Vlagyimir Putyin. EPA/ALEXEI DRUZHININ/SPUTNIK/KREMLIN

A német és az angolszász sajtóban csak a napokban bukkantak fel, de az orosz médiában már hónapok óta jelen vannak azok a találgatások, miszerint Putyin orosz elnök Belarusz annektálásának segítségével őrizheti meg a hatalmát 2024 után. A jelenlegi alkotmányos felállás szerint még öt évig maradhatna Putyin az elnöki pozícióban, ezzel töltené be az utolsó elnöki ciklusát. A megfigyelők többsége is azzal számolt eddig, hogy 2024-ben, 71 éves korában Putyin nyugdíjba vonul.  Szaporodnak azonban az arra utaló jelek, hogy negyed évszázaddal a hatalomra kerülése után Putyin mégsem tűnne el az orosz állam éléről.

A belarusz katonai doktrína

A Krím orosz elcsatolása után már felerősödtek azok az orosz nacionalista hangok, amelyek szerint Belarusz is orosz föld (a mai Belarusz keleti felét Lengyelország 1794-es felosztásakor csatolták a cári Orosz Birodalomhoz, 1922-től pedig a Szovjetunió részét képezte). De ahogy Moszkva és Kijev elsodródott egymástól, úgy vette az elmúlt pár évben Lukasenkó belarusz elnök konzekvensen védelmébe az ukrán szuverenitást és próbálta megőrizni saját országát egy hasonló forgatókönyvtől.

2015. február 1-én egy új katonai doktrína lépett hatályba, amely kimondja, hogy „fegyvert viselő csoportok, irreguláris erők vagy zsoldosok küldése idegen országok részéről, amelyek fegyvert használnak Fehéroroszország ellen, hadüzenetet von maga után.” Ez világos utalás a hibrid hadviselésre és azon belül az úgynevezett ’kis zöld emberekre’, (orosz kommandósokra), akik megjelentek a Krímben annak annektálása előtt.

Putyin elnök a maga részéről már 2015-ben jóváhagyta egy orosz légibázis létesítésének tervét Belaruszban, amely egy 2009-es megállapodáson alapult, miszerint Moszkva és Minszk megvédik egymás légterét és közös külső határait. A Belarusz keleti részén található Bobrujszk bázis felújítását és modernizálását még Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter vetette fel 2013-ban, egyfajta reakcióként a környező EU-s országokba telepített NATO terjeszkedésekre.  A légibázison elsősorban (nukleáris töltetek szállítására is alkalmas) Szu-27-es vadászgépeket állomásoztattak volna, orosz szándékok szerint már 2016 januárjától, de 2017-ben Lukasenko elnök elvetette a tervet.  Fontos megjegyezni, hogy Oroszország már működtet katonai bázisokat Kirgizisztánban és Örményországban, amelyek Belaruszhoz hasonlóan tagjai az Eurázsiai Gazdasági Uniónak.

De hiszen van egy elfeledett szerződés!

Káncz Csaba

De Putyin hatalmon tartása érdekében Moszkva most felmelegíti azt az 1999-es államközi szerződést, amely kimondja, hogy a két állam a jövőben egy szövetségi államban egyesül – közös jogrenddel, közös gazdasági térrel, közös devizával és közös államfővel. A kedves olvasó már bizonyára ki is találta: ez az ember bizony Putyin lenne a Kreml feltételezett tervei szerint és így alkotmánymódosítás nélkül maradhatna élete végéig államfő, hiszen a szerződésben nem esik szó választásokról.

Belarusz jelenleg földgázigényének 97 százalékát fedezi Oroszországból. A megroggyant gazdaságú ország amúgy is rendkívül sekélyes belorusz nemzettudattal bír, így  tehát nem sok eséllyel szállhat szembe egy orosz előkészítő művelettel.  Ez pedig már meg is indult: ennek keretében a Kreml idén jelentősen megemeli a gáz- és olajszállításai vámtételeit, amely Belarusz esetében mintegy 350 millió eurós pluszterhet fog jelenteni.

Ha Moszkva tényleg beindítja egyesítési műveleteit, akkor a Nyugat még tehetetlenebb lesz, mint a Krím annexiója idején. Először is nemzetközi jogilag az 1999-es szerződés miatt nem is lehet majd támadni a lépést.  Másodsorban Berlinben és Brüsszelben többször is meggondolják, hogy egy Lukasenkó nevű, elszigetelt despota miatt nagy nemzetközi botrányt kavarjanak.