a moráljuk is, ami inkább tehertétel.
Ukrán katonai szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy Ukrajna megelőző csapást mérhet, ha egy Fehéroroszországból kimozduló fegyveres erőt észlelne, és célpontba vehetik a kritikus fehérorosz infrastruktúrát. Ez Lukasenkát is visszatartaná attól, hogy csapatait átvezényelje a határon.
Ez csökkentené Lukasenka amúgy is alacsony szintű állami támogatottságát, és destabilizálná a rezsimjét. Ha csapatokat küldenek a határra vagy harcolni Ukrajnában, akkor a fehérorosz elnöknek nem lesz megfelelően képzett és felszerelt hadserege Minszkben, hogy megvédje. Végül is 2020-ban a hadsereg számos egységét kellett mozgósítani a tömegtüntetések leküzdéséhez.
Ha Lukasenka csapatokat mozgósítana és Ukrajnába küldene, a Nyugat még szigorúbb szankciókat szabna ki, ami az amúgy is küszködő fehérorosz gazdaságot padlóra küldené. Ez az elnök népszerűtlenségével párosulva megkönnyítené az ellenzéknek, hogy és zavargásokat váltson ki a nép körében.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A Skype-ot 2003-ban alapították Észtországban. 
